Hogy tetszett az egyhetes boldogságküldetés?
Hamarosan folytatódik a küldetéssorozat a második héttel..
Ennek apropójából kérjük, oszd meg tapasztalataidat az egyhetes küldetéssel kapcsolatban.
Mi működött neked, mi változott, mire jöttél rá az egy hét során? Mit találtál nehéznek?
Ha kérdésed vagy javaslatod van, azt is szívesen várjuk!
semmit nem ér az egész semmi nem sikerül és nincs pénzem vidéki nökhöz útazni csak iodö pazarlás az egész
Köszönjük a hozzászólást.
Ezzel a hozzáállással elég nehéz dolgod lesz, kérjük írd meg, mit végeztél el a heti feladatokból.
Voltak a küldetésben simán végrehajtható „utasítások”, míg mások kicsit ellenkeztek a bevett szokásaimmal – kádban fürdőzés, séta (rendszeresen nem szoktam), a rejtvényeket azt hiszem jól oldottam meg, valahol utána lehet nézni a megfejtéseknek? 🙂 olyan kíváncsi vagyok… Valamint arra is,., mi sül majd ki ebből. Én úgy érzem most is boldog vagyok a régi rossz szokásaimmal, az érdeklődő-mosolygós ölelős személyiségemmel…
Üdv. Anna
Kedves Anna!
Köszönjük a hozzászólást!
Hamarosan érkezik a küldetés második része, jövő héten pedig egy rövid tv interjút láthatsz velünk, ahol szó esik a boldogságszabályozóról is többek között 🙂
Felkekeltette az érdeklődésem a dolog, nem tartom rossznak, de úgy vélem, az igazságot mindenki próbálja eltitkolni. Miért nem lehet konkrétan leírni, hogy mit és hogyan kell csinálni?
Minden jót, Marika
Kedves Mária!
Ennél konkrétabban hogyan kellett volna leírnunk a teendőket? Pontosan mit nem értettél?
Kedves Mindenki!
A néhány gondolat közül a kővetkezőt szeretném megosztani Veletek : az elmúlt napokban végeredményben megoldottam egy problémámat. Ehhez az kellett, hogy leüljek és csak ezzel foglalkozzak, természetesen szorosan kapcsolódik a feladatokhoz. És arra jutottam, hogy a szerzetesek és manapság egyre több akár üzletember is felvonul egy hegyre és csak van, meg persze gondolkozik. Rájöttem, hogy nagyon sok olyan megoldásra váró problémával élünk együtt és cipelünk magunkkal, amelyet egyébként meg lehetne oldani, csak egyszerüen nincs rá van nem szánunk rá elég időt. És tényleg, amikor megfogalmaztam magamban a megoldásomat, akkor nagyon is jól éreztem magamat. Egy kicsit könnyebbnek meg felszabadultabbnak.
Kedves Árpád!
Ez valóban így van: amire fókuszálsz, abba teszed az energiát is, ezért természetes, hogy könnyebben megoldódik mint azok a gondok amiket inkább eltemetnél.
A life coaching is erről szól: azáltal hogy intenzíven foglalkozunk egy problémával, sokkal könnyebben találjuk meg együtt a kiutat is.
Szerintem izgalmas volt a küldetéssorozat,alig várom a folytatást!Megfogadtam a tanácsokat is,és saját feladatokat is kitaláltam.Nagyon jól működnek,és sokkal izgalmasabbak a napjaim,jobb a lelkiállapotom is!Tegnap az egyik munkatársam meg is kérdezte,hogy titokban nyertem-e a lottón,mert olyan kivirultnak látszom!Annak örülök a legjobban,hogy a gyakorlatok tényleg működnek!Sok mindent kipróbáltam már,és sokszor csalódtam,de ennek most igazán örülök!Szerintem ahogy Árpát is írta,ha leülsz,csinálod,és foglalkozol a boldogságoddal,akkor boldogabb leszel!Remélem több hónapra való gyakorlatokat kapunk!Köszönöm az eddigieket,üdv, Évi
Kedves Évi!
Örülünk hogy tetszett a küldetés! 🙂
Nekem nagyon tetszik a boldogságtervezés és most jöttem rá, hogy a párkapcsolatomat kivéve, Én tulajdonképpen boldogan élek, Köszönöm, hogy segítséget kaptam és várom a további hírleveleket.
Kedves Erzsébet!
Köszönjük a választ, hamarosan jelentkezünk újabb érdekességekkel!
A boldogság tevezésnek voltak nagyon élvezetes pillanatai, de sajnos mellékhatásokkal is küzdök. Amikor elmegyek otthonról vizelési ingert és cseppenést tapasztalok, amikor sárga vagy piros színt látok, illetve amikor csengetést, egyéb zajt hallok. Ezen szeretnék változtatni.
Kedves Virginia!
Ilyen jellegű problémákkal nem foglalkozunk, ajánljuk, fordulj szakemberhez (pszichológus, pszichiáter, urológus :-))
A piros az egyes, a sárga a kettes csakra színe. A vizelettartási problémák a kettes csakrához kötődnek. Keress Reikis vagy más, energiával gyógyító szakembert!
