Life coachként van néhány olyan esetem, amely egyszerűen nem hagy nyugodni. Ilyen az például, amikor ügyfelek mindenféle nyomós és alapos indok nélkül akarnak kilépni házasságukból úgy, hogy esetleg gyermekeik is vannak. Okként csupán olyanokra tudnak hivatkozni, mint “már nem érzem azt a bizsergést”, “szeretnék újra szerelmes lenni”, stb.

 

A frusztrált coach esete

 

Amikor arról számolnak be a hozzám fordulók, hogy a legelején (akár évtizeden keresztül is) a kapcsolat jó volt, szerelem is volt és bizsergés, csak utána laposodtak el a dolgok a hétköznapokban, most pedig már javítani sincs kedvük az egészen és unják a hétköznapi taposómalmot, bevallom, csak még frusztráltabb leszek. Főleg, ha kiderül, hogy az illetőnek mindene megvan amiről csak álmodhatott, a párja megértő, normális (ezt ő maga mondja), és sok kivetnivalót nem is tud felsorolni.

Ilyenkor megpróbálom elgondolkodtatni a hozzám fordulót: két-három gyerekkel, elvált negyvenesként a hétköznapok talán nem lesznek rutinszerűek? Talán nem lesz taposómalom? A kezdeti bizsergés talán nem fog elmúlni a következő kapcsolatban? Dehogynem. Ha egyáltalán lesz következő kapcsolat. Mivel négy éve foglalkozom társkeresőkkel, nagyon is jól tudom, mennyire nehéz újra társat találni – főleg több gyerekkel, nőként, negyven-ötven év felett.

Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor a válás valóban jó – sőt, az egyetlen jó megoldás lehet. Akkor, amikor nem egyezik az értékrend, nem egyeznek az életcélok, vagy amikor a partner erőszakos, betegesen féltékeny, önállóságra képtelen, függő személyiség például, és mindez a kezdetben mindent jótékonyan eltakaró rózsaszín felhőtől nem látszott. Ilyenkor valóban jobb, ha szedjük a sátorfánkat és most már jóval megfontoltabban újra próbálkozunk.

De mi van akkor, ha jó ugyan a házasság, de nem tökéletes? Ha minden megvan benne, kényelmes is, csak olyan “langyos” és szikramentes? Szerencsére a kezembe akadt a “Légy a felesége” című könyv, amelybe rábukkantam a válaszra.

 

Az elég jó házasság

 

A fentihez hasonló típusú házasságot Paul Amato, a Pennsylvaniai Állami Egyetem szociológus kutatója az “elég jó házasság”-nak nevezte el. Sőt, 1980-ban még kutatást is indított 2000 házas részvételével, hogy vajon mire vezetnek az elég jó házasságok, illetve az, ha ezekből kilépnek a felek.

 

Válás kétféleképpen

 

Amato szerint kétféle típusú válás létezik: az egyik az, amikor valóban indokolt a dolog, rengeteg összetűzés és veszekedés előzi meg, és mindenkinek – a gyerekeknek is – megkönnyebbülés, ha vége van. Ezek a rossz házasságok, amelyekről általában a család és a barátok is tudják, hogy reménytelenek.

Nem mindegy, mi a válóok

Nem mindegy, mi a válóok

A másik típusú válás azonban előre szinte nem is jelezhető: az elég jó házasságok esetén a felek csupán elhidegülnek, és bár továbbra is nagyon jóban vannak egymással, békésen lezárják a kapcsolatot abban a reményben, hogy a következő házasságuk sokkal szenvedélyesebb, sokkal harmonikusabb, sokkal ilyenebb vagy olyanabb, tehát sokkal jobb lesz. Leggyakoribb magyarázatok az elég jó házasságból történő kilépésre:

“Kezdtünk eltávolodni egymástól”
“Nem olyan volt már, mint amikor megházasodtunk”
“Nem igazán éreztem, hogy emberként fejlődnék ebben a házasságban”
“A párom igazán kedves ember, de nem hiszem, hogy ő a lelki társam”

Tehát az indokok hasonlóak, mint amiket a fent említett, elég jó házasságban élő ügyfelem is felsorolt. A kutatók szerint ennél a válásnál a gyerekek sokkal jobban sérülnek, hiszen az, hogy vége a szülők kapcsolatának, érthetetlen számukra. Egyáltalán nem könnyebbülnek meg, inkább bizalmatlanabbak lesznek a jövőben a saját párkapcsolataikban is: hiszen ha nem jelezhető előre hogy baj van – mint ahogy a szülőknél sem vették észre – hogyan bízhatnának abban, hogy náluk, az ő házasságukban minden rendben van? Ha pedig valóban gond van, általában nem tudják kezelni a problémát, hiszen “Abban a tudatban nőttek fel, hogy ha kialszik a láng, akkor nem az a megoldás, hogy újra felszítjuk a tüzet, hanem az, hogy másik szikrát keresünk.” (Lori Gottlieb).

 

Az új házasság jobb is lesz?

