Önismeret – rengeteget foglalkozunk vele itt a Boldogság Tervezés Programban. Gyakori kérdés az olvasóktól, hogy az önismeret és a boldogság vajon azt jelenti-e, hogy teljesen tökéletesek vagyunk, sosincs semmi rossz érzésünk, problémánk, és minden dolgunkat megoldottuk az életben? Biztosan érzed Te is, hogy ez elég nehéz feladat lenne, maga a lehetetlen és az önismeret sem erről szól. Tökéletesek egyrészt sosem leszünk, rossz érzéseinkre pedig szükségünk van néha-néha, problémamentes élet pedig nincsen. Helyes önismeret és boldogság alatt inkább egy olyan életet értünk, amellyel meg vagyunk elégedve, amelyben ki vagyunk békülve saját magunkkal és együtt tudunk működni a körülöttünk lévő világgal.
A BoldogságTervező Műhelyen az önismeret tehát kiemelt téma, és bizony van, hogy egy résztvevő egy feladat során nem boldogabb lesz, hanem éppen ellenkezőleg: egy adott dolog vagy helyzet elgondolkoztatja, sőt, esetleg még frusztrálja is. A Műhelyen ugyanis rengeteg szituáció előjön, amelyben szembenézhetünk saját magunkkal: kik vagyunk mi, hogyan viselkedünk, reagálunk másokra és adott helyzetekre, szeretnénk-e változtatni ezen. A szőnyeg alá söpört dolgok napvilágra kerülhetnek – jé, hát én valóban ilyen vagyok? – csodálkozhat magára az, aki eljön és még utána gondolkozhat napokig.
Önismeret: ismerd meg a sárkányaid!
Ez a rácsodálkozás saját magunkra, ez az önismereti út a személyiségfejlődésnek és egyben a gyógyulásnak is a része, fontos lépés az önelfogadás felé vezető úton. Magunkat elfogadni, hibáink elől nem elbújni, hanem felvállalni őket – ez a boldogság alappillére. Az önismereti folyamat rögös útjáról nagyon találó hasonlatot találtam Pál Ferenc A szorongástól az önbecsülésig című könyvében. Ő így fogalmazott:
„Ha elindulunk a gyógyulás útján, és tudatosan vállalkozunk a személyiségfejlődésre, akkor magától értetődően találkozunk a tizenegy fejű sárkánnyal. Először naivan gondolhatjuk, hogy egy-két fejet le kéne nyisszantani, esetleg a sárkányt megölni, de ha már van valamennyi élettapasztalatunk, egy kis bölcsesség bennünk, rájövünk, hogy ezeket a fejeket nem lehet levágni. Már csak azért sem, mert visszanőnek. … Mindenkinek megvan a maga sárkánya, akit sem megölni, sem elkerülni, de még megszelídíteni sem lehet. Akkor mit tehetünk? Megtanulhatunk vele élni. Ezért nagy előrelépés elkezdeni szót érteni a tizenegy fejű sárkányunkkal!”
A fenti idézettel gyönyörűen összecseng Weöres Sándor A vágyak idomítása című írásának egy részlete:
„Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a szörny még-nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelidül és derék háziállat lesz belőle.”
Mi is szelídítéspártiak vagyunk itt a BoldogságTervezés Programban. De milyen fajták lehetnek ezek a bennünk élő sárkányok? Pál Ferenc szerint az örökké visszanövő fejek a következők:
Ismerd meg a sárkányaid!
1. Sebek.
Milyen sebeket kaptunk? Hogyan tettük túl magunkat ezeken a traumákon? Megerősödve jöttünk-e ki egy-egy krízisből? A sebeket magunkban hordozzuk, de nem mindegy, hogyan értelmezzük őket. Úgy vajon, hogy örökké megbénítanak bennünket a múltbeli események, vagy inkább úgy, hogy ezek belső erővé, tartássá formálódnak? Utóbbi kategória, amikor valaki a sebeiből alkot: segít a hozzá hasonló traumát átélteknek, blogot indít és kiírja magából, önsegítő csoportokat szervez, stb.
Neked milyen sebeid vannak? Hogyan dolgoztad fel őket? Sikerült egyáltalán szembenézni velük?