Árpádnak is, Évinek is igaza van!Tetszett a küldetés, rávilágított dolgokra, így pl-ul arra,hogy nem csak a nagy dolgok vezetnek a boldogsághoz, mert azok csak ritkábban történnek, hanem inkább a kicsi örömök összesége hozza meg az áhított megelégedettséget.Igen a boldogság útját meg lehet tanulni! Nekem ezt a felismerést adta a program! Néha csak egy kis, útmutatás szükséges és természetesen taníthatóságra való hajlam!
Kedves K. Gábor! Ezzel a mentalitással hiába hajszolja a boldogságot, messzire el fogja kerülni!!!Aki kijelenti, hogy semmi sem sikerül, annak nem is fog!!!
Kedves Magda!
Örülünk, hogy neked is adott „AHA”-élményeket a tanulmány, és rávilágított dolgokra! Folytatjuk! 🙂
Köszönöm a leveleket!
Sokan visszaéltek az őszinteségemmel, így most csak figyelek.
Kedves Boldogsagra Vagyo Tarsaim!
Orommel vettem, hogy vegre valaki foglalkozik a boldogsag tanitasaval.
Egyetertek azzal, hogy az ido keves amit a boldogsagunk eleresere forditunk. Ezert is vennem szivesen, ha egy kicsit gyorsabban kapnank az iranymutatasokat.
;-D
Kedves Julianna!
Türelem, igyekszünk 🙂
Nekem meg pont inkább a túl nagy gyorsasággal van gondom, ugyanis ezen a nyáron abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nem tervezgetnem kellett a boldogságomat, csupán megélnem, ugyanis remek utazásokon vettem részt a barátaimmal, amit nagyon élveztem. Ugyanakkor eközben nem volt alkalmam folyton az internet előtt ücsörögve várni, hogy mikor jön a következő levél. (És persze nem is vágytam rá, hogy ezt tegyem.) A tanulmány négy részét még szerencsésen sikerült letöltenem időben, amiből eddig hármat tudtam elolvasni is, de a legutóbbi levélben szereplő linkről már lemaradtam, amiben állítólag azt lehetett megtudni, hogy milyen öt dolgot bán meg az emberek többsége a halálos ágyán, ugyanis amikor hazaértem, és elolvastam a levelet, szomorúan tapasztaltam, hogy a link már nem él.
És bár az elmúlt hónapban valóban nem volt okom panaszra, hiszen az idő nagy részében igen jól éreztem magamat, azért ezekre az infókra én is kíváncsi lennék, úgyhogy szívesen venném, ha valaki megosztaná velem, aki látta.
A honlap adminisztrátorainak pedig azt javasolnám, ne vegyék le ilyen hamar a tartalmakat tekintettel arra, hogy bizonyára azok az emberek is szeretnének boldogok lenni, akik nem lógnak az interneten nap mint nap.
Itt a terv, hogy semmit se bánj meg a halálos ágyadon!
Avagy egy nap, ami kíméletlen támadást intéz az unalom, a boldogtalanság és a középszerűség ellen!
Bronnie Ware, egy ausztrál hospice nővér hatalmas ajándékot adott nekünk. Összegyűjtötte ugyanis, hogy a halálos ágyukon mit bántak meg leginkább az emberek. A több év alatt összegyűlt halál előtti felismeréseket fontosság és gyakoriság alapján sorrendbe szedve közzé tette a blogján. Nézd meg, hogy mi az az öt dolog, amit a leggyakrabban megbánnak az emberek, és gondold végig, hogy ha a életedet a jelenlegiek szerint folytatod, és minden úgy marad, ahogy most van, rád melyik lesz igaz:
1. Bárcsak lett volna bátorságom magamhoz hű – nem pedig mások elvárásaihoz igazodó – életet élni!
Ez volt a leggyakoribb megbánás. Utólag az életünkön végignézve könnyű belátni, hogy mennyi beteljesületlen álmunk maradt. A leghátborzongatóbb pedig az, hogy a legtöbb embernek úgy kell meghalnia, hogy a halálos ágyán pontosan tudja, hogy az álmai azért maradtak beteljesületlenek, mert bizonyos döntéseket nem hozott meg vagy éppen meghozott. De a választás mindig az övék volt. Ezért sokan úgy érzik, önhibájukból adódóan nem élték azt az életet, amit igazán szerettek volna.
2. Bárcsak ne dolgoztam volna annyit!
A kenyérkeresők kivétel nélkül megbánják a sok időt, amit a munka világában töltöttek. Sokan lemaradtak a gyermekük születéséről, fiatalságáról, és a párjuk, családjuk, barátaik társaságáról. Ez az idő pedig kínzó megbánásként köszönt vissza a halálos ágyukon.
3. Bárcsak lett volna bátorságom kifejezni az érzelmeimet!
Sokan nem tudták a szeretetüket és a szerelmüket megfelelően kifejezésre juttatni. Féltek, hogy ez gyengévé, sebezhetővé, alárendeltté teszi őket. Ezért nem tudtak igazi belsőséges, mély kapcsolatokat kialakítani, gyakran még a legközelebbi hozzátartozóikkal sem. Folyamatosan elnyomták a többi érzéseiket is, hogy mások lelki békéjét megtarthassák. Ennek eredményeképpen közepes vagy rossz lelkiállapotban középszerű életet tudtak csak kialakítani. Sosem tudták elérni azt a teljesítményt és életet, amit igazán szerettek volna. Az ezekből adódó keserűség, sértