Az üzletember és a pénzeszsák

 

Park-Bench

Az üzletember nyakig ült az adósságban és teljesen reménytelennek látta a helyzetét. A hitelezők a nyakán voltak és a szállítók is már türelmetlenül követelték a pénzüket. Az üzletember elcsigázottan ült a parkban, arcát a kezébe temetve, és azon tűnődött, hogy vajon tehet-e bármit, amivel megmentheti a cégét a biztos csődtől.

Aztán egyszer csak leült mellé egy öregember.

– Ej, de el vagy kámpicsorodva! Mi nyomja úgy a szívedet?

Az üzletember felnézett az öregemberre, és – rá nem jellemző módon – keserves hangon elmesélte neki a búját. Az öregember végighallgatván az üzletember kétségtelenül reménytelennek tűnő helyzetét, elmosolyodott.

– Ha csak ennyi a baj, azt hiszem, tudok neked segíteni.

Előkapta a csekkfüzetét, megkérdezte az üzletember nevét, írt egy csekket, majd átnyújtotta, mondván:

– Tessék, fiam! Vedd el ezt a pénzt. Tekintsd ezt kölcsönnek. Találkozzunk ennél a padnál ugyanezen a napon egy év múlva, és majd akkor visszafizetheted nekem.

Az öregember azzal sarkon fordult, és amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnt a park fái között. Az üzletember lenézett a kezében lévő csekkre, és hirtelen levegőt sem kapott a döbbenettől. A csekk fél millió dollárról szólt, és az öregember, a csekk aláírója pedig nem volt más, mint maga John D. Rockefeller, a világ leggazdagabb embere!

– Atya világ, – gondolta – hiszen ezzel a csekkel egy szempillantás alatt rendezni tudom az összes adósságomat!

Aztán elgondolkozott. Ha magától Rockefellertől kapott kölcsönt, akkor nem is lehet olyan rossz a cége. A vén, dörzsölt róka biztosan nem adott volna pénzt, ha nem lenne biztos benne, hogy a pénzét visszakapja. Ezért először úgy döntött, be sem váltja a csekket. Betette a széfjébe, és a pénz adta biztonság tudatában újult erővel vetette bele magát az üzlete megmentésébe.

Újdonsült erejével és optimizmusával jobb feltételeket alkudott ki a beszállítóival, ki tudta tolni a hitelek fizetési határidőit, és jó néhány nagyobb üzletet is nyélbe ütött. Néhány hónap elteltével sikerült kikászálódnia az adósságból és az üzlete újból nyereségesre fordult.

Pontosan egy évvel később visszatért a parkba, pontosan ahhoz a padhoz, ahol először találkozott az öreggel.

– Az az átkozottul dörzsölt vén kurafi – gondolta magában, tele hálával és várakozással. Meg is jelent az öreg, a megbeszélt időpontban, ám ahogy vissza akarta neki adni a csekket, és elkezdte volna mesélni a sikereit és az eredményeit, hirtelen két fehér köpenyes ápoló határozott léptekkel odalépett az öreghez, megragadta, és szelíden, de határozottan elkezdte elkísérni. Az üzletember meglepetten állt, kezében a csekkel, amikor egy harmadik ápoló odalépett hozzá.

– Kérem, uram, remélem nem zargatta önt ez az úr. Nem nagyon szereti az otthont, ezért állandóan kioson ide a parkba, és mindenkinek azt meséli, hogy ő Rockefeller. Ezt leszámítva viszont teljesen ártalmatlan. Azt a csekket pedig jobb, ha nem próbálja beváltani. Higgye el, megkíméli magát néhány kellemetlen pillanattól a bankban.

VÉGE

———–

Oszd meg velünk a hozzászólások között, hogy számodra mi a történet tanulsága! (És előtte ne olvasd el, hogy mások mit írtak, nehogy emiatt ne írj semmit!) 🙂

Turbó Önbizalom Tréning november 30-december 1
(kattints a képre)

trening