2. Hiányok
Mi az, ami hiányzik az életedből? Egyik kliensemnek nagyon hiányzik egykori családja, a családi élet a gyerekekkel. Pótolható-e ez valaha? Pótolható-e egy eltávozott szerettünk ölelése? Egész életünkben hiányozni fog? Mit kezdjek azzal, hogy hiányzik a volt férjem szerelme? Tompítható-e a hiány fájdalma? Rengetegen nem hajlandók elfogadni az életükben keletkezett hiányokat és állandóan kompenzálni akarnak, betölteni ezeket a hiányokat. Ilyen az, amikor valaki az összes új kapcsolatával a régi után maradt űrt akarja kitölteni, amikor valaki a jelen habzsolásával próbál múltbéli hiányt eltüntetni az életéből. Ezek a kísérletek kudarcra vannak ítélve: hiányainkkal meg kell tanulni együtt élni és azt értékelni, ami a jelenben van. Ez is rengeteg belső munka eredménye.
3. Szükségletek
Vannak szükségleteink, de vajon kielégíti-e azokat valaki, valaha? Tudnak-e bennünket úgy szeretni, ahogy az nekünk jó? A saját szükségleteim a fontosabbak, vagy a másik ember, akivel egy családban, párkapcsolatban élek? Melyek azok a szükségleteim, amelyekből nem tudok lejjebb adni és melyek azok, amelyek kielégítetlenül maradnak? Melyek azok a szükségletek, amelyekre valóban vágyom és melyek azok, amelyeket csupán a társadalom, környezetem vár el tőlem? Például valóban szükségem van-e karrierre, vagy csak a szüleim várják el? Valóban kell-e nekem pezsgős vacsora születésnapomra, vagy csupán ciki lenne a barátnőim előtt, ha nem kapnék azt a páromtól?
4. Sérelmek
Van egy illető, aki egyszer engem iszonyatosan megsértett, egészen ember alatti módon bánt velem. Sokáig nem tudtam magam túltenni ezen, és nem tudtam elhinni, hogy ilyen létezik. Vártam a bocsánatkérést, amely persze soha sem jött el. Ismerős a helyzet? Rengeteg idő kellett ahhoz, hogy elengedjem ezt a dolgot. A bennünket ért igazságtalanságokra adott válaszaink saját magunkra hatnak vissza. Melyik az a helyzet, amelyben tenni kell valamit és melyik az a helyzet, amelyben el kell engedni? (hamarosan írok erről is) Párkapcsolatban és családban nagy kérdés: a másik a fontos, vagy az, hogy nekem legyen igazam?
5. Vágyak
Még egy Weöres-részlet:
„Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél.
Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.
Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.”
Most akkor mit is kezdjünk a vágyainkkal? A buddhizmus szerint mindig vágyakozunk valami után, és a vágynélküliség állapota a végső megállapodás, a nirvána, amelyhez hosszú az út. Bele tudunk-e törődni abba, hogy bár csak egy életünk van, mégsem adatik meg minden benne, amit szeretnénk? Ha pedig nem, akkor mit tegyünk? Fel tudjuk-e ismerni valódi vágyainkat, vagy állandóan csak felszínes dolgokkal akarjuk helyettesíteni azokat?
A tizenegyfejű sárkány többi 6 fejéről jövő héten írunk.
Mik a legnehezebben kezelhető sárkányaid? Hogyan próbálkozol az idomításukkal? Írd meg!
Ne felejtsd – szeretettel várunk a következő BoldogságTervező Műhelyünkön! >>>
Sziasztok!
Az egyik legnehezebben kezelhető sárkányom a saját fantáziám által kreált félelmeimből összeálló „képek” a jövőről. Gondolkozom azon, hogy hogy lehetne megszelidíteni őket, egyenlőre az eddigi életemben történt jó dolgokért adok hálát minden nap, és tudatosítom, hogy az életem egy ajándék, és nem kéne a saját ostobaságaimmal megnehezíteni 🙂 A másik az már nehezebb….. Az olyankor jön elő, amikor megmérettetés előtt állok, ilyenkor nagy fokú félelem tölt el. Egy hang azt mondja, hogy „úgy sem fog sikerülni”, „béna vagy”, „nem érsz semmit”. Ezzel sajnos még nem tudok mit kezdeni, mert nagyon erős….. (ötlet?..)
Szép napot
Nagyon elgondolkodtató,,hát igen vannak vágyaim,aminek nem szabadna utat engedni,,mert tudom,,hogy nem jó ez nekem,,de ott van a de!! És itt jón az Én gyengeségem a vágyaim után..
