A túlagyalás a boldogság gyilkosa

 

A boldogságunk útjában rengeteg dolog áll. A „Boldogság gyakorlatok” cikksorozatban megpróbáljuk ezeket a boldogság akadályokat átvenni, és ahol lehet, külön gyakorlatokat adunk, amivel elsöpörheted ezeket az akadályokat a boldogságod útjából. A boldogság egyik legáltalánosabb akadályát ez a klasszikus vicc szemlélteti:

Egy párocska csöndben fekszik szeretkezés után egymás mellett az ágyon. A nő aggódva figyeli a férfit, miközben gondolkozik:

– Jó volt a szeretkezés, most meg szótlanul fekszünk egymás mellett. Miért néz így elgondolkodva fölfelé?! Aggódom. Vajon miről gondolkozik? Biztos a kapcsolatunkról. Ó, jaj, ráncolja a homlokát! Lehet, hogy nem volt jó neki? Vagy már unja a kapcsolatunkat? De akkor miért nem szól?! Csak összeszorítja ajkait és a homlokát ráncolva gondterhelten mérlegel. Most olyan hidegnek tűnik. Biztos végigfutott az agyán, hogy már négy éves a kapcsolatunk. Talán azt is észrevette, hogy egy kicsit meghíztam. Lehet, hogy már nem is tetszem neki. Úristen, lehet, hogy megcsalt. Biztosan szeretője van, és most akarja kitenni a szűrömet! De nem szól semmit. Miért nem szól semmit, ha gondja van? Csak néz felfelé szigorú arccal…

Eközben a férfi:

–  Ott a plafonon az a légy. Mászkál. Vajon hogy a francba nem esik le?!

Nem, nem a férfi és a nő közötti különbségről szól ez a vicc. A vicc a túlagyalás mechanizmusáról szól, amit a viccben véletlenül éppen a nő tesz. A vicc jól szemlélteti, hogy miképp foszt meg a túlagyalás minket a boldogságtól és miképp kerülünk egy rendkívül boldogtalan, nyomasztó kételybe általa. Túlagyalásnak azt nevezzük, amikor különböző – sokszor teljesen jelentéktelen, de általában – negatív töltésű dolgokon megfelelő információ nélkül, teóriákat gyártva kezdünk gondolkozni, mert azt gondoljuk, hogy ezzel tisztább képet kapunk a helyzetről és az abban eltöltött szerepünkről.

Azt tanultuk, hogy ha boldogtalanok vagyunk, problémánk van, akkor nézzünk magunkba, elemezzük a helyzetet, és pusztán az „igazság” révén – amihez így jutunk – boldogabbak leszünk. Hiszen az igazság felszabadít és boldoggá tesz. Ezzel addig nincs is gond, amíg a dolog rövid, tényszerű és probléma-megoldás orientált marad. Az önreflexió (tehát az a képesség, hogy a saját motivációnkat, tetteinket és reakcióinkat is meg tudjuk ítélni) fontos eszköz a tartós boldogsághoz vezető úton.

A túlagyalásnál viszont, ahol hosszasan spekulálunk a hibáinkról, kételyeinkről, negatív gondolatainkról, nem sok dolog rombolja jobban az általános boldogság érzetet. Ennek több oka is van. Ezek közül a legfőbb, hogy ilyenkor erős negatív előítélettel ítélünk meg mindent. Az apró-cseprő hibák óriási jelentőségűek lesznek, a sikerek jelentősége háttérbe szorul, stb.

Többnyire valami negatív gondolat vagy élmény kapcsán esünk a túlagyalás csapdájába. Ha például a munkahelyen valamilyen feladatot nem jól teljesítettél, akkor a negatív visszajelzés hatására elinduló vég nélküli agyalás azon, hogy miért nem lett jó, hogyan lehetett volna másképp, és mi lett volna ha, nem fog segíteni. Persze, érdemes ezt végiggondolni, hogy a jövőben jobban csináld, de ha azon kapod magad, hogy hosszasan tipródsz a kérdésen, és egyre rosszabbul érzed magad, akkor bizony a túlagyalás csapdájába estél. Nincs mérgezőbb dolog a boldogságra, mint a rossz hangulattal fűszerezett túlagyalás. Ilyenkor képtelenek vagyunk reálisan megítélni a kérdéses élményt vagy annak jelentőségét. A gondolkozásunk egyre kritikusabb és pesszimistább lesz, és sokszor értéktelennek, tehetetlennek érezzük magunkat. Rosszabbul koncentrálunk egyéb feladatokra, amiket emiatt szintén rosszul fogunk elvégezni, negatív irányba torzulnak a saját magunkkal szembeni elvárások, ami rossz, nyomasztó társasággá tesz minket, ezért többen kerülni fognak, ami tovább csökkenti a saját magunkba vetett bizalmat. Végső soron ez akár depresszióhoz is vezethet.

Ne agyald túl!

Ne agyald túl!

Egy kísérletben egy teszt elvégzése után negatív visszajelzést adtak a résztvevők egy részének. Akik negatív visszajelzést kaptak, azok a következőként eléjük rakott szórejtvényt, ahol ki kellett egészíteniük szavakat, például

DU_ _

I _ _ _ T

óriási valószínűséggel egészítettek ki úgy, hogy DUMB (buta) és IDIOT (idióta). Ezzel szemben azok, akik nem kaptak negatív visszajelzést a teszt után, ilyen szavakat írtak: DUAL (kettős), DUKE (herceg), DUNE (dűne), DUDE (fószer), DUST (por), DUSK (szürkület), DYER (szárító) vagy INPUT (bemenet), INERT (mozdulatlan), INWIT (belső tudás). Fontos tehát, hogy ha úgy érzed, rád kifejezetten jellemző a túlagyalás, akkor a boldogságod érdekében érdemes minimálisra szorítani az erre szánt időt, vagy akár teljesen el is felejteni. Ebben segít neked a 3M módszer.

 

A 3M módszer, azaz a túlagyalás legyőzése

 

A 3M módszer valójában végtelenül egyszerű. Ez egy háromféle lépésből álló rutin, amit alkalmaznod kell, ha úgy veszed észre, hogy kezded magad rosszul érezni a sok agyalástól:

  1. Megállni!
  2. Megoldani!
  3. Megelőzni!

Egyszerű nem? Vagyis a túlagyalás ellen háromféleképpen harcolhatsz: megállsz és abbahagyod az agyalást, és/vagy teszel valamit annak érdekében, hogy az agyalást kiváltó probléma megoldódjon, és/vagy teszel róla, hogy a jövőben ne vagy csak kevesebbszer ess a túlagyalás csapdájába. Vagyis nem is kell mind a három lépést végigcsinálnod! Bármelyik lépés elégséges. Leginkább azért van három, mert mindenkinek más megközelítés működik. Van, akinek jól működik a „Megállni!” lépés. Van, akinek kizárólag a „Megoldás!” fog működni, de olyan is lehet, hogy mindhárom lépés kombinálva lesz a nyerő. Egyénenként változik. Nézzünk meg tehát néhány ötletet, amivel megpróbálhatod a gyakorlatba áttenni a neked szimpatikus lépést (érdemes lehet többet is kipróbálni, mert nem biztos, hogy elsőre eltalálod, hogy neked mi működik).

 

1. Megállni!

 

  1. A határidő-naplós agyalás. Ha nagyon gyakran kapod magad azon, hogy már megint valami negatív dolgon spekulálsz és agyalsz, akkor nem lesz könnyű megszabadulnod ettől a rossz szokástól. Az első lehetőség amit megtehetsz, hogy kijelölsz magadnak egy időpontot a nap folyamán, amit kizárólag az agyalásra szánsz. Mondjuk este nyolc óra. Nap közben, ha rád törnek a negatív gondolatok egy élmény kapcsán, csak figyelmeztesd magad, hogy ezen majd az adott időpontban fogsz gondolkodni. Nem minden esetben segít, de némely esetben jól működik. Ha nálad működik ez a módszer, meglátod, estére már sokszor nem is lesz olyan fontos az a dolog, és lehet, hogy nem is fogsz rajta agyalni. De ha este is fontosnak érzed, akkor rá szánhatod ezt a kis időt.
  2.  

  3. A „Stop!” és figyelemelterelés módszer. Ez egyszerűen annyi, hogy ha túlagyaláson kapod magad, mondd magadnak, hogy „Stop!” akár egy sípoló rendőrt is elképzelhetsz feltartott kézzel, és azonnal kezdj el valami máson gondolkozni (pl. azon, hogy mit kell venni a boltban, hogy hozod el a gyereket, milyen feladatot kell még ma megoldanod, hova mennél legközelebb szívesen nyaralni, stb.). Mindegy mi az, csak kössön le, és ne legyen köze ahhoz, amin eddig agyaltál. Olvashatsz is vagy nézhetsz is valami vicceset (pl. az interneten), ha megteheted, akkor jó idő ez arra, hogy sportolj vagy edz.
  4.  

  5. A megértő barát módszer. Kereshetsz egy jó barátot, akinek elmondhatod a gondolataidat. Mindössze két dologra kell odafigyelned: ne olyat keress, aki feltétlenül veled tart az agyalásban. Annál, hogy egyedül agyalsz a negatív érzéseiden csak egy rosszabb dolog van: ha többen agyaltok ugyanazon, és a többiek teszik alád a lovat. A másik dolog, amire figyelned kell, hogy ne vidd túlzásba. A legjobb barátnak is elege lehet hosszú távon ebből, és ha kerülni kezdenek a barátaid emiatt, az biztosan tovább rontja a boldogság érzésedet.
  6.  

  7. Napló módszer. Ha leírod a gondolataidat, az két dologban segít. Egyrészt kiderül, hogy mennyire fontos az, amin agyalnál. Ha nem veszed a fáradtságot, hogy írjál róla, akkor biztosan nem az. Másrészt, és ez az igazán fontos, miközben írsz erről, felismerhetsz olyan helyzeteket, dolgokat, amelyek kiváltják benned ezt a viselkedést. Rendszerezheted a gondolataidat és olyan ismétlődő gondolatokat találhatsz, amit az írás nélkül észre se vettél volna, ami segíthet azoknak a gondolatoknak a tisztázásában. Plusz megszabadulsz a tehertől, mint egy gyónásnál.

 

Nem tudni, hogy neked melyik módszer működik. Természetesen ennél több megoldás is lehetséges, ezek pusztán ötletadók, hogy megálljt tudj parancsolni az agyalásnak.

Állj meg!

Állj meg!

2. Megoldani!

 

Ha valamin sokat gondolkozol, cselekedj azonnal, hogy megszűntesd a gondolkozás okát. Nem tudod, hogy mit gondol a másik? Kérdezd meg! Ne spekulálj! Rossz viszonyban vagy egy munkatársaddal? Hát, lehet, hogy tényleg nem egyszerű eset, de ha ez rossz érzéseket kelt benned, írhatsz egy listát arról, hogy TE mivel javíthatnád a viszonyotokat. És ne várj a megvalósítással! A közepes megoldás azonnal sokkal jobb, mint egy túlagyalt, soha a gyakorlatba nem átültetett, de nagyon jónak tűnő megoldás. Cselekedj azonnal!

Oldd meg!

Oldd meg!

3. Megelőzni!

Meg kell tanulnod, hogy miképpen kerülheted el a túlagyalást a jövőben. Mi indítja be ezt nálad? Milyen emberek, helyek, helyzetek vezetnek hozzá? Írj egy listát, és kerüld azokat az embereket, helyeket, helyzeteket, amennyire csak lehet. Ha nincs lehetőséged a kikerülésükre, változtass a helyzeten éppen annyira, hogy ne kerülj a túlagyalás csapdájába. Kérdezz többet! Ám aminél jobban semmi sem segít, az az önértékelésed helyre rakása. Ez pedig könnyebb, mint hinnéd. Mindössze annyi dolgod van, hogy kis feladatokat, célokat jelölj ki magadnak és teljesítsd is őket! Tanulj meg valami újat (eleinte nem kell túl nagy dologra gondolni)! Tanulj meg egy sütit, egy ételt megcsinálni vagy menj el egy rajztanfolyamra, tűzz ki egy sportcélt magadnak (pl. felgyalogolni a Kékesre, vagy végigjárni egy túraútvonalat), stb. Ezek révén növelheted az önbecsülésedet, így pedig kevesebbszer esel majd a túlagyalás csapdájába.

Ennyi a 3M módszer!

Ennyi a 3M módszer!

Ha van saját ötleted a megoldásra, oszd meg mindenkivel a hozzászólások között! Több szem többet lát, több szürkeállomány pedig sokszínűbb és több embernek működő megoldást jelent. Ne fogd tehát vissza magad!