A boldogság szerepében nem lehet túlértékelni a társas kapcsolatok számát és minőségét. Minden kutatás a boldogságról egybehangzóan állapítja meg, hogy a boldogabb embereknek jobb társas kapcsolataik vannak, mint a kevésbé boldog társaiknak. Éppen ezért a boldogság tervezésénél talán nem rossz ötlet a társas kapcsolatok fejlesztésébe is befektetni egy keveset. Három dolgot lehet ez ügyben lépni:
- Lehetsz tudatosabb abban, ahogyan általában bánsz az emberekkel (azaz légy kedvesebb és jótett fejében jót várj!)
- Bővítheted a társas kapcsolataid számát, kiterjedtségét (azaz találkozz több emberrel!)
- Ápolni a meglévő társas kapcsolataidat (azaz tartsd meg és mélyítsd a meglevő kapcsolataidat!)
Ma az elsőről fogunk kicsit részletesebben beszélni, azaz arról, hogy hogyan tudod az életedbe stratégiai szemlélettel beépíteni az önzetlen segítőkészséget és kedvességet a boldogságod növelése érdekében.
A kedvesség gyakorlása
Az önzetlenség és a kedvesség ősidők óta az ember „jó” oldalának legfőbb jele. Azt tanultuk, hogy a jóság önmaga jutalma. Pedig az utóbbi évtizedek kutatásai egyértelműen bizonyították: az önzetlenség és a kedvesség még akkor is a jótevő érdekét szolgálják, amikor látszólag ő szenved kárt vagy neki lesz kellemetlensége a dologból. Ennek oka egyszerű: a nagylelkűség és az, hogy másokkal hajlandóak vagyunk valamin osztozni boldoggá tesz. Ezen felül jobban összeköt a közösséggel, pozitívabban látjuk tőle embertársainkat, megszabadít a bűntudattól és a szorongástól, amit mások sorsa miatt érzünk, és segít értékelni mindazt, amink van, ami a hálagyakorlatokban segít (lásd az erről szóló két cikkünket). Mi több, az énképünkre is pozitív hatással van, hiszen saját magunkat együttérző és önzetlen személyként láthatjuk, ami jelentősen dagasztja az önbizalmunkat és az önértékelésünket. Mindeközben javítod a szociális készségeidet, és több ember fog kedvelni, ezek az emberek pedig a szükség órájában viszonozhatják a kedvességet. Mindez elsőre nem tűnik újdonságnak, hiszen régóta mondják ezt filozófusok, vallási vezetők, vagy éppen a népi bölcselet, ám az oksági viszonyt a kedvesség és a boldogság között tudományosan csak nemrégiben sikerült bizonyítani.
A kísérletet Kennon M. Sheldon és Sonja Lyubomirsky végezték el a következők szerint: két csoportra bontották a résztvevőket. Mindkét csoportnak heti öt alkalommal kellett önzetlennek, kedvesnek, és segítőkésznek lenni valakivel. Ám míg az első csoport beoszthatta, hogy ezt az öt alkalmat mikor csinálja egy héten, a másik csoportnak egy napon kellett mind az ötöt véghez vinnie. Mire gondoljunk? Tulajdonképpen a lehetőségek elég széles skálán mozognak: lehet vért adni, segíteni valakinek megcsinálni a munkáját, segíteni valakinek a számítógépe rendberakásában, megköszönni a tanárunknak a kemény munkáját, adakozni, köszönőlevelet írni, reggelit készíteni egy szerettünknek, ismeretlenül parkolójegyet venni valakinek, meglátogatni egy idős rokont, stb.. Ezek után a résztvevőknek minden vasárnap kedvesség jelentést kellett írnia, amiben leírták, hogy mikor, kivel és milyen tekintetben voltak önzetlenek és kedvesek, illetve mikor, kinek és miben segítettek. És az eredmény? Az a csoport, akinek egyetlen napon kellett ötször másokkal önzetlennek lennie, jelentősen boldogabbnak érezték magukat. A másik csoportnál viszont az egy hétre szétosztott öt kedves gesztus nem emelte a boldogságszintet.
Ez már a sokadik ilyen eredmény. Ha emlékszel, hasonló eredmény jött ki a hálával kapcsolatos kutatásban is (lásd Boldogság gyakorlatok 2: Hálával a boldogságért című cikkünket). Hogy miért? Ezt pontosan nem tudjuk, de valószínűsíthető, hogy szükség van egy kritikus tömegre, amit már megérzünk, ami már elüt a mindennapjainktól, miközben még nem fárasztó napi rutinfeladatként, hanem üdítő kivételként éljük meg a gyakorlatvégzést. A te szempontodból azonban csak egy dolog fontos: a másokkal szemben mutatott tudatos önzetlenség és kedvesség növeli a boldogságszintet, és ez az életviteledben tervszerűen kivitelezhető!
Boldogság gyakorlat 1: Légy segítőkész
Vannak emberek, akiknek látszólag magától jön az önzetlen kedvesség, sokunknak azonban tudatos gyakorlásra van szüksége. Elsőként tehát készíts listát olyan önzetlen, kedves cselekedetekről, amit másokért tehetsz, és amelyek könnyen ismételhetőek! Ezt a listát mindig frissítsd, ha új dolog jut eszedbe! Szándékosan nem írunk mi listát. Ha eldöntötted, hogy együttérzőbb, segítőkészebb, önzetlenebb, figyelmesebb leszel másokkal, pontosan tudod, hogy mit kell tenned. Ráadásul, mivel a listát te állítod össze, számos olyan dolog kerül rá, ami a Te a saját társas kapcsolataid jellegét figyelembe véve élvezni fogsz, és ami a másiknak is sokat jelent. Ez már önmagában jó érzés lesz, pedig még meg se csináltad a feladatot! Csak képzeld el, hogy a családod, barátaid, munkatársaid mit értékelnének, vagy mi számítana náluk figyelmességnek. Természetesen nem kötelező valami hatalmas dologra gondolni (bár lehet), sőt, olyasmire is gondolhatsz, amihez nem kell se pénz, se különösebb idő. Ismét, lehetőségeid függvényében persze pénzt és időt is áldozhatsz rá, csak szeretnénk felhívni a figyelmedet, hogy nem ezen fog feltétlenül múlni a siker. Sok kedvesség nagyon helyzetfüggő. Ha érdekessel találkozol, azt is írd le a listádba, hogy bővüljön a repertoárod.
Ezek után válaszd ki a listáról azokat, amelyeket meg szeretnéd csinálni az adott héten. Válassz ki közülük valamennyit! Hogy mennyit, az természetesen a személyiségeden is múlik. Ha túl keveset választasz, akkor nem lesz hatása, ha viszont túl sokat, akkor rutinmunkává silányul a dolog. Kísérletezd ki, hogy mi az a mennyiség, ami még neked is jó érzés, és ez persze attól is függ, hogy mekkora munkával jár. A javaslatunk az, hogy minden vasárnap válassz ki egy napot a következő hétre, és 1-2 nagyobb vagy 3-5 kisebb kedvességgel kezd, amint mind a kiválasztott napon adsz másoknak. Ezt pedig hetente ismételd! Így minden héten más lehet a kedvesség is, a nap is, és a kiválasztott személyek is, ami segíti a feladat hosszú távú fenntartását, hiszen így nem válik rutinszerűvé. Mindig olyasmit csinálj, amit nem szoktál csinálni! Csak az új típusú kedvességek számítanak! Mindenki (Te is és a másik is) csak az ilyen típusú kedvességekből kap erőt, hiszen ezek lesznek különleges élmények! Ráadásul a másik, akivel kedves voltál gyakran késztetést érez majd, hogy valaki mással kedves legyen!
Buktatók
Először is, ha te állandóan kedves és „segítőkész” vagy, de leginkább azért, mert nem szereted a konfliktusokat és nem szeretsz nemet mondani, akkor különös körültekintéssel érdemes ezt a gyakorlatot csinálnod. Sőt, elképzelhető, hogy neked először a saját határaidat kell láthatóvá tenni és meg kell tanulnod nemet mondani. Ennek oka egyszerű: a kedvesség-gyakorlatok akkor hatásosak, ha különösnek éled meg őket, elég nagy számban csinálod őket, hogy a mindennapi kedves gesztusaidból kitűnjenek, és jó, ha változatos dolgokban éled ki a kedvességet és segítőkészséget. Nem jó viszont, ha mindez kényszerből vagy félelemből teszed. Ez utóbbi esetben is figyelmes és együttérző embernek tarthatod magad, de az ebből eredő előnyöket jócskán ellensúlyozzák azok a negatív érzések, amelyek a kényszerűség érzetéből fakadnak.
Másodszor, a segítséget, kedvességet nem mindenki fogadja kitörő örömmel. Fel kell készülnöd rá, hogy egyesek elég rosszul tűrik a segítséget különösen, ha kiszolgáltatott helyzetben vannak. Az, hogy hogyan közelíted meg az ilyen embereket és úgy általában a segítségnyújtást, sokat segíthet azon, hogy csökkents a negatív reakciókat. Ne légy önelégült vagy leereszkedő, és ne segíts olyannak, aki látványosan nem szeretne segítséget! Természetesen egy kedvességre (pl. figyelmes ajándék, különleges vacsora valakinek, stb.) nagyon kevesen reagálnak negatívan, de olykor az időzítés miatt mégis kaphatunk negatív visszajelzést! Ne felejtsd el, hogy ennek oka sosem a kedvesség maga, és ne hagyd, hogy egy ilyen keresztülhúzza a heti tervedet!
A következő cikkben szó lesz a társas kapcsolatok bővítéséről és ápolásáról, ám most szeretnénk, ha segítenél másoknak és itt a hozzászólások között írnád meg az első listádat! Hogy miért? Egyrészt, kiváló alkalom, hogy kedveskedj vele a többi olvasónak, hiszen ő is ötletet meríthet a listádból, másrészt ha mások is így tesznek, akkor te is rengeteg ötletet kapsz. Tehát a hozzászólások között írd meg, hogy milyen olyan kedvességet, segítőkészséget és önzetlen cselekedetet tudsz elképzelni, amit többször is megcsinálhatsz, és ami a megajándékozott számára is meglepő, kellemes, jó érzés? Készítsünk együtt egy jó nagy listát!
reggeliért emegyek a boltba
reggel felveszek valakit a buszmegállóban és magammal viszem a szomszéd városban
Milyen érdekes „véletlenek pedig nincsenek”
A mulkor a hálával kapcsolatos cikknél is még mielött elolvastam volna mondtam köszönetet a fönökömnek. Ma pedig két emberrel voltam kedves, még mielött ezt olvastam volna.
Az egyik hogy a boltba a pénztárnál magam elé engedtem egy idösebb férfit, ö csak 2 terméket vásárolt, viszont az én kosaram tele volt. A másik pedig hogy a fönökömnél mindig van gyümölcs
de most valahogy vagy nem volt ideje, vagy csak elfelejtett venni csak 3 kis fonnyadt alma árválkodott a gyümölcsös kosárba. Szoval az emlitett vásárlásom alkalmával mivel nagyon szép és olcsó volt a narancs hát neki is vittem 2hálóval, nem kell mondanom nagyon meglepödöt, de örült neki, és persze rögtön ki akarta fizetni de mondtam neki hogy ö már annyi mindent adott nekem, most én ezt adom neki. Hát mit mondjak tényleg jó érzéssel töltött el, még most is mosolygok ahogy ezt leírom, ezek után akkor majd tudatosan fogom ezt tenni.
Köszönöm… 🙂
Kis cetliket gyártok a szerelmemnek kedves szövegekkel, és elhelyezem olyan helyekre, ahol biztosan megtalálja:-)
Igen, ha nem sietek, és a következő vásárló egy-két tételt fizet, előre engedem.
Itt a közeli kisboltban helyére rakom a kosarakat, amit a többi vevő nem tesz meg, hogy az eladóknak kicsit könnyebb legyen, és a következő vásárlónak ne kelljen kosarat keresni.
A buszon felsegítem, vagy lesegítem akinek szüksége van rá.
Aki ismerőssel találkozom, van hozzá pár kedves szavam, ha úgy adódik – na nem tolakodás szinten – de legalább rámosolygok köszönés közben.
A kertemből virágot, vagy a szobanövényeimből folyamatosan ajándékozok, de ugyanúgy a feleslegessé vált ruháimból, használati tárgyaimból. Kinek mire van szüksége.
Ha sütök valami finomat, mások is kapnak belőle.
Felhívom időnként a magányos ismerőseimet, akiknek pár jó szó is jólesik, vagy segítek is akár, ha ezt igénylik.
Ügyintézésben is szoktam segíteni, jogi, közigazgatási ismereteimmel.
Stb…. de ettől még nem vagyok Teréz anya.
És itt visszatérek a levélben elhangzott figyelmeztetésre, csak óvatosan a segítséggel. Van aki elfogadja, van aki elvárja (na aki már visszaél vele, onnan lassan elmaradok) és van aki megalázónak találja. Ebben az esetben csak akkor segítek, ha megkér, tiszteletben tartva a határait.
Hirtelen ennyi jutott eszembe. Az élet úgyis elénk hozza a helyzeteket. Csak lássuk meg és éljünk vele.
Minden jót kívánok mindenkinek.
Köszönöm ezt az írást és az előzőeket is. Segít nekünk is, hogy egyre jobb hely legyen ez a föld.
„Csak az új típusú kedvességek számítanak!”
Nálam minden kedvesség bejön főleg ha egy nő teszi. 🙂 Szerintem nem kell azon filozofálni, hogy hány esetben kell kedvesnek lenni. Nem mindenki egyformán kedves és ezt szerintem nem kéne standardizálni. Egyszerűen annyiszor ahányszor kellemes és nem kínos.
A munkahelyemen tapasztalom magamon, hogy aki nagyon kedves az negatív érzést kelt bennem és másokban is. Nagyon fontos azonban ilyenkor leszögezni, hogy ez a folyamatot bennünk az irigység váltja ki.
Ezt nekünk kell magunkban kezelni és ha már itt vagyunk a kisangyalképzésnél akkor fókuszáljunk örömteli dolgokra, és ne hagyjuk hogy negatív gondolatok uraljanak minket.
Amit akartam még mondani, hogy a kedvességnek csak alsó határa van, felső nincs, mert a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik. A kedvesség a szeretet megnyilvánulása. Azt is írni akarom, hogy nem mindenki egyformán kedves és ez így van jól. És ne is várjuk el, hogy valaki kedvesebb legyen mint amennyire tud anélkül, hogy tehernek érezné! Természetesen lehet tervezni ezt, de ennek fokozatosan, és szép lassan kell történnie, hogy a személyiségünkbe beivódjon.
Ezért én nem csinálok tervet. Egyszerűen élni kell az életet mások olyan elvárásai nélkül, amelyek a saját jóságunkat akarják beszabályozni! Itt nincsen jósági szint, amelyet el kell érni, mert nem ez alapján fogunk megigazulni, de fontos hogy jó cselekedetekkel párosuljon a hit, mert írva van- a legfontosabb a hit, remény, szeretet.
Tisztelettel Ferenc!
Nagyon keskeny az az ösvény amiről a cikk szól, és könnyű letérni róla.
1 Ha nem segítesz, nem kedveskedsz eleget, az emberek utálni fognak, vagy nem vesznek rólad tudomást.
2 Ha túl sokat csinálod, vagy gyanakodni fognak, hogy valami hátsó szándékod van, vagy hozzászoknak, és elvárják.
3 Egy pozitív gesztus mindig viszonzást vár. Ha viszonozzák boldoggá tesz, de ha nem kapja meg, szörnyen elkeserítő tud lenni. Sajnos tudjuk, hogy sok ember nem viszonozza, vagy nem azonnal a gesztusokat, ezért erre is fel kellene készülni.
Szerintem nagyon pozitív lelki beállítottság, hatalmas türelem kell ahhoz, hogy ne bosszantsd fel magad ha valaki egy pozitív gesztusodra negatívan, ellenségesen reagál. Ez az igazságtalanság érzés mindennél kiábrándítóbb tud lenni.
Azt kellene megtanulni hogyan reagálj jól ilyen helyzetben.
Szerencsére ez ritka eset, de én sokat találkoztam ezzel
Teljesen egyetértek mindhárom ponttal. Sajnos ilyen világot élünk.
De
A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem fogy /1 Kor 13, 4-8
Ezt munkálja ki bennünk az Úr ha szövetségben vagyunk vele. Ekkor nem agyalunk, hogy most ki nem örül-e velünk vagy nem ellenséges-e, vagy viszonozza-e. Amikor az Úrra nézünk, akkor az ego háttérbe szorul.
Már régóta olvasom az írományokat, de valójában ez az első hozzászólásom. Leírom a segítőkészség terén tett próbálkozásaimat, és bár kicsi lépésnek tűnnek, hihetetlen jó érzéssel töltenek el.
1. előreengedem a zebrán az ott állókat, sőt ha már közelít valaki mondjuk 1-2 lépése van még, már akkor is megállok. 🙂 ,
2. segítettem befizetni az oviebédet egy anyukának, akinek, ha ki kellett volna várni a sort elkésik a munkahelyéről,
4. szomszédunkban kisbaba született és nekik még nincs számítógépük, ezért a szülőknek kinyomtattam a gyáshoz, családi pótlék igényléséhez szükséges dokumentumokat,
3. Őszinte vagyok magamhoz, ez tudom banálisan hangzik, de valójában nagyon nehéz dolog! Szerintem ez hatalmas segítség a körülöttem élőknek, mert ha én békében vagyok, ha én jól vagyok, és ha nyugalmat sugárzok, akkor ez rájuk is jó hatással van 🙂 Igazam van? 🙂
Kedves Boldogságtervezők, jó, hogy rávilágítottatok arra – az egyébként triviálisnak tűnő – összefüggésre, hogy az ember jobban érzi magát az önzetlenség gyakorlásától. A cikk hatására elgondolkodtam valamin: valójában mindig gondot jelentett, mit csináljak a kinőtt gyerekruhákkal, ezért mindig lelkesen fogadtam, ha valahol gyűjtést szerveztek, többször össze is készítettem a holmit, aztán valahogy sosem juttattam el az illetékesekhez. Tegnap megint láttam egy segítségkérő cetlit a környékünkön, felhívtam a számot, és adtam nekik amit kértek,(babaruhát, játékokat,) persze nagyon örültek neki. Mélyen magamba néztem, mert rájöttem, milyen sokat tudok segíteni másokon olyasmivel, amit eddig lustaságból nem tettem meg.
Minden kapcsolat kockázat és ha merünk úgy adni, hogy nem vagyunk biztosak benne hogy visszakapjuk akkor felvállaljuk a kockázatot. Ez a kockázatvállalási hajlandóság változik, attól függően, hogy milyen lelki állapotban vagyunk. Ha nem azért tesszük, hogy kapjunk valamit, még ha jól is esik a viszonozás, tényleg jó embernek tartjuk majd magunkat. Főleg ha magunktól és nem azért mert azt mondják, hogy kell. Aztán ha biztosak vagyunk hogy nem kapunk semmit, akkor az önzetlenség, amire sokkal inkább képesek vagyunk ha kockázatvállalós időszakunkban vagyunk, hisz tudjuk, hogy megtehetjük, anélkül hogy ez minket károsan befolyásolna, akár kapunk valamit cserébe akár nem. Egyszerűen nem várjuk el a viszonzást, csak hogy lássuk jót tettünk.
Az én lelki békémhez kell, hogy ne legyen lelki ismeret furdalásom, leginkább azért, mert el tudom képzelni a másik helyébe magam és tudom milyen rossz ha valaki direkt keresztbe tesz és bunkó, tehát ezt kerülöm és az ellentettjével ezt könnyű elérni, vagyis kedvességgel.
Én észre vettem magamon, hogy nagyjából úgy viszonyulok az emberekhez ahogy ők hozzám. Tehát ha valaki bunkó akkor én se leszek kedves. De azt is megfigyeltem, hogy az emberek többsége is hasonló, aztán vannak kivételek (ha valakinek nagyon rossz napja van..). Tehát ha kedves vagyok hozzájuk akkor ritka, hogy bunkók, ha pedig nem is számítottak rá, hogy normálisan kezelem őket, mert mondjuk előtte valaki bunkó volt és kezdetben ő is úgy állt volna hozzám akkor az még inkább meglepi és jól esik neki. Egy szürke hétköznap rámosolyogni valakivel sokat segíthet. Vannak naponta ismételt dolgok amik számomra nem süllyednek a rutinszerűségbe, mert még mindig megélem őket, persze ezen kívül ott vannak azok amiket nem minden nap csinál az ember.
Ilyen például a távolban lévő társ kedves verses sms-el ébresztése a megfelelő időben.
Bármi amire nem számít és jól esik, éreztetni hogy törődnek vele, gondolnak rá. Megtörni az unalmas ismétlődő dolgokat valami érdekessel.
Rég látott baráttal csak úgy eltölteni egy délutánt minél vidámabban, hogy feltöltődjön, főleg ha vannak gondok amiket nem egyszerű megoldani, legalább kis időre elfelejtetni.
Olyan programot szervezni másoknak amit szeretnek és összehozni embereket akik élvezik egymást társaságát.
Segíteni valakinek valamiben amihez te jobban értesz és a másiknak tovább tartana és bosszúságot okozna.
[…] előző boldogság gyakorlatok cikkben arról volt szó, hogy miképp lehetsz tudatosabb abban, ahogy a körülötted lévő […]