 

Az elég jó házasságból abban a reményben lépnek ki a felek, hogy az új párkapcsolat vagy házasság még ennél is jobb lesz. Szerencsére a fenti kutatás tudósai utánanéztek, hogy vajon tényleg így történik-e.

“A követéses vizsgálatban Amato azt találta, hogy akik új házasságot kötöttek, öt évvel később vagy nem voltak elégedettebbek, vagy egyenesen kevésbé voltak boldogok, mint az első házasságukban. (…) Statisztikailag kimutathatóan kevésbé boldogok voltak.” 

Tehát az új házasság igaz, hogy más volt, de jobbnak általában nem volt mondható. Többek között ezért is van az, hogy a második házasságokban sokkal nagyobb a válási arány, mint az elsők esetében. Már megint nem sikerült kifogni a tökéletes férjet, feleséget.

Az új házasság mindig jobb?

Az új házasság mindig jobb?

 

Amint azt a “Légy a felesége” című könyvben egy párkapcsolati szakértő, Diane Sollee mondja:

“A kutatások szerint minden boldog, sikeres pár esetén kimutatható körülbelül tíz olyan összeférhetetlenség vagy nézeteltérés, amit sosem fognak tudni feloldani. A sikeres párok ehelyett inkább megtanulják kezelni ezeket a nézeteltéréseket, együtt élnek velük – megtanulják a különbségek ellenére szeretni egymást… Ha lecseréljük a párunkat, akkor többnyire nem kapunk mást, csak tíz másik összeférhetetlenséget.”

Ahogy Amato is hozzáteszi: “A legtöbb ‘elég jó’ házasság erősebb és jobb lehet, ha nem sajnáljuk rá az időt és az energiát, és akarjuk, hogy sikerüljön” – ezt támasztja alá az is, hogy a 2000 mintás kutatásban azok, akik ugyan úgy nyilatkoztak, hogy nem maximálisan elégedettek a házasságukkal (de azért elég jó) és nem váltak el, 86%-uk öt év múlva mégis boldogabbnak tartotta magát. Tanulság: ha elég jó, javíts rajta! De honnan tudod, hogy vajon elég jó-e az, amiben benne vagy?

 

10 kérdés: vajon az én házasságom elég jó?

 

dr. Tina Tessina, szintén párkapcsolati szakértő összeállított tíz olyan kérdést, ami alapján mindenki eldöntheti, vajon “elég jó” házasságban van-e. Íme a kérdések, ha tesztelni szeretnéd magad és a párkapcsolatodat, őszintén válaszolj rájuk.

1. Hajlamos vagy a negatívumokat eltúlozni? A következő két hónapban jegyezd fel a jó és rossz napokat a naptáradba, csakhogy lásd: valósak-e az aggályaid.

2. Lehetséges, hogy máris kiléptél a házasságodból azzal, hogy érzelmileg visszavonulót fújtál? Máris feladtad, hogy javíts a kapcsolaton? Ha igen, tudsz-e találni visszautat a párodhoz?

3. Havonta legalább egyszer van-e olyan veszekedés, hogy annyira feldühödtök egymásra, hogy esetleg tárgyakat dobáltok vagy bántjátok is egymást? Ha igen, akkor vajon azért ragaszkodsz-e ehhez a szörnyű kapcsolathoz, mert úgy gondolod, hogy jobban úgysem találsz, vagy pedig félsz attól, hogy egyedül maradsz?

4. Ha frusztrál, hogy a férjed nem változik (szeretnéd például, ha férfiasabb lenne, vagy határozottabb) akkor gondolkodj el azon, hogy vajon tényleg szükséges-e, hogy változzon? A családodban akadt olyan eset, ami miatt akarod ezt a változást? (Például édesapád sosem állt ki érted amikor szükséged lett volna rá)

5. Kiállsz-e magadért, amikor éppen bántó a viselkedése? (Például sosem szólsz azért, ha nyilvánosan kritizál. Vagy sosem mosogat el, így mindig te csinálod meg, magadban puffogva)

6. Jól érzitek magatokat együtt? Még ha nehéz idők járnak is, akkor is képesek vagytok viccelődni (Az jó jel). Ha nem, akkor tudtok-e több időt szakítani a kapcsolatotokban a játékra?

7. Vannak-e olyan konfliktusok, amelyeket rendre elkerültetek eddig? Mitől féltek, mi történne ha végre átbeszélnétek ezeket?

8. Esetleg csak több énidőre lenne szükséged? Csak egy-két egyedül, vagy ismerősökkel eltöltött hétvégére, amikor külön vagytok egymástól?

9. Történt-e valami – haláleset, nagyobb évforduló, állásvesztés – ami negatívan befolyásolta a kapcsolatotokat és eddig még nem beszéltétek meg?

10. Megtettél-e mindent, ami emberileg lehetséges azért, hogy működjön ez a házasság? Elmentetek-e párterápiára, önismereti tréningre, stb? Ha ő nem akar elmenni veled, akkor elmentél-e egyedül is hogy segítséget kérj a kapcsolat megmentésére? (cnn.com)

Nos, a te házasságod vajon elég jó? Ha esetleg elváltál egy elég jó házasságból, mi a véleményed a fentiekről?