A héten elkezdtem jógázni, ami hatalmas hőstett részemről, tekintve hogy reggel 7-től kezdődik az óra. Temperamentumos, mindent gyorsan és azonnal akaró ember vagyok, aki szeret mindent minél hamarabb elintézni, letudni, pörögni egész nap, aztán este beájulni az ágyba. Türelmetlen vagyok, és olykor elviselhetetlen a fentiek miatt.

A jóga ötletétől is ódzkodtam, úgy éreztem, halálra fogom unni magam. Elvárásaimmal ellentétben azonban nagyon is tetszett! Bár még így is mindent kétszer olyan gyorsan csináltam, mint a többiek, mégis sikerült lelassulnom valamelyest. Minden mozdulatra egyesével odafigyelni: szokatlan egy olyan ember számára, aki a multitasking képességeire a legbüszkébb.

A multitasking korunk betegsége igazából: egyszerre mindent intézni, tizenöt internetes oldalt böngészni, három könyvet olvasni, és tévézés közben vasalni és főzni: büszkék vagyunk rá, de a helyzet az, hogy saját agyi túlterhelésünkkel és a folyamatos figyelem megosztással roncsoljuk a koncentrációnkat és a szellemi állóképességünket, és irtózatos módon növeljük a stresszt.

 

Slow food

A felgyorsult világ hírnökei a fast food éttermek voltak: csak bemész, és máris kapod az ételt amit akár menetközben, az utcán is betermelhetsz. A kávédat se csészéből idd egy kávézóban mélázva: erre nincs idő, kapsz egy papírpoharat, szürcsölheted a metrón is. Az edzésnek is sok egy óra – tudd le húsz perc alatt a turbómódszerrel. Egy könyv felett se ülj napokat: gyorsolvasással mindez két órát vesz igénybe csupán. Na és mit kezdesz a fennmaradó időddel? Hát… nézhetsz még több tévét, ehetsz még több gyorskaját, csetelhetsz még többet az ismerősökkel.

A fenti mókuskerékben rohangálást sokan megunták, megjelent az ellentrend, a pörögj fel! helyett a lassulj le! szlogent zászlajukra tűzve. Amerikában sorra nyitnak a slow food éttermek, ahol a hangsúly az étel élvezetén, ízlelésén van, és azon, hogy megadjuk a módját az étkezésnek. Külön workshopok vannak, ahol szépen, lassan kell megenni a gyümölcsöket, egyesével kóstolgatni, ízlelgetni a zamatukat. A tantra-irányzat behozatala (nem csak a szex terén) ugyanezt képviseli: csak lassan a testtel!

Slow food

Slow food

És így jutunk el az eheti jóga órámig, ahol ugyanúgy lehetőség van a lelassulásra, megpihenésre, önmagam megfigyelésére. Melyik izmom hogyan nyúlik, melyik ízületem mennyire rugalmas? Hogyan működik a testem ebben vagy abban a jógapozícióban? A nagy (számítógép előtti ülő)munkában hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy gondolkodó agyunkhoz egy test is tartozik, csodálatos lehetőségekkel.

Heti két alkalommal megállok, lelassítok, elgondolkozom. Ugyanilyenek a műhelyeink is, csak ott a testünk helyett a lelkünkkel foglalkozunk. Milyen helyzetben hogyan működöm? Mire hogyan reagálok? Lelassítunk, megfigyelünk.

Tehát lassabban!

 

Add meg a módját! – Házi feladat:

A következő étkezésedre maximálisan figyelj oda. Nincs tévé, újság, rádió, csak az étel van. Ízleld lassan a falatokat, nyújtsd el az étkezést (lehet ismerősökkel, barátokkal együtt is végezni a gyakorlatot)

A következő beszélgetésedre maximálisan figyelj oda! Amikor legközelebb beszélgetsz valakivel, alaposan figyeld meg, milyen a testtartása, hangszíne, hanglejtése, milyen színeket hord, milyen az arckifejezése. Milyen szavakat használ?

Felejtsd el a multitaskingot! Egy napig figyeld meg, hogy milyen hamar váltogatsz az egyes feladatok között. Mennyi a maximális időtartam, ami alatt csupán egyetlen feladatra koncentrálsz?

 

Mire jutottál? Írd meg!