… ideje nekilátni!

Kommunikáció: egy trükk, ami rengeteget segít

Posted by on jan 7, 2013 in Blog | 2 comments

Kommunikáció: egy trükk, ami rengeteget segít

A sikeres kommunikácó elengedhetetlen az élet összes területén. Legyen az kommunikáció a párkapcsolatban, kommunikáció a munkahelyen vagy otthon, ha nincsenek meg az alapvető kommunikációs készségeink, könnyen kudarcot vallhatunk. A nem megfelelő kommunikáció vitákat gerjeszt, indulatokat szít még azokban a helyzetekben is, amikor szándékaink teljesen ártatlanok voltak, nemhogy még akkor, amikor konfluktust vállalunk fel.

Klienseim körében tapasztalom, hogy az egyik legnehezebb kommunikációs feladat közölni másokkal a saját problémánkat. Amikor úgy érezzük, hogy a másik nem megfelelően bánik velünk, nem azt kapjuk, amit megérdemelnénk, vagy átlépték a határainkat. Mégis, hogyan közöljük, ha bajunk van?

Probléma kommunikációja? használd az Én-nyelvet!

“Nem az a baj, amit mondasz, hanem az, ahogy mondod” – ez a veleje az erőszakmentes kommunikációnak és az én-nyelv használatának. Panaszainkat olyan formában fogalmazzuk meg, hogy az a másik számára befogadható legyen. Ezzel a kommunikációs trükkel a másikat rávesszük arra, hogy a mi szempontunkból lássa a dolgokat, ne pedig a vita kezdetekor sündisznóként vegye fel a védelmi pozícíót.

"Itt rólam van szó, fogadd el!"

“Az egész rólam szól, fogadd el!”

Én-nyelv vs. Te-nyelv a kommunikációban

A Te-nyelv és az Én-nyelv között egy apró de ugyancsak lényeges különbség van: az én-nyelv az én saját helyzetemről szól, míg a te-nyelv arról, hogy mit rontott el a másik.

—Példák a Te-nyelvre:
  • „Te ezt csináltad,
  • „Te miattad van ez,
  • „mert Te mindig…
  • „Ha Te ezt vagy azt csinálnád végre…”

Ha megfigyeled, a fenti kommunikációs fordulatokban csak a másikról van szó. Támadás mindegyik mondat, amiből értő beszélgetés már nem nagyon lesz, hiszen a másik automatikusan beáll védekező pozícióba.

—Te-nyelv tipikus fajtái:
  • —Kritizálás
  • —Hibáztatás
  • —Szidás
  • —Utasítás
  • Számonkérés

Ellenben ha az Én-nyelvet használod, a következőképpen kommunikálod a gondokat:

—Példák az Én-nyelvre:
  • „Én úgy érzem, hogy…
  • „Nekem ez így esett…
  • „Amit tettél, az rám így hatott…

Tehát a kommunikáció során arra helyezzük a hangsúlyt hibáztatás helyett, hogy megértetjük a másikkal, hogy milyen következményei és hatásai voltak ránk nézve annak, amit mondott vagy tett.

Az én-nyelv használatának eredménye a kommunikációban: ha fontosak vagyunk a számára, bezárkózás és automatikus önvédelem helyett oda fog figyelni, megpróbálja megérteni a problémánkat és változtatni fog.

Próbáld ki, neked hogyan működik? Próbáltad már? Írd meg a tapasztalataidat!

2 hozzászólás

Join the conversation and post a comment.

  1. Anna

    Az életem során mindhárom kommunikációs stílus megvolt-megvan nekem.
    Kezdetben volt az agresszív stílus (na nem durván, csak amennyire egy csecsemő-kisgyermek képes érvényesíteni az akaratát, érdekeit; aztán jött a “sötét” kamaszkor – a passzív kommunikációs stílussal és minden vele járó tragikummal együtt. Fiatal felnőttként éreztem rá az asszertiv kommunikáció ízére és tanultam-gyakoroltam, s alkalmazom most is. És kiléptem a fénybe… 🙂
    És jól érzem magam, és a környezetemben is sokan…
    Anna

    • Körte

      Úgy gondolom bizonyos helyzetekben könnyebb használni az én nyelvet, másikban jóval nehezebb. Én akkor találom nehéznek, amikor úgy érzem nincs a kezemben az irányítás, amikor függök valakitől (pl. felettestől), vagy várok valakire, valamire. Ebben az esetben a kiszolgáltatottság miatt nehéz nekem én nyelven kommunikálni, inkább hallgatok, ami viszont az önbecsülésem rovására megy.
      De nem is mondta senki, hogy mindig én-nyelven kell kommunikálni… 😉

Trackbacks/Pingbacks

  1. Kommunikációs stílusok | BoldogságTervezés - [...] az érdekeinket. A sikeres kommunikáció elsajátításához a legjobb tehát, ha gyakoroljuk az asszertív kommunikáció alapjait, és tudatosan gyakoroljuk azt…

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.