… ideje nekilátni!

Helló, coach!

Posted by on feb 15, 2013 in coaching | 73 comments

Helló, coach!

Téged miért érdekel a coaching?

  • Hol hallottál először a coachingról?
  • Számodra miért érdekes ez a téma?
  • Mi motivál abban, hogy coach legyél?
  • Milyen coach szeretnél lenni?/ Számodra milyen az ideális coach?

Írd meg és olvasd el, mások mit mondanak!

Írhatsz névvel vagy névtelenül, mások számára érdekes lehet amit írsz, nekünk pedig nagy segítség, hiszen látjuk, mik az elképzelések és az igények!

(Ha még nem iratkoztál volna fel a Coaching Tudástárba, itt most megteheted:)

 

 

73 hozzászólás

Join the conversation and post a comment.

  1. Kovács Kriszta

    Sziasztok!
    Engem a coaching mostanában kezdett el érdekelni. Még nem tudom, szeretnék-e vele kezdeni valamit, gyesen vagyok a gyermekemmel és folyamatosan olyan lehetőségeket nézek, amelyek picit szabadabbak, mint a 8 órás munkanap. Kíváncsi vagyok!

  2. Hamarné Hegedüs Mária

    Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miért érdekel a coach? Mert:„Együttműködésre épülő, megoldás- és eredményközpontú, szisztematikus folyamat, amelyben a coach elősegíti a teljesítmény, az életminőség, az önálló tanulás és a személyiség fejlődését.” Grant szerint.

    • BoldogságTervezés

      Kedves Mária! Ezt a tömény, velős idézetet együtt fogjuk kibontani, részletesen kifejteni itt a Tudástárban! Köszönjük!

  3. Szőke Tamás

    Üdvözlet annak, aki e sorokat olvassa!

    Találkoztam egyszer egy olyan emberrel, akinek a névjegykártyájára az a titulus volt nyomtatva, hogy “coach”
    Nagyon furcsa dolgokat mondott, és még furcsábbakat tett.
    Feltettem magamnak a kérdést, egyáltalán mit jelent az, hogy valaki cocah?
    Aztán ugyanezt megkérdeztem Google barátomtól is. 🙂

    Rövid időn belül rájöttem, hogy az ismerősöm egy botcsinálta coach és valójában köszönő viszonyban sincs a coachsággal, illetve a coachinggal az, amiket csinál.
    Viszont úgy megtetszett a valódi coach-ság, hogy jelentkeztem ilyen képzésre –majd még egyre–, és ma már elmondhatom, hogy business- és art coach vagyok.

    Ha egy mondatban kell elmondanom mit csinálok, akkor az a mondat így szól: Emberek életét teszem eredményesebbé és élhetőbbé a coaching segítségével!

    Öröm látni azt a csodát, amit egy-egy ügyfelemben kimunkál a coaching.
    Felismerik a láncaikat, találunk jó megoldást, elköteleződnek ez mellett, a tettek mezejére lépnek, és szebb-, eredményes élet következik számukra.
    (Persze badarság lenne azt hinni, hogy mindenkinél így van ez, de maradjunk a sikereknél.)

    Főleg Baján dolgozok coachként.
    Úttörő munka ez, hiszen vidéken a többség még ma sem tudja, hogy eszik-e, vagy isszák a coachingot…
    (Volt aki, –és ezt komolyan mondom–, a coaching helyett “mócsingot” értett a telefonban, amikor egy lehetséges problémamegoldásról beszéltünk…)

    Coachnak lenni számomra egy életforma, egy hozzám illő, nekem kitalált hivatás!
    Annyira jó nem ítélkezni, nem nyilvánítani véleményt, nem tanácsolni, “csak” kérdezni –de azt profin–, és látni a csodát, ahogyan sokak szemei felnyílnak!

    Külön öröm, hogy megtanultam magamat is faggatni, és ezáltal egyszerűbbé vált számomra is egy-egy döntés meghozatala, vagy viszonyulásom emberekhez, jelenségekhez.

    Hol tartok ma?
    Még nem tudnék megélni pusztán a coachingokból, de –jó marketingesként– szinte naponta teszek azért, hogy több ügyfelem legyen.
    Ez mellett minden nap képzem magam, határozott céljaim vannak és ami még fontos, tudom a céljaimhoz vezető utat is!

    Hmmm… Röviden ennyi.
    Érdekelt ez bárkit is?

    Barátsággal: Szőke Tamás

    • BoldogságTervezés

      Bennünket nagyon is érdekelt! Köszönjük a részletes beszámolót és gratulálunk a munkádhoz!

    • YogiZoli

      Szia Tamás!

      Nekem tetszett, sőt berosáltam a mócsingon 😀

      Fele-királyságomat egy jó poénért – ezért már önmagában megérte elolvasni!

  4. gara éva

    Engem főleg azért érdekel a coaching, mert nagyon kíváncsi vagyok. És mert sok olyan ember van körülöttem, aki azért nem tud továbblépni egy helyzetből, mert nem találja helyes kérdéseket, és persze lehet, hogy nem feltétlenül keresi. Vannak akik mástól várnak megoldásokat, mások pedig igazolást akarnak tetteikre. Viszont nagyon kevesen gondolkodnak el a miérteken, és még kevesebben vannak, akik őszintén válaszolnak legalább maguknak. Talán segíthetek, vagy valami ilyesmi.

  5. Himer Csilla

    Miért érdekel a coaching? Húúú, honnan kezdjem…

    1. eleve túlbuzognak bennem azok a tipikusan nőinek mondott energiák (erre egyébként sok férfi coachtársam már a létével rácáfol), hogy akkor érzem jól magam, ha segíthetek másoknak.
    2. pénzügyi intelligencia oktatóként hamar rá kellett jönnöm, hogy mondhatok én bármilyen okosságot, ha az olvasóim életében az olvasás befejezése után minden marad a régiben. Nem kellett sok hozzá, hogy rájöjjek, van valami akadály mindegyikükben, ami akadályozza őket a megvalósításban – holott az eszével mindegyikük pontosan tudta, mit kellene tennie. Hogy ezen a ponton átlendítsem őket, kerestem egy olyan módszert, amivel segíteni tudok nekik. Így kötöttem ki a coachingnál.
    3. tetszik, hogy a coaching sokoldalú: sokféle módszer, eljárást alkalmaz, de mindezt célirányosan. Így minden ügyfélnek találhatok a “szerszámosládában” valami testhez állót.
    4. tetszik, hogy a coaching kizökkent. Nem hagyja, hogy egy vágányon járjon az agyam. De az ügyfél agyát sem hagyja egy vágányon közlekedni. Éppen ez a cél: a kibillentés ezekből a gondolati vágányokról.
    5. tetszik, a módszeresen célirányos haladás. Minden ülésen lehet haladni, ami az ügyfélnek komoly eredmény, és neki is megadja azt a biztos tudatot, hogy nem tököl, hanem éppen megoldja a problémát. Halad, fejlődik. Coachként figyelni is nagy élmény ezt, de az ügyfél számára egyenesen olyan tud lenni, mintha a sebesvonatról átszállt volna az űrrakétára.

    Most így hirtelen ennyi, de ha nekifeszülök, biztosan tudnék két oldalt írni, miért érdekel a coaching.

  6. Tüce

    Engem rendkívül érdekel a tanári pálya és azt vettem észre, hogy hiányzik belőle valami, amitől eredményesebb lenne a tanulás-tanítás. Persze, fiatalkoromnak is betudható, hogy nem tudok az összes eddigi módszerről és nincs kellő magabiztosságom sem, de olvasva a többiek bemutatkozásait, bizalommal tekintek a jövőre. 🙂

    Először egy társkereső tréningen találkoztam személyesen Vikivel és lassan tudatosult bennem, hogy mi is ez a coach vagy életmód tanácsadó, mint szakma. Aztán kiadták (online) Lacival a BoldogságTervezést és a gyakorlati részek nagyon megtetszettek. Gondoltam, a coaching is hasonlóan eredményes dolog lehet, így maradtam lelkes hívetek, bár a sok elmélkedést nem mindig olvasom el, zizi lesz tőle az ember, még inkább összezavarja néha, mint segítene tisztán látni a helyzetet. 🙂

    Szerintem, az ideális coach olyan, hogy nem tanácsokat osztogat, hanem felvázolja az ember előtt, hogy milyen helyzetben van éppen és megmutatja, hogy milyen irányba lehet elindulni. Aztán a kliens dolgozik, hogy hogyan és milyen léptékben haladjon és teszi is a cél érdekében lépéseket. Amikor elakad, leül megint a coachcsal megtárgyalni, hogy mit vétett, és ott megint újra kell terveznie az utat. Én emellett olyan coach szeretnék lenni aki rendkívül türelmes és aranyos, ami nem mindig könnyű.

    Ugyanis, ami most motivál engem, hogy úgy vettem észre, hogy vonzom a “lelkileg lestrapált” embereket és szeretném, ha önállóan, maguktól megoldanák a problémáikat. Mert mindenkit szívesen meghallgatok egyszer egy adott problémáról, de visszatérő problémákat hallgatni, mint egy lelki szemetesláda már az én energiáimat is teljesen leszívja. Jó lenne önfeledten csevegni jó dolgokról és nem csak panaszkodást hallgatni. Én sem vagyok mindig jó passzban, ezen is dolgozom ezzel párhuzamosan.

    Keep smiling! 🙂

  7. Zsóka

    1.Több mint három évvel ezelőtt egy értékesítési tréninget követően “testközelben”találkoztam először a coachinggal, ugyanis én voltam a coachee:) Bevallom kicsit idegenkedtem, nem tudtam mit is jelent ez valójában. Aztán megéreztem az erejét: jé itt én vagyok a fontos, csak rám figyel valaki, csak az érdekli, hogy én mit gondolok magamról, a szakmámról! Háromszor egy óra ajándék volt ez akkor a cégtől! Sorsdöntő három óra, azóta is hálával gondolok erre!

    2.Azért szeretem ezt a mert a fókusz az EMBER, a meglévő erősségeire koncentrál, nem a hiányokat tudatosítja. Motivációm: arra felhívni a figyelmet, hogy saját életünk alakításáért mi vagyunk a felelősek, és ehhez rendelkezésünkre állnak belső energiáink! Ezek “kibányászásához”, hasznosításához, a folyamatos haladáshoz tudok támogatást adni!

    3. ZsókaCoach szeretnék lenni! Vagyis a nevem egyben márka is legyen, szájhagyomány útján terjedjen a munkásságom eredménye, life és business témákban egyaránt!
    Kellően empatikus és kellően szigorú, határozott is legyen az ideális coach, pontosan tudja kivel, mikor, melyik módszert miért alkalmazza.

    Röviden ennyit gondoltam megosztani Veletek:)
    Zsóka

  8. Csitvesz Ferenc

    Ez a boldogságtervezés egy nagy biznisz!

  9. Dr. Dudás Patrik

    Tíz év múlva Dunát lehet majd rekeszteni belőletek.

    Ennek a coachingnak látom a hátrányát. Tömören: az emberi természet nem tud megváltozni. A világ ugyanúgy a fertőben marad. A coaching annyit tesz, hogy javítja a szűk körülményeket. Valamelyest csiszolja az ember jellemét, de alapjában véve a bűnös természete nem változik. Egy metaforát használva: egy rozsdás vaskorlát pirosra festve ugyanaz marad csak más színben.

    • BoldogságTervezés

      Az ember “alapvető bűnös természetében” nem hiszünk. Sőt, a tudományos kutatások sem ezt támasztják alá. A coaching segít abban, hogy a saját szótárad és világnézeted keretein belül meglásd, mi az, amit teszel vagy nem teszel, és ami miatt az életed egy adott területén belül el vagy akadva, és nem jönnek azok az eredmények, amelyekre vársz. Vagyis nem egy teleologikus fejlődésről beszélünk valami transzcendens tökéletesség felé, hanem egy pragmatikus fejlődésről a kívánt cél felé. Az ember személyisége pedig nem valamiféle öröktől létező megváltozhatatlan valami, hanem egy genetikai keretek között adaptívan a környezeti hatásokra reagálva létrejövő és formálódó dolog. Ez pedig tanulással és önreflexióval fejleszthető.

      Hogy mi is adjunk egy metaforát: ha össze szeretnél rakni egy szerkezetet, amit csavarok tartanak össze, de nincs csavarhúzód, akkor kudarcra vagy ítélve. A coaching képes a kezedbe adni a csavarhúzót.

      A rozsdás vaskorlát metaforát azért tartjuk rendkívül félrevezetőnek, mert a piros rozsdás vaskorlát esetében a korlát lényegi funkcióját tekintve semmi sem javult. Az ember a tanulással közelebb kerülhet a céljaihoz, vagy jobban megértheti azokat. Ez nem egyszerű pirosra festés. A metaforák veszélye pedig abban rejlik, hogy létrehozzák számunkra a világot. Tehát ha neked ez a metaforád, akkor számodra valóban így működnek a dolgok és mindent meg fogsz tenni annak érdekében, hogy ezt magad számára bizonyítsd. 🙂 Ha valóban így gondolod, egy biztos: ez az oldal (és úgy általában a boldogságtervezés) nem neked való! 🙂

      • Dr. Dudás Patrik

        A rozsdát el lehet tüntetni, de a festék nem változtatja meg a rozsdás voltát.
        Nem a korlát funkciójáról beszélek, (írhattam volna a meszelt sír példáját) hanem arról, hogy bármilyen színezés nem javítja meg a korlát rozsdás voltát. Hasonlóan az ember is bűnös bárhogy színezzük.
        Bármilyen kutatást veszünk figyelembe, ez nem fogja megváltoztatni a Tízparancsolatot! A bűnöket csak az ISTEN bocsátja meg.

        • BoldogságTervezés

          Valóban, a festék nem tűnteti el a rozsdát, maximum látszólag. Mi pusztán azt vitatjuk, hogy az ember rozsdás-e, ahogy Te azt állítod. Szerintünk nem. Az ember személyisége genetikai és környezeti komponensek révén alakul ki, és változtatható, mivel képes az alkalmazkodásra. Ennek természetesen vannak korlátai, ám e korlátokon belül viszonylag széles a mozgástér. A coaching szempontjából ez a mozgástér az érdekes és ezen belül fejti ki a hatását.

          Ráadásul amit írsz, még a keresztény dogmában sem állja meg a helyét, mert a “természet” szónak két különböző értelmét próbálod összemosni. Elsőként ott van a keresztény dogma szerint az ember eredendően bűnös természete (természet = állapot, lásd lent), másrészt ott van az ember természete (természet = személyiség).

          Az ember “bűnös” természete, amiről Te beszélsz, az az eredendő bűnből következik, nem pedig egy eleve meghatározott viselkedésből. A mitológia szerint Ádám és Éva Isten kifejezett utasítása ellenére evett a tudás fájáról, amivel megszerezték ugyan az isteni tudást, de Isten büntetésből a paradicsomból való kiűzetés mellett az összes leszármazottjukat megfosztotta az isteni kegytől és attól a tudástól, hogy ők valójában Isten teremtményei. Az eredendő bűn tehát nem az emberi természetre, mint tulajdonságok, készségek, személyiségjegyek összességére vonatkozik, hanem arra az állapotra, hogy az ember tudatlanul születik és nincs tisztában a saját teremtett mivoltával. Ettől még lehet olyan személyiség, aki tudatlanul, de Isten imádatán kívül mindenben Isten szavával megegyezően viszelkedik – a hétköznapi értelemben az ilyen ember nem bűnös, pusztán teológiai értelemben lesz az. Hogy miért? Mivel a “bűn” teológiai definíciója az, amikor nem követem Isten szavát, ezért mindenki bűnös, aki nem tud Istenről VAGY tudatos választással nem követi mindenben Isten szavát. Az előbbi azért, mert az első parancsolatot mindenképpen megszegi, az utóbbit meg nem kell magyarázni.

          Viszont ennek semmi köze ahhoz, hogy valaki milyen személyiség és hogy lehet-e pozitív változást elérni másoknál különböző módszerek segítségével. Lehet. Ezen kívül elfogadjuk, hogy egyesek számára a boldogság forrása Isten, de nem tartjuk ezt abszolút igazságnak. Másnak más a boldogság forrása. Lehet az ez ügyben végzett kutatásokat zárójelbe tenni a hit nevében, csak nem érdemes. Elvégre az ilyen irányú kutatásokból mindenki profitálhat. Az abszolutizálást ezen a blogon nem preferáljuk semmilyen vallási nézet javára.

  10. Anna

    Kislányom szinkrontolmácsolásával “megnéztük” a videót. Nekem az jött le, hogy mint egy régebbi szólás-mondásra emlékszem: egy folyó partján éhező embernek nem halat fogtok ki, hanem egy hálót adtok, amivel megtanítjátok halászni… Eleinte kevés lesz a zsákmánya, első halig éhezni fog, de azután ügyesedni fog emberünk, s talán a “többieknek” is jut majd a – remélhetőleg – bő zsákmányból… 🙂
    Én is azért tekergek az interneten, s jutottam el ide és a Boldogságtervező csapat látókörébe, hogy általuk is – ügyesedjek,szanaszét szórt tapasztalataimat össze tudjam fókuszálni egy remélhetőleg elérhető cél érdekében. Eleinte az önismeret, később a gyermekeim boldogulásának célja s idővel a “többi” ember boldogulása, sikere motivál.
    Üdv.: Anna

  11. Anna

    Amit még meg kell tanulnom a “fővonal”-coaching képzés mellett: türelem, “kívülállóság”, összpontosítás az adott feladatra, cél szem előtt tartása “minden körülmények” között. Szóval először az önismeret-önfejlesztés, azután a coaching “kicsiben”, szűkebb körben, azután jöhet csak a “nagy klientúra”, már ha lesz rá igény… A marketing megint egy újabb kihívás, nagyon jól el kell “magam” adni – sokaknak… 🙂
    A.

  12. Csitvesz Ferenc

    Mondtam már, hogy ez egy nagy biznisz?

    Az emberek boldogtalanságából élnek meg a coachingok ahogyan a sírköves is a halálból. A megfelelő (!) csavarhúzót magunk is elővehetjük.

    Az ember fáradtságos munkával keresse meg a kenyerét! Ne a könnyebbik végét fogjuk meg a botnak!
    Igazam van?

    Feri!

    • Anna

      Teljesen igazad van, de…
      Életem során sok problémába ütköztem, ezekből sok feladat “jött le”, amit így vagy úgy sikerült megoldanom, de voltak, amik teljességgel kifogtak rajtam. Ilyenkor jól jött volna egy segítő egy jó tanács, aki megmutatja az utat, odaállít a rajtkőhöz hogy elindulhassak. S ha sok jó lehetőség akad, sikerrel választhassam ki a nekem és körülményeimnek leginkább megfelelőt. Nem mondom, sok “lusta” ember van, aki semmit sem tesz, rögtön segítségért kiált, őket nem sajnálom annyira, de vannak komoly slamasztikában is emberek, sőt akiknek az idejük is kevés, és nem szeretnének idejük hátralévő részét örökkévaló próbálkozással tölteni. Mindenki maga döntse el, hogy szüksége van-e, elfogad-e valaki(k)től segítséget, s ha igen, fizesse meg az árát ha van az ilyen “szolgáltatásnak” ára…
      A.

    • BoldogságTervezés

      Kedves Ferenc! A világon nem sok dolog van, ami nem “biznisz”. Semmi sincs ingyen, és csak néhány országban (köztük Magyarországon) olyan elterjedt az a téveszme, hogy bizonyos dolgokat ingyen kellene kapjunk.

      A világunk bonyolult, az időnk véges, és sokkal több jártasságra kellene szert tennünk, mint amennyi időnk van ezek megtanulására. Bármit képesek vagyunk megtanulni, de az idő, mint véges erőforrás szelektálásra kényszerít. Ezért aminek a megszerzésére nem akarunk időt szánni, vagy a szükségesnél kevesebb időt szeretnénk rászánni, azt pénzért vesszük. Ezzel mások idejét fizetjük ki. Nem sipítozunk, hogy az őstermelő az éhségünkből csinál bizniszt, a nagykereskedő és a kiskereskedő ÜZLET pedig abból, hogy nem tudunk leutazni a termelőhöz az élelmiszerért, mert nincs időnk. A fogorvos az elromló fogaidból, az orvos az elromló egészségedből (pedig azért van, hogy segítsen rajtad és megmentsen, miért kap fizetést, az a galád?!), a tanár pedig a tudatlanságodból csinál bizniszt (micsoda arcátlanság, kérem-szépen! 🙂 ). Az autószerelő az autóddal segít (ha segít, akkor miért kap pénzt?), stb., stb., stb. Ki mondta, hogy a segítségnyújtás a másik embernek nem kerül ugyanúgy erőforrásaiba, amiért nem várhat el jogos kompenzációt, mint ahogy az egyébként az élet minden területén szokás?

      Felesleges tehát azon siránkozni, hogy ha valaki időt, energiát, pénzt áldoz arra, hogy bizonyos jártasságokra szert tegyen és ezzel másoknak segítsen, akkor annak megkéri az árát. A segítség nem egyenlő az önkéntes munkával.

      Való igaz az is, hogy a csavarhúzót te magad is előveheted. Ez igaz szinte az élet minden területére: megtermelheted a saját élelmiszered, lehetsz te is és a párod is orvos, berendezhetsz egy műtőt és egy vizsgálót, hogy ne kelljen mást megfizetni, hogy a megfelelő csavarhúzót (gyógymódot) adja neked, megtanulhatsz autót szerelni, sőt, autót építeni is! Csinálhatsz hozzá saját öntödét, stb. A kérdés mindig az: mire mennyi időt szeretnél szánni, és honnan éri meg inkább megfizetni azt, aki tapasztalattal rendelkezik. Ha nem tudod, hogy csavarhúzót kell használni, és fogalmad sincs, hogy milyet és mekkorát, akkor bizony nem tudod elővenni a megfelelő csavarhúzót, csak ha előbb rájössz, hogy az kell. 🙂 Ebben tud segíteni egy coach.

      Az pedig, hogy kinek mi számít a bot “könnyebbik” végének, elég változó. Van, aki szerint az igazi munka, ha valami fizikai dolgot végzel (pl. vered be a szöget a falba, lapátolod a földet, stb.). Van aki szerint az a könnyű, mert “nem kell gondolkozni”. Van, aki szerint elmenni egy munkahelyre és napi 8-10 órában dolgozni valami szellemi munkát az igazi munka. Van aki szerint meg az nem, mert a komplett infrastruktúrát az ember alá tolják, és “csak” ülni kell a tutiban, a havi fixszel. Van aki szerint pedig egy vállalkozást felépíteni az igazi munka, mert ott mindent neked kell kitalálni, ha pedig nem csinálod jól, akkor felkopik az állad és minden folyamatosan bizonytalan. Persze erre is mondják egyesek, hogy “az könnyű”, mert mások dolgoznak helyetted. Valójában pedig mindháromra szükség van, és hogy kinek mi fekszik jobban, ez számos dolog függvénye. Vagyis, Ferenc, semmi sem akadályoz meg téged abban, hogy te is a dolog “könnyebbik” végét fogd meg. Csak javasolni tudjuk: ha tudsz könnyíteni az életeden, tedd meg!

      A megjegyzésed nem a munkáról, hanem a te munkához való hozzáállásodról árul el sokat. Ebből pedig kiderül, hogy milyen munkát és ismereteket tisztelsz, és milyeneket nem. Így Csak egy kérdés maradt: ha így gondolkodsz az általunk végzett munkáról, mit keresel ezen a blogon, és miért használod azt az erőforrást, amiért mi fizetünk — és amin időt és munkát nem sajnálva teljesen ingyenesen szolgáltatunk tartalmat — arra, hogy elmondd, hogy szerinted a munkánk mennyire nem képvisel értéket? Nem átgondolatlan és etikátlan ez egy picit? Nem ez véletlenül a könnyebbik vége annak a híres botnak, amiről beszélsz? 🙂

  13. B. Alíz

    Számomra azért lett megkapó az első pillantás óta a coacholás, mert egy direkt módszer, ami felépített fokok szerint működik, viszont minden benne van: önismeret, marketing, szakmai tudás, empátia és ami a lényeg, hogy egy gyors, megoldásközpontú eljárás, ami nem hátrány a mai rohanó világunkban. Tetszik az hogy nem kell ítélkezni, tanácsot adni; csak hallgatni és segíteni.
    Az élet 1-2 területén alkalmaztam e módszert, csak nem tudtam, hogy pontosan mi is ez. 🙂
    Örökös nyitott, kíváncsi természetűek előnyben! Örömmel van rá mód nyugtázni azt az érzést, amivel ill. ahogyan megoldódott az ügyfél problémája és más szemszögből nyitott be a megoldás kapujába…
    Egy úton halad a coach és az ügyfél, pl. mint a ló és lovasa, csakhogy a nyereg én vagyok hogy éppen ne törje fel a sejhaját, kényelmes legyen a számára és tudja azt, hogy az úton mindvégig ott leszek mellette…
    Röviden ennyi, most kezdtem el amúgy ezzel komolyabban foglalkozni. :O)

  14. Adél

    Kedves Mindenki…érdeklődők és kétkedők! 🙂
    Azt gondolom, hogy Isten az embert tudatos lénynek teremtette, de mi sokszor a tudatosság helyett ösztönösen cselekszünk – jól, vagy rosszul. Sokunk – köztük én is -, ha az életünk valamelyik területe nem, vagy nem elég hatékonyan működik, próbálunk javítani, változtatni, fejlődni. De vajon milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre, kitől, miből tanulhatunk.
    Meggyőződésem, hogy a saját válaszunk, a megoldás bennünk van, mert csak az a változás lehet tartós, amit mi magunk generálunk.
    Többféle eszköz van – én ki is próbáltam jó néhányat, mint pl. az adott “problémához” kapcsolódó elismert szakirodalom olvasása, tréningek és coaching -, ami hozzásegíthet minket ehhez… az egyik – és szerintem a leghatékonyabb – ilyen eszköz a coaching.
    Pénzügyi szakemberként kerültem kapcsolatba a trénerkedéssel, majd a coachinggal… ez utóbbi “szerelem” lett első látásra 🙂
    Coachnak lenni számomra egy “hozzám illő” életforma, ezáltal tudok egy “hozzád illő” támogatást adni… 🙂 – mert ez Rólad szól, érted van!

    Kedves Kétkedő!
    Nem baj, ha szkeptikus vagy, nem vagyunk egyformák, nem tanulunk ugyanúgy, de legalább adj annyi tiszteletet, hogy nem szólsz le másokat – mi sem szólunk le Téged!
    Szeretettel üdvözöllek Benneteket!

  15. Beáta

    Kedves Boldogság Tervezők és Olvasók!

    Először is köszönöm a lehetőséget, hogy itt lehetek. Örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, nagyon sok hasznos információval szolgáltok mindenki számára.
    Jelenleg távoktatás formájában tanulom a coaching “szakmát”, bár én inkább hivatásnak nevezném. Azt gondolom, hogy aki szivvel-lélekkel végzi ezt a tevékenységet, nagyon sokat adhat a másik ember számára, ugyanakkor önmaga is rengeteget fejlődik. Minden egyes eset újabb kihivást jelent és a megoldásuk sikert hoz mind az ügyfél , mind a coach számára.
    Szerintem hatalmas feladat az embert, mint egészet meglátni és vizsgálni és igy nyújtani segitséget számára, ha elakad az úton. Kell hozzá egy nagy adag kiváncsiság, empátia, türelem , őszinteség mind magunkkal, mind az ügyféllel szemben és pozitiv életszemlélet. A szakmai felkészültségről nem is beszélve. Ehhez tudtok nagyon jó anyagokkal szolgálni, köszönet érte! 🙂
    Bea

  16. Kati

    Kedves Viki és Laci!
    Már régóta érdekel a coaching, sokat olvastam róla, a folyamatról. A neten keresgélve akadtam a honlapotokra, és már órák óta itt ragadtam. Nagyon tetszik, nagyon tanulságos, és gyakorlatias. Pedagógusként, feleségként, két kamasz anyukájaként is nagyon hasznos. Sok sikert a továbbiakhoz! Műhelymunkában személyesen is találkozunk, biztosan fogok rá jelentkezni. Örülnék, ha küldenétek róla tájékoztatót, hogy milyen napokon milyen témákat elemeztek. Köszönöm, hogy olvashattam rólatok! Kati

  17. Milla

    Egy kisvállalkozás tulajdonos-ügyvezetőjeként több diplomám, és többéves szakmai tapasztalatom ellenére is gyakran éreztem úgy, hogy egy-egy problémával „magamra maradva” nincs elegendő kompetenciám annak megoldásához. Egyre többször éreztem, hogy szükségem lenne valamiféle segítségre, így kézenfekvő volt számomra, hogy tanácsadóhoz forduljak, ami azonban nem hozta meg számomra a kívánt eredményt. Aztán az élet úgy hozta, hogy engem kértek fel üzletviteli tanácsadásra, de azon az oldalon sem értem el azt az eredményt, amit szerettem volna. Viszont ezekből az esetekből fakadó „elégedetlenségem” vezetett el ahhoz a felismeréshez, miszerint mindenki önmaga legjobb „szakértője”. Mivel ez a coaching alaptézise is, így a tanácsadástól egyenes út vezetett a coac-képzéshez, melyet nemrég sikeresen elvégezve akkreditált life coach lettem. Hiszem, hogy az élet tanulás, a tanulás pedig az élet, így minden lehetőséget megragadok, hogy minél több coaching eszközt, módszert megtanulva fejlesszem a kompetenciámat, és a most még csak „képzett coach-ból” mások hasznára váló, gyakorló coach váljon belőlem. Célom, hogy leendő ügyfeleim számára az élet ne örökös küzdelem legyen, hanem egy élvezetes utazássá váljon a különféle úti célok, utazási eszközök, és utak tetszés szerinti megválasztásával.

  18. BoldogságTervezés

    Köszönjük a bemutatkozásokat!

    Jó hír! Hamarosan kezdődnek a coachok számára szervezett foglalkozásaink!

  19. Nagyné Viktória

    Miért szeretnék ezzel foglalkozni? HR asszisztens vagyok és sok olyan problémával szembesülök, amit coachként jobban meg tudnék oldani. Személyiségemból adódóan szeretek kérdezni, célzottan kérdezni és sgeíteni rávilágíítani a megoldásra. Bár a főnököm nem támogatja, hogy coach legyek, én mégis szeretném. Még azt nem tudom, milyne formában, de szeretném elsajátítani a szakmát. Már csak azért is, mert ebben a régóban, ahol élek, nincs legjobb tudomásom szerint ilyen szakember.

  20. Gréta

    Nemrég odajött hozzám egy kollégám, és azt mondta, hogy olyan vagyok a csoportnak a munkahelyemen, mint egy coach, mindig számíthatnak rám, fordulhatnak hozzám személyes ügyben, de szakmai tanácsért is, megnyugtató a közelemben lenni, és jólesik beszélgetni velem. Nagyon megérintett ez a visszajelzés, hirtelen nem is találtam a megfelelő szavakat, hogy megköszönjem. Akár így is indulhatna az indoklásom, hogy miért érdekel a coaching. Valójában azonban már jóval korábban elkezdett foglalkoztatni a dolog, csak sokáig nem tudtam, hogy mi ennek a tevékenységnek a neve, vagy hogy egyáltalán létezik ilyen szakma és ennek immáron komoly szakmai háttere, kutatásai, módszertana van. Szeretem az embereket, érdekelnek a történeteik, a problémáik, szeretem hallgatni, vigasztalni őket, erőt önteni beléjük, tükröt tartani nekik, motiválni őket, meglátni olyan apróságokat kívülről, amit ők talán nem vesznek észre belülről, és rendkívüli sikerélménnyel tölt el, ha esetleg azt látom, hogy ha kicsit is, de hozzájárulhattam ahhoz, hogy jobb kedvük legyen, a beszélgetésünk nyomán elindulnak utánajárni a problémájuknak, ha a pozitív visszajelzések inspirálják őket, ha boldogabbnak látom őket. Valójában úgy érzem ehhez értek igazán, figyelni, hallgatni, aztán beszélni, elemezni, megvilágítani helyzeteket több szempontból, írásban és szóban. Ami nehezebben megy az a kritika vagyis inkább az a bizonyos nyílt, egyenes, néha kellemetlen és nem komfortos kommunikáció, amire szerintem egy coach-nak szüksége van, amellett, hogy támogató és motiváló is egyúttal. Érdekel a pszichológia is, de míg az túlságosan elmélyült és a problémák gyökerét keresi az emberek múltjában, addig nekem a coacholásban az a szimpatikus, hogy rövid távú, célorientált, intenzív, fókuszált. Ezért érdekel a coacholás amellett, hogy tudom, nekem is további fejlődésre van szükségem az önismeret terén ahhoz, hogy felkészült, megbízható segítség lehessek másoknak. Röviden ennnyi… 🙂

    • BoldogságTervezés

      Köszönjük a részletes bemutatkozást! Októbertől indulnak a képzéseink!
      Különösen hasznos lehet a coach eszköztárat olyanoknak elsajátítani, akik már “alapban” is jó beszélgetők.

  21. YogiZoli

    “Mi a tökömnek fizetnek értelmes emberek sokat 1-1 órányi kanapé-használatért?!”

    Kedves Viki és Laci és kedves coachok!

    Amikor először olvastam a Couchingról, akkor nem mócsingót értettem, ahogy azt @SzőkeTamás említi – hanem kanapét…

    Amit isten-igazából adni tudok másoknak, az 3 dolog:

    1. Hit, hogy bárhonnan indulsz, érdemes elindulni és mindenki akkorára nő, amekkorát álmodni mer!

    2. Lelkesedés – ebből kaptam a Lélekerőmű nevet egy múzsámtól.

    3. Kudarc-kezelés – ebben vagyok a leggyakorlottabb pilóta.

    2012-es legfontosabb célkitűzésem az volt, hogy Indiában jógaoktatóvá válok. 2013. januárjában ez sikerült is. Sziklaszilárdan hiszek a célkitűzések működésében.

    100 kg körül voltam, amikor jógázni kezdtem. Azóta túl vagyok 250 Bikram jógán, jelenleg minden reggel jógával és meditációval nyitok.

    Önerőből kikúráltam magam az állandó szorongásaimból és pánikrohamokból.

    Elképesztően fatökű voltam évekig. Mára ez is megváltozott, olyannyira, hogy srácoknak segítek önbizalmat építeni és megközelíteni, leszólítani csajokat szórakozóhelyeken.

    Hálás vagyok és szeretném, ha mások is hasznát vennék annak a tudásnak, ami engem elvezetett az állandó rettegéstől az állandó önfeledésig.

    Még nem vagyok couch – legalábbis még nem fizetett. De elhatároztam, hogy több területen fogok coucholni: jóga és meditáció, szorongáskezelés és pánik leküzdése, férfiaknak önbizalom-növelés és randizás, célkitűzés, kereső-optimalizálás, email marketing, szövegírás.

    Self-help-junky vagyok – megszállottan fogyasztom az önfejlesztési irodalmakat már évek óta, és céltudatosan alkalmazom őket. Úgy döntöttem, hogy én is jellemfejlesztő anyagokat fogok létrehozni.

    Úgy döntöttem, hogy vállalkozó leszek, bár már többször kudarcot vallottam etéren. ÓRIÁSI erőt ad, ha hasonló gondolkodású emberekkel veszem körül magam. Ezért jelentkeztem a műhelyetekre.

    Köszönöm, hogy elolvastál – ha van kedved gyere el a legközelebbi Műhelyre és haverkodjunk össze máris-azonnal vagy hamarabb! 🙂

    YogiZoli

    • BoldogságTervezés

      Kedves Zoli!

      Már a bemutatkozásod is motiváló volt, jó “coach alapanyag” leszel! 🙂

  22. Andrea

    Régebben irodán dolgoztam, most bt. munkás vagyok.
    Szeretnék kilépni ebből a körből és vállalkozni.
    Ez egy remek lehetőség arra, ha gyesre megyek, legyen mit
    tanulnom, tanítanom…

    • BoldogságTervezés

      Köszönjük a bemutatkozást!
      Olvass tovább, illetve most indulnak képzéseink a témában! Szeretettel várunk!

  23. László Enikő

    Sziasztok!
    Örülök, hogy rátok találtam.
    Hivatalosan HR vezetőként dolgozom egy építőipari cégnél. és július óta coachként magán vállalkozásomban.
    Tevékenységem fizikai helye Cegléd, de a skype határtalanná tette a lehetőségeket.
    Valaki írt itt arról, hogy “mócsing” Nos engem is felhívott nemrég egy jó barátom, amikor meglátta a facebook oldalam, hogy Mi ez a mócsing amivel foglalkozol??
    Szóval van még mit dolgozni amíg az emberek tényleg megismerik miről is szól ez az egész….
    Dolgozzunk rajta!
    Enikő

  24. Lohn Miklós

    Évek óta értékesítéssel fogkalkozom.
    Sikeres üzletkötéseim mind hosszadalmasan,
    a vevő/partner “fejébe bújva” vele gondolkozva
    valósultak meg, feltárva, megoldva az Ő saját
    problémáit, szinte végig “coachingolva”.
    Ezt az ösztönös módszert szeretném tanulttá tenni.

  25. Eszter

    Amúgy is tanácsadói munkát végzek, még ha spirituális területen is, szeretnék jobban érteni a tanácsadás részéhez, illetve a habitusomhoz közelebb áll a megoldásközpontú gondolkodás és segítségnyújtás, mint a “lilaködös elmélkedés”. Szeretnék segiteni ténylegesen a hozzám fordulókon! 🙂

  26. Zsuzsa

    Sziasztok!

    A saját utamat is keresgélem egyelőre, de egy dolgot biztosan érzek…segíteni szeretnék másoknak….életvezetésben, tanácsokban, csak pár jó szóban, ami esetleg továbbsegíti azokat, akik szintén útkeresők. Hiszem, hogy addig én már a saját utamat járhatom… Nekem ezért fontos…ezért érzem, hogy coach akarok lenni! 🙂

  27. AnkaBianka

    Elég nehéz megfogalmaznom a választ, pedig a kérdés igen egyszerű(nek tűnik. Mindenesetre már önmagában a választ megfogalmazni is egyfajta terápiás jelleggel bír számomra, önismereti szempontból rendkívül hasznos).

    Jelenleg azt érzem, hogy az életem vakvágányon áll. Régóta ezt érzem, pedig még fiatalnak számítok a magam 27 életévével, de mostanra jutottam el odáig, hogy ezt konkrétan meg is fogalmazom magamnak, és a külvilágnak is. Kimozdulnék, kitörnék, csak nem tudom, hogyan. Kapálóztam, hisztiztem néha eleget emiatt, mert jobbat nem tudtam. Tudom, hogy ez nem segít, ezért elkezdtem kutatni. Önmagamban. Pszichológiát (annak is többféle fajtáját), önismereti és spirituális eszközöket használva, és rájöttem, hogy magamban kell megtalálnom a válaszaimat, én tudom csak felkutatni, aztán alkalmazni, hasznosítani, hogy bármi változzon és lehetőleg a nekem megfelelő irányba. Mert hiszem, hogy csak akkor vagyok képes változni és változtatni, ha elég időt szánva megismerem önmagam, az okaimat, a miértjeimet, a hogyanaimat, az indítékaimat és a variációimat.

    Emellett azt is érzem az életem szakmai aspektusát visszatekintve, hogy számomra akkor van értelme egy állásnak vagy munkának (azért is nem hivatást írok, mert azt még nem találtam meg, s mivel a coachingot csak most fedeztem fel, nem mernék róla ilyen tényszerű képet alkotni), ha az nem csak önmagamon, de másokon is segít. Így teljes, így van értelme a lét(em)nek, a emberi funkciómnak. Mindazonáltal másokon csak akkor tudok segíteni, ha előbb önmagammal tisztában vagyok, ha önmagamat helyre tettem, ha tudom, hogy hogy kell irányítani, hogyan kell alkalmazni és hasznosítani. Különben hiteltelennek érezném magam.

    Az utóbbi hetekben felerősödött bennem a vágy mind az önmagamon, mind embertársaimon való segítségnyújtásra, ezért kerestem a neten olyan oldalakat, ahol spirituális eszközökkel vagy akár konkrét módszertannal találkozhatok, ami alapjaiban véve az ember szemléletét, nézőpontjait, aspektusait és alternatíváit szélesíti ki, hogy aztán ezekből a “tanokból” leszűrhessem a konzekvenciá(ka)t, ami(ke)t felhasználhatok azért, hogy megértsem az okaimat, a döntéseim lényegét. Hogy fel tudjam kutatni a (lehetőleg/szinte) összes miértet, és az erre adható lehetséges válaszokat, hogy aztán a számomra legmegfelelőbb alapján alakítsam/irányítsam az életem.
    Gyakorlatilag mondhatom azt is, hogy egyelőre “self-coach” szeretnék lenni, mert úgy látom, az ember akkor képes másokon segíteni, ha megtanulta saját magán, hogy kell (mi célszerű, mi szükségszerű, mi megfelelő), és azt is, hogy felismeri a lehetséges variációkat, amikről tükröt tartva ösztönözheti (magát és) a másikat a megfelelő (direkt nem használom azt, hogy jó vagy rossz – mert kinek mi..) döntésre, lépésre.
    És ehhez olyan komplex gondolkodásmódra van szükség, amiben kérdezni, de leginkább a helyes kérdést feltenni már-már természetes, “magától jön”, hiszen ez a leghatékonyabb eszköz arra, hogy valóban rávilágítsunk a problémáinkra. És mezei, naiv laikusként ezt könnyebb magunkévá tenni, ha van hozzá segítség. Azt hiszem, ez az oka annak, hogy rátaláltam az oldalra, és köszönöm a lehetőséget.

    Üdv mindenkinek,
    Anka

  28. Angelika

    Sziasztok! 5 éve foglalkozom önismerettel, önfejlesztéssel. Szeretnék az embereknek segíteni, de nem tudom hogyan adjam át az embereknek a tapasztalataimat. Pár napja kezdtem a coaching után keresgélni a google-n, érdekesnek találtam. Biztos vagyok benne, hogy hasznomra válnak az új információk a jövőmben.

    Mosolygós szép napot mindenkinek 🙂

  29. Kerekes Tibor

    Sziasztok. Én először saját magam kezdtem el szemléletfejlesztő könyveket olvasni. Aztán ahogy elolvastam 1-1 könyvet, akkor a benne lévő dolgokat megtanultam és mindig adódott egy-egy téma, amihez már tényszerűen hozzá tudtam szólni és még tanácsokat is tudtam adni a beszélgetések során az embereknek. Páran csodálták, hogy én honnét értek ilyen dolgokhoz. Elmondtam nekik, hogy ez nem az én tudásom, hanem könyvekben és internetes cikkekben olvastam az adott dolgokat. Ezek után tetszett meg a dolog, hogy a tudásomat átadva segítek embereknek 1-1 problémát megoldani. Ezek után tudtam meg, hogy ez egy szakma. De ez nem változtatott azon, hogy én tovább akarom képezni magam. Aztán ha megosztom a megszerzett tudást másokkal, azáltal én nem leszek kevesebb. Inkább jobb lesz a világ, mert egyre több felnyitott szemű ember lesz és ez által lehet jobb a világ.

    További szép napot mindenkinek.

  30. Galambos Zoltán

    Kedves Viktória és László!

    Arra kértetek, hogy néhány szóban mondjam el, miért érdekel a coaching, így az alábbiakban megfelelek ennek a kérésnek.

    Néhány évvel ezelőtt egy olyan szervezet építésébe kezdtem, ami meghaladta az erőmet, és vezetői képességeimet. Annak ellenére, hogy folyamatosan képeztem magam, és 40 emberrel dolgoztam együtt, rá kellett jönnöm két dologra. Az egyik, hogy pénz nélkül nem lehet vállalkozni, a másik pedig, hogy akármilyen született érzékkel rendelkezünk, mindent szakmaként kell kezelnünk, amit komolyan akarunk csinálni.

    Ez idő alatt rengeteget tanultam pszichológus kollégáimtól, és azoktól a nagyszerű emberektől, akik tanácsadóként mellettem álltak, és most úgy hozta az élet, hogy 47 évesen először munkába kell állnom egy cégnél. A legjobban a HR területe érdekel, és – bár tudom, hogy reménytelennek látszik, de – a vezetés.

    Meggyőződésem, hogy egy jó HR vezetőnek nagyon sokoldalú felkészültséggel kell rendelkeznie, amibe beletartozik a coaching is, a szervezetfejlesztés, a pszichológia, a kommunikációs technikák ismerete, és a szociológia mellett.

    Ezért minden olyan alkalmat megragadok, ami most még nem jár nagy költséggel, és fejlődést jelenthet.

    Tisztelettel:
    Galambos Zoltán

  31. G. Erzsi

    Kedves Oktatók és Érdeklődő Társak!
    A coaching kifejezéssel az interneten találkoztam először. Amikor próbáltam megfejteni a kifejezés mögött húzódó tartalmat, rögtön éreztem, hogy itt valami olyasmiről van szó, ami engem komolyan érdekelhet. Különösen annak a life coaching része.
    A mögöttem álló, bő két évtizedes szakmai életút eddig maximálisan Albert Schweitzer közismert mondását igazolta: „Csak azok lesznek közülünk igazán boldogok, akik megkeresték és megtalálták a mások szolgálatához vezető utat.” Én úgy gondolom, hogy a coaching egy további, remek eszköz lehet ehhez a bizonyos szolgálathoz! Ezért szeretnék minél többet megtudni róla, fejlődni általa, majd gazdagon kamatoztatni mindazt, amit ad, amire csak lehetőséget kínál…
    G. Erzsi

  32. Mónika

    Önismeret… Pár évvel ezelőtt egy előadásnak köszönhetően rádöbbentem, hogy kaotikus érzelmeimmel, és életemmel kezdenem kell valamit, mert a bennem zajló keserves érzések rossz irányba viszik sorsomat. Az elképzelt boldog, elégedett mindennapok még láthatáron sem voltak…. Elkezdtem önfejlesztő könyveket olvasni, előadásokra jártam, és elsajátítottam egy módszert, mellyel feloldhatom múltbéli sérelmeimet.
    Most ott tartok, hogy keresem helyem a világban….. Elsősorban szakmai téren értem ezt. Nem szeretem a munkám, és több munkahely váltás után végre őszintén bevallottam magamnak, ebben a szakmában nem leszek boldog… Érdekel a spiritualitás, a testi-lelki gyógyászat, ezzel szeretnék foglalkozni. Az emberek manapság sokat szenvednek… És nem a magas benzin áraktól, és a munkanélküliségtől. A fejekben kell rendet tenni… Én már tudom, hogy lehetne jobb, békésebb, boldogabb…

  33. Kiglics Ferenc

    Hol hallottál először a coachingról?
    Több, mint 10 éve angol nyelvű oldalakon. (Life & Health Coach)

    Számodra miért érdekes ez a téma?
    Számomra a coaching egyfajta hozzáállás/attitüde.
    A másik ember segítésének/támogatásának/tanításának/ stb., (egy szóval supporting)
    legjobb módszere. A legjobban egyén-központú, egyénre szabott, hosszútávú eredményt
    hozó munkakapcsolódás.

    Mi motivál abban, hogy coach legyél?
    Úgy érzem, erre születtem.

    Milyen coach szeretnél lenni?/ Számodra milyen az ideális coach?
    Life Coach (egyéniség, önismeret, személyes márka, hivatás, stressz-mentális egészség témákban)

    Az ideális coach nekem válogatja ki a megfelelő módszert, vagy megtanulja az első session-ig.
    Rám figyel és már az első (ingyenes ismerkedős) beszélgetésnél is mondhatja: Magának nincs szüksége rám. 🙂
    Feladatokat ad, megfelelő minőségű és mennyiségű információkkal (könyv, cikk, videó, film, technika)

    Kedvenc mondásom: “A legjobb ügyfelemet egyszer láttam.”

  34. Esbeta

    Sziasztok! Értékesítési támogatóként érdekel a téma. A legjobbat szeretném kihozni mind magamból, mint támogató, mind a támogatottakból. Az oldallal most találkoztam csak, de az eddig olvasottakból már hamarabb kellett vona. Azt a bizonyos tükröt szeretném tartani, de én is belenéznék.

  35. Évi

    Sziasztok! Egy kötelező képzésen hallottam először erről. Védőnőként dolgozom, ahol azt hiszem nem kell indokolnom miért is venném hasznát a coachingnak 🙂

  36. Melinda

    A boldogság alapja szerintem a tudatosság. Tudni, hogy egyáltalán mit akarunk ebben az életben, igazából milyen értékek fontosak számunkra, milyen erőforrásaink vannak ahhoz, hogy a célunkat elérjük (vagy éppen újratervezés kell) – ehhez tiszta, őszinte önismeret kell. Azontúl bátorság, hogy egyáltalán bele merjünk nézni abba a bizonyos tükörbe, és az ott látottakkal kezdjünk valamit, ami bennünket pozitív irányba visz. Na ezekhez az egyik legjobb módszer a coaching.

  37. Irén

    Kedves Olvasók!

    Azért érdekel ez a tevékenység, mert keresem azokat a lehetőségeket, hogy hogyan tudom az eddig passzióból, baráti-ismeretségi körben végzett segítségemet professzionálissá tenni.
    Szociálpedagógus végzettségem van, ezen a szakon a kedvencem a pszichológia volt. Gyakran érezem azt, hogy a barátaim – sőt, nem egyszer idegenek is – pszichológusként használnak.

    Egy idő után kifejlődött egy olyan képességem, hogy ráérzek olyan problémára, ami a másik életének talán egyik legnagyobb gondja, anélkül, hogy erről konkrét információim lennének. Lehet ezt empátiának, intuíciónak, sok mindennek nevezni, de egyik sem igazán találó. Ilyenkor gyakran hallom a választ: “beletrafáltál”. S ilyenkor rendszerint nem tanácsot adok, többnyire úgy érzem, az a leghatásosabb, ha más megvilágításba helyezem az adott problémát. Ez a képességet-adottságot szeretném tudatossá tenni – és megtalálni azokat, akiknek szükségük van rá.

  38. Pakot Zsuzsanna

    Sziasztok! 🙂
    Én idén fogok érettségizni, vagyis eljött a pályaválasztás ideje is. A coachingra egy barátnőm hívta fel a figyelmem amiről akkor még nem tudtam semmit. Utána néztem a szakmának és rádöbbentem, hogy szinte a saját gondolkozás módomról is olvasok egyszerre. Mondanom sem kell hogy azonnal magával ragadott és mély hatással volt rám. Úgy érzem hogy ezzel mindenképpen foglalkoznom kell!

    Ezért a további életemet egy coaching tanfolyammal kezdeném ami a hivatalos szakmám lenne. Majd a Magyar Film és Média Intézetben sminktanfolyamot szeretnék végezni. Célom a médiában vagy színházban való elhelyezkedés, mint sminkes, de a coaching tudást folyamatosan alkalmaznám. Természetesen ha lehetőségem nyílna a sminkelést és a choacholást egyszerre végezni nagyon boldoggá tenne és kihasználnám.
    Nagyon érdekelne hogy mi a véleményetek erről a szenzációs ötletről! 😀 Mennyire reális és megvalósítható? Hol tudnék elhelyezkedni? Tanácsolnátok valamit nekem?
    Válaszotokat előre is nagyon köszönöm! 🙂
    Zsuzsi

  39. Jocó

    Sziasztok!

    Huhh hol is kezdjem, megpróbálom tömören és érthetően, de egyszerre annyi dolog kavarog a fejemben hogy ihajj. Nos 33 éves egyedülálló férfi vagyok, és tizenéves korom óta eléggé nehezen találom a helyem az életben mind munka és mind párkapcsolat téren. Egy két önbizalom fejlesztő könyvet elolvastam de nem hozta a várt eredményt, hozzáteszem valamit segítettek legalább a belső problémáim kezdenek körvonalazódni és napról napra bogozom ki a szálakat. Ezek igen személyes családi dolgok nem szeretném ide leírni őket. A coachingról már régebben hallottam de fogalmam sem volt róla mi is ez amíg egyik gyerekkori barátom nem volt egy ilyen a cégük által szervezett üzleti tréningen, és nem hívott fel telefonon hogy Jocó otthon vagy? Eléggé enerváltan válaszoltam hogy igen itthon de hulla vagyok sok volt a meló stb stb. Aztmondta erre olyan dolog történt velem hogy megőrülsz! Majd kiugrok a bőrömből átmegyek mutatok egy videót. Na hogy rövidre fogjam az üzleti tréninget, coachingot lebonyolító cég honlapján mutatott referencia videókat és ahogy megnéztem egy kettőt éreztem hogy jön vissza az életkedvem és jobb lesz tőle a közérzetem. Még nem tudom hogy szakmai szinten szeretnék e foglalkozni vele, jelenleg raktáros vagyok, előtte eladó voltam de nagyon szerettem a munkámnak azt a részét amikor kétségbe esett embereknek tudtam segíteni, “mert a vízszerelő szétbarmolta a burkolólapot, a festő leverte a csillárt, az asszony meg függönyért is elzavart de azt sem tudjuk már milyet akarunk mert majd felrobbanunk az idegtől” és a többi és a többi. Ami nagyon tetszik a coachingban a feltérképezés menete, a problémák feltárása és a kérdezés technika. Ha a társkeresés részét vesszük, régebbi ismerkedéseim során sok lehetőséget szúrtam el ezzel most így visszagondolva hogy nem tudtam JÓL kérdezni. A beszélgetés egyre laposabb lett aztán el sem kezdődött semmi. Nemrégen olvastam tudom nem a reklám helye szóval szerzőt nem írok, a Szóbeszéd című könyvet ami hatására igencsak megvilágosodtam, és jót mosolyogtam a régebbi önmagamon. De persze jó pap holtig tanul, szokták mondani. :))
    Na szóval lényeg a lényeg baromira tetszik, tele vagyok lelkesedéssel, és izgatottan várom a fejleményeket, elvégre egy jó dolog is kisülhet ebből.

    Szép napot kívánok mindenkinek!

  40. Anita

    Sziasztok!

    Egy tréner képzésen hallottam a coachingról. Csak érintettük ezt a témakört, akkor döntöttem el,hogy
    mélyebben szeretném megismerni,megtanulni. Családgondozó vagyok Budapesten, folyamatosan adok életvezetési tanácsokat. Úgy gondolom, hogy ezzel a teknikával sokkal hatékonyabban tudnék segíteni a klienseimnek.
    Örülök,hogy rátaláltam erre az oldalra 🙂

  41. Szász Hajnalka

    Kedves Viktória és László (illetve, aki olvassa)!

    Közel 28 éves alkalmazotti jogviszonyban eltöltött idő után kezdtem azt érezni, hogy ha nem tanulok tovább, ha nem képzem magam a szakmámon kívül is, akkor végleg belefásulok az amúgy imádott családgondozói munkámba. Ezért elkezdtem keresni a lehetőségeket, illetve felmértem, hogy mi érdekel igazán. Írtam egy 14+1-es listát arról, hogy mivel tudnám bővíteni, kiegészíteni, színesebbé tenni az életem, mi érdekel igazán. Ezek közt szerepelt a kineziológia is (de gondolkodtam pl. szupervizori vonalban is, hogy többé ne a problémák kerüljenek a fókuszba, hanem a megoldás legyen előtérben, vagy akár a nyelvtanulás, illetve a kristálygyógyászat is felmerült bennem…+ 1 a bármi más számára).
    Egész véletlenül indult akkor egy TEK vagyis: Transzgenerációs Epigenetikus Kineziológia képzés, amire azon mód elköteleződtem és úgy éreztem, megtaláltam azt, ami mindig is hiányzott az életemből. A tanfolyam közel másfél évig tartott és 5 modulból állt, amelynek része volt a coach képzés is. Főleg a tekintetirányok ragadtak meg, mivel a kérdezéstechnikát már jórészt megtanultam alkalmazni a szakmámban. De maga az NLP (neuro-lingvisztikus programozás) lenyűgözött, bár akkor úgy éreztem csak átrobogunk a fontos kérdések felett. Különösen, hogy itt is a kineziológia élvezett prioritást, s a gyakorlatnak rendeltünk mindent alá. Azóta már levizsgáztunk csoporttársaimmal és tkp. egy kicsit coach is vagyok a “kineziológusságom” mellett. Nap mint nap tanulok, képzem magam, minden lehetséges szabad időmben olvasok, tájékozódom, így jutottam el hozzátok is. Rettenetesen érdekelt a féléves képzésetek is, amiről először olvastam a weboldalatokon, csak Bp. tűnt nagyon messzinek így hirtelen. No meg a pénz, csak hogy legyen még mit tanulnom az adás-kapás vonalon is.-) Szeretem látni, ahogy megoldódnak a gondok, ahogy felnyílnak a szemek a valóságra, ahogy kibogozhatóakká válnak a rejtett mintázatok, ahogy felszínre kerülnek a családi örökségek. Boldogsággal tölt el ez a munka, bár eddig még”csak” karitatív módon alkalmaztam, mert anyagilag még nem profitáltam belőle. Most is azon jár a fejem, hogyan bővíthetem a tudásom, uh. nagyon várom már az olvasni valókat. Van mind dolgozni magamon is. Hisz akkor tudok a leginkább segíteni, ha magam is jól vagyok, ha teljesnek érzem magam. Ebben nekem sokat segítenek az energia gyakorlatok, nem beszélve a kineziológiai oldásokról, amiket elvégeztünk a képzés során. Szeretném ezt minél több emberrel megismertetni.
    Sok sikert kívánok a munkátokhoz, amelyből sugárzik a professzionalizmus! Szeretettel: Hajni

  42. Bence

    Sziasztok!

    Egy kicsit sajnálom,hogy csak most találtam rá erre az oldalra,de jobb később,mint soha. 🙂

    Több,mint 2 éve foglalkozom coachinggal. A kezdetekben saját magam miatt kezdtem bele,hiszen egy nehéz életszakaszba kerültem. De aztán annyira megtetszett,hogy 3 hónap alatt képesek voltak kirántani engem a sz@r helyzetből,hogy úgy döntöttem – hangsúlyozom,miután teljes mértékben rendbe tettem a saját életem – hogy én is belevágok és coach leszek. Tettem ezt a döntés 18 éves korom vége felé.

    Utána nézve a dolgoknak rájöttem,hogy bár a coaching Magyarországon -még ma is -gyerekcipőben jár ,ennek ellenére az úgynevezett “coach-tanfolyamok” stb. már szép kis összegekbe kerültek és kerülnek ma is. Ráadásul olyan cégek és/vagy coachok tartanak ilyen tanfolyamot,akik a honlapjuk szerint (legalábbis sehol nem találtam referenciát) mintha semmit nem tettek volna le az asztalra,csak a pénzed akarják.
    Persze nem ez volt az oka,hogy nem Magyarországot válaszottam arra,hogy coachingot tanuljak,hanem az,hogy elhatároztam,hogy ahhoz,hogy a legjobb legyek a legjobbaktól kell tanulnom. Így jutottam el Wayne Dyerhez (Mauira) , T.Harv Ekerhez (Miamiba) és Bryan Tracyhez (Kanadába). Úgy gondolom,hogy ezek a tapasztalatok és tudások sokkal többet értek számomra,és ezt látom a klienseimen is.

    Persze erős spirituális képességekkel is rendelkezem,tehát a coachingot “csak” kiegészítésnek használom,mégis úgy érzem,hogy nagyon boldog vagyok,hogy rátaláltam erre a remek módszerre,mert nagyon tetszik és nagy öröm számomra,amikor együtt örülhetek a kliensemmel a sikereken és,hogy önfeledten kitudják mondani : BOLDOGOK!

    Az pedig már csak hab a tortán,hogy minden alkalommal a legnagyobb ajándékot kapom meg tőlük a bizalmukat és azt,hogy tesznek az álom életükért egy fiatal coach segítségével. 🙂

    Ha pedig úgy ér véget egy nap,hogy legalább egyvalakinek segítettem,akkor már érdemes volt csinálni! 🙂

    További sok sikert kívánok mindenkinek!

  43. Nagy Kati

    Szép napot mindenkinek!

    Alapvégzettségem jogász, de már pár évvel ezelőtt éreztem, hogy nem a jogászi pályán szeretnék megöregedni, ezért elkezdtem mediációval foglalkozni. Ez kicsit átfedésben volt az alapvégzettségemmel és a munkám során is tudtam használni, különösen az értő figyelem technikáját. Az egyik mediációs továbbképzésen figyeltem fel a coachingra, mert a vendég előadó coachként is tevékenykedett. Ezt követően kezdtem jobban beleásni magam a szakirodalomba és egyre jobban érdekelt, így jutottam el egy tanfolyamra. Életemben tragikus események következtek be és már tudtam, hogy a coaching segíthet, szerencsémre az egyik coach oktatómhoz jártam és így az ülések egyben gyakorlati oktatások is voltak. Ma már remekül vagyok és elindultam az önálló utamon, mint coach és mediátor. Természetesen folyamatosan dolgozok magamon, de úgy érzem, hogy a személyes tapasztalatommal még hitelesebb tudok lenni.
    Minden jót!

  44. Gabriella

    most vegeztem el egy life coaching tanfolyamot, es ebben a szakmaban szeretnek dolgozni. Viszont a tanfolyam lezarultaval ugy erzem, nem all meg a tanulas folyamata, erdekel, hogy ti milyen ismereteket tudtok nyujtani nekem. Minden erdekel, a lenyeg a fejlodes.

  45. Melinda

    Mostanság elég sok könyvét olvastam úgy hogy 35 éves koromig egyáltalán nem olvastam. És elég sok mindenre olvasás által rájöttem. Egy könyvben olvastam coaching-ról. És elkezdett érdekelni szeretnék többet megtudnám róla.

  46. Erzsébet

    Sziasztok! Évek óta foglalkozom gyerekekkel, tanulunk együtt, készítem őket az életre, és egyre jobban szembetűnik, hogy nincs elég motivációjuk. Ebben szeretnék nekik többet segíteni, és gondoltam, itt megkapom a megfelelő “hozzávalót”

  47. Tárcza-Pap Judit

    Sziasztok!
    Három éve találkoztam a coachinggal testközelből, és őszintén hiszek benne. Korábban már több készségfejlesztő programon részt vettem, és éreztem, hogy ezzel még később sokat fogok foglalkozni. Az elmúlt években volt szerencsém trénerként részt venni egy nagyon sikeres és hiteles készségfejlesztő program sorozaton, mely beépüléséét támogatandó indítottunk egy belső coachingot, és már így is (minimális előképzettséggel) jelentős eredményeket értünk el.
    Ekkor már éreztem, hogy ez az amivel foglalkozni szeretnék. Jelenleg keresem az irányokat, és képzem magam könyvekből, szaklapokból, készülök egy hamarosan induló coach képzésre (mellesleg, ha van valakinek olyan tapasztalata képzésekkel kapcsolatban szívesen veszem a jó tanácsokat, hogy melyik képzéseket érdemes megfontolni).
    Miért a coaching?
    Egy könyvből kölcsönzöm a mottómat: hogy segítsek az embereknek, hogy a lehető legjobb önmaguk legyenek. A legjobbak, akik csak tudnak lenni.
    Nagyon sokat tudnék még írni, ám bemutatkozásként első körben legyen ennyi.
    További szép napot kívánok mindenkinek!

  48. Kata

    Szép jó estét mindenkinek ‘

    Hihetetlen de csak ma délután találkoztam a coach kifejezéssel egy önismeretről szóló könyv borító
    oldalán.Interneten rá kerestem így jutottam el ehhez az oldalhoz .
    Felkeltette érdeklődésemet,mivel gyakran érzem hogy egy helyben topogok ,nincsenek céljaim nem találom a kivezető utat.
    Bízom benne hogy ezen problémák megoldására megfelelő tükröt fog tartani a coach.
    Üdvözlettel Kata

  49. Anikó

    Sziasztok!

    Több éve már nem úgy alakult az életem, ahogy szerettem volna. 2016. szeptemberben, elég mélyre kerültem lelkileg. Tudtam segítségre van szükségem, hogy ki tudjak jönni az önsajnálatból, a lelki bajaimból. Igaz a mondás, hogy ha az ember bajban van, mindig útjába akad valaki aki segítő kezet tud nyújtani. Rátaláltam az interneten egy mester coach weboldalára. Mondhatom, általa újjászülethettem. Elmentem egy két hétvégés tréningre amit Ő tartott. Nagyon, nagy hatással volt rám. Mindig tudtam, hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel, csak nem tudtam, hogyan induljak el. A tréningen megkaptam a választ a “hogyanra”. Ott döntöttem el, hogy én is coach szeretnék lenni, szeretnék embereknek támogatást nyújtani, hogy jobbá tudják tenni az életüket. Alsó tagozatos koromban, mindig azt játszottam, hogy tanító néni vagyok, nagyon élveztem. Később tanító néni szerettem volna lenni, csak valahogy más irányba mentem, de az érzés ott maradt bennem. Két évig dolgoztam az egyik MLM cégnél. Csodálattal néztem az előadókat, akik a rendezvényeken előadást tartottak. Ugyanaz a kép lebegett a szemem előtt mindig, hogy én is ott akarok lenni, én is előadást akarok tartani, motiválni, tanítani. Közben több személyiségfejlesztő tréningen is részt vettem. Nagyon tetszett, nagyon élveztem, ez az én közegem, világom, ott tudtam kiteljesedni igazán, éreztem, hogy ott tudok igazán önmagam lenni.
    Nagy lelkesedéssel és izgalommal indultam el az utamon és kitartóan megyek a célom felé.
    Üdvözlettel Anikó!

  50. Judit

    Kedves Boldogságtervezők!
    Azért iratkoztam fel ,mert kedvemet lelem a pozitív dolgokkal való foglalkozásban. Hiszek abban, hogy az ember élete végéig tanulhat.Gyógypedagógusként sok sérült fiatalnak és családjának adtam ( munkatársaimmal együtt) reményt sőt gyakran megoldást is nehéz helyzetére vagy megoldhatatlannak tűnő problémáira.

  51. Hajós Ica

    A közeljövőben komoly szervezést igénylő munkám lesz.Mindíg is üzletasszony voltam,de ez most más terület és kicsit megijeszt.Ezért szeretnék valami támpontot kapni.

  52. Nagyné Ági

    Nagyon rövid leszek, mert betegen fekszem, ami évekóta nem fordult elő velem. Az érdeklődésem azonban töretlen. Első diplomám megszerzése óta- ennek éppen 40 éve- több különböző jól használható módszert sajátítottam el, amellyel segítségére vagyok egyéneknek és csoportoknak saját értékeik megismerésében, feladataik önerőből történő megoldásában. Némi tapasztalattal már rendelkezem. Szeretnék frissíteni, újítani.Azt gondolom ebben a tevékenységben állandó nönképzésre van szükség.

  53. Puliszka

    Sziasztok!

    Miért érdekel? Mert mindenre kíváncsi vagyok, ami az életemben és a munkámban előre vihet. Állami szervezetnél dolgozom, de jelenleg egy középiskolában vagyok nap mint nap fiatal felnőttek között. Tanácsadóként ténykedem, és minden új, hasznos módszerre vevő vagyok, hogy segíthessem őket, de elsősorban nem a tanulást értem ezalatt. Leginkább a mai kor útvesztőit kikerülni, ezt szépen körbe írtam.:-). Vagyis, hogy ép bőrrel éljék túl a kamaszkorukat, felelősségteljes, dönteni képes felnőtt emberekké válhassanak. Röviden ennyi. Köszönöm a lehetőséget.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.