Ha egy új életszakasz kezdődne, az talán megváltoztatná a bennem lévő vágyakozásomat ..
Mindezt tudom,,hogy nem jó nekem, de mégis akarom,,vagy már nem is annyira????A kételyek között vívódom,és próbálom helyre tenni a dolgokat…De az élet pofozgat rendesen,hogy helyre billenjek!!! Jó volt olvasni,és elgondolkodni mindezen…..Hogy hogyan tovább helyesen….
Sebek és sérelmek: Értek már és biztosan a jövőben is érni fognak, de ha egy kicsit elgondolkozom a történteken, előbb-utóbb meglelem a „fájdalomcsillapítót”, magamban vagy mások segítségével (egy kisebb közösséghez tartozásban, gondok megosztásában, vélemények-tanácsok meghallgatásában és a „gyakorlatba átültetéssel”, persze voltak/lesznek meddő kísérletek is, de ezek sem szeghették/szeghetik a kedvem, a megoldásba vetett hitem)…
Hiányok-szükségletek-vágyak: Életemben a legtöbb problémát az okozta, ha rossz irányba kommunikáltam az aktuális hiány-szükséglet-vágy valamelyikét, ezért némi lassítás és gondolkodás után óvatosabban „céloztam”, mindig meghagyva a „visszaút” lehetőségét, esetleg finomítva az elvárásokon, kívánságokon, vagy több időt hagyva a „megemésztésre”, megvalósulásra.
Van egy hatékony módszerem a sebek feldolgozására, az Érzelmi Feloldó Technika, ezt másképpen EFT-nek nevezik.
El kellett jutnom ezzel is arra a pontra, hogy nem tudok azonnal mindent jól csinálni. És ezt el kell fogadni. El kellett fogadnom, hogy vannak hibáim, úgy érzem a pici- apró hibákkal nem is kell foglalkozni. Vagy a főzésben nem sikerül olyan jól az étel mindig. Talán van a teljesítményünknek egy ritmusa is, nem megy minden mindig olyan jól.
A vágyakról az a véleményem, ugye az ember sok mindenre vágyik, és nem tudja az összes vágyát azonnal kielégíteni. Ez lehetetlen lenne. Szerintem az a jó megoldás, ha az embernek vannak céljai, vagy van ami igazán fontos számára, és a vágyait e szerint valósítja meg. Ha nagyon erős a vágy egy másik dologra, akkor azt egy későbbi időpontra teszi, ennek a megvalósítását.
Nagyon sok igazság van abban, amiket olvashattunk. Az életünk folyamán valóban – tudatosan, vagy sok esetben tudat alatt – a saját „sárkányainkkal is meg kell küzdenünk! Ha ezt tudatosan tesszük, nagyobb az esélye annak, hogy le is tudjuk győzni a hibáinkat! nagyon érdekesnek és hasznosnak találtam a mai témát. Köszönöm ezt a küldeményt! (is!) Csekeő Ervin
A saját sárkányaimmal előbb-utóbb csak elbánok valahogy, de van egy, ami tulajdonképpen nem az enyém, és mégis. Hogy lehet megtanulni együtt élni azzal a hiánnyal, amit a gyerekemnek hiányzó nagyszülő jelent? Ő csak érzi, hogy valami hiányzik, én látom is, hogy mi/ki az. És ettől én is jobban érzem hiányát. 11 éves kamaszodó fiam sokszor épp olyan, mint sajnos már nem élő nagyapja, mondhatni „kibújik” belőle. És bizony gyakran vannak helyzetek, amikor az jut eszembe, hogy most pont ő kellene, hogy itt legyen vele.
Sajnos engem rengeteg érzelmi-lelki sérelem ért. Az előző párkapcsolatom nagyon csúnyán ért véget. De én valamiért még a mai napig nem tudtam magam túltenni ezen, pedig ez már 4 éve volt. A fiúnak azóta családja lett, meg nekem is. Van egy gyönyörű fiam akit imádok meg van egy párom aki felé nem tudok érzelmileg megnyílni. Ez rengeteg konfliktushoz vezet kettőnk között. Megpróbáltam már mindent, de egyik sem hozott eredményt. Azt szokták mondani az ,,okosok” hogy az idő mindent begyógyít… Hát ez nálam nem működött…