… ideje nekilátni!

Ha pisztolyt tartanának a fejedhez…

Posted by on Júl 10, 2015 in Blog, slider | 3 comments

Ha pisztolyt tartanának a fejedhez…

Társkereső coachként azt tapasztalom, hogy nagyon sok kliens igazából arra vágyik, hogy valaki megmondja, mit tegyen sőt, lehetőleg tegye is azt meg helyette. Valahogy “intéződjenek” el a dolgok maguktól. Sokan úgy gondolják, már “mindent” megtettek a cél elérése érdekében, mégsem jönnek az eredmények.

Így gondolja például Barbara, aki két éve áll holtponton: se állás, se pasi, és még mindig a szüleinél lakik, pedig már jóval elmúlt 30. Ő nem a kliensem, így aztán csak óvatosan kérdeztem rá, hogy mit tett eddig azért, hogy valahogy rendeződjön az élete. “Küldözgettem önéletrajzokat és nézegettem pasikat” – válaszolta, amiből már sejthető volt, hogy csak úgy ímmel-ámmal intézi a dolgait, várva a sültgalambra.

Az 51 éves Márti is azon az állásponton van, hogy ő “mindent” megtett azért, hogy kapcsolata legyen, na de online soha többet nem hajlandó társat keresni, merthogy az “nem működik”. Rákérdeztem: a nem működik alatt azt érti, hogy várja hogy a hercegek jelentkezzenek, ő meg majd szépen válogat közülük, ám kezdeményezni nem hajlandó, hiszen az a “férfiak dolga”. Klasszikus kérdésem erre: hány éves vagy, királylány?

Ezer más példát is mondhatnék, úgymint “próbáltam jobb állást találni”, “megpróbáltam rendezni a félreértést a testvéremmel”, “megpróbáltam továbbtanulni” ésatöbbi.

Álmok és célok, amelyek gyorsan eltűnnek a süllyesztőbe, amint tenni is kellene valamit – Neked is van ilyen? Csodára várva nők ezrei maradnak hosszú évekig egyedül, álláskeresők pedig hosszú hónapokig pénz és remény nélkül. Hány és hány projekt nem készül el, vállalkozás nem indul be, könyv nem íródik meg emiatt?

Ezért felteszem a kérdést:

Neked mi az álmod? Mit szeretnél elérni?

És miért nem haladsz a megvalósítása felé?

Mielőtt még elkezdenéd sorolni a kifogásokat, gondolj arra, hogy valaki pisztolyt tart a fejedhez és azt mondja, egy hónapod van, hogy jelentős előrelépést produkálj az ügyben. Akkor mit tennél?

Válassz ki egy célt, egyetlen egyet. Mindennap tegyél érte valamit, akárcsak egy apró lépést, amibe beleadtad a legjobb tudásodat, az összes kreativitásodat és energiádat. Feküdj le mindennap azzal a tudattal, hogy te tőled telhetően MINDENT megtettél ezért a célért.

 

Fogadok, hogy ha társat szeretnél találni, feliratkoznál az összes társkereső oldalra, esetleg eljönnél hozzám coachingra, minden este eljárnál ahova csak lehet és aktívan kezdeményeznél! Ha munkát keresel, az összes álláskereső oldalt átnéznéd és az összes hirdetést, Facebookon érdeklődnél és a barátaidnál, ismerősöknél, akinél csak lehet, hogy legyen állásod – hiszen az életed múlik rajta!

“Rossz hír”: nem csak a gondolatkísérletben múlik az életed azon, hogy mit teszel az álmaidért ma. Konkrétan, valóban az életed, az életed minősége múlik ezen. 

Egy hónapod van… Mit fogsz tenni?
Színezd Újra! tábor Görögországban – egy hét érted és a céljaidért!>>>

(Több, mint 20 éves tapasztalattal rendelkező, akkreditált utazási irodával, a Grand Toursszal utazunk. Folyamatosan figyelik a görög helyzetet, a turistahelyeken aggodalomra semmi ok a görög konzulátus szerint sem.)

3 hozzászólás

Join the conversation and post a comment.

  1. Farkas Anikó

    Mindig vannak terveim, de azt nagyon is jól tudom, hogy kevésbé vagyok megvalósító, mint lehetnék. Tudat alatt szabotálok el sok mindent(az okok egy része világos számomra, tehát dolgozom az ügyön:))
    Ugyanakkor meg sok dolgot meg is valósítok – ezek általában a rövid idő alatt elrendezhető feladatok, kevés időt igénylő mini projektek.

    Most akkor kiválasztottam egyet a terveim közül. Nekiállok írni. Könyvet. Az egyiket a sok közül:)

    Kösz az inspirációt.

  2. Anna

    Szervusztok!
    Lenne egy óvatos kérdésem: mit tegyen az, aki mondjuk tehetségének megfelelően, egy lapra/hivatásra tette fel az életét, dolgozott-alkotott kb. 40 évet, a szakmájában szépen haladt előre a ranglétrán, gyűjtött egy kisebb vagyont, támogatta a családját, ahogy tudta, s egyszercsak – egyik napról a másikra – lebetegedett, elromlott a legfontosabb munkaeszköze, vagy csak pénze fogytán nem tudta időben képezni magát, fontos helyre elutazni, vagy egy aprócska hibás döntés miatt kártyavárként omlott össze addigi jól megtervezett, jól megalapozott, erős célokból felépített, szorgos munkával megerősített erődítménye, s még a nyugdyíjas éveken innen, de közel az aktív évek végéhez, nem tud újrakezdeni, új célokat “bevállalni”, s segítségre is ritkán számíthat, ha egyáltalán… Egyéb finomságokról már ne is beszéljünk, pl. rétestésztaként nyúló hitelek, vissza nem fizetett “baráti kölcsönök”, stb. Ezek a dolgok igazán nem sorolhatók a “kifogáskeresés” dobozba, csak éppen megold(hat)atlanságuk miatt megkeserítik az ember életét. Nálunk a fiatal éveit taposó , agilis, gépkocsijával jövedelmét kereső fiunknál “csak” az okozza a mindennapi keservet, hogy a kocsi gyakran meghibásodik, sok apró vagy gyakori drága alkatrészek megvásárlására kell költenie keresetének felét-harmadát, szintén rajta kívül álló okokból kifolyólag. Itt működhetne az újratervezés, ha nem ragaszkodna a közlekedéshez, munkájához. No de akkor mihez fogjon? Mit tanuljon újra, amihez kedve és tehetsége is volna? Fogas kérdés… Anna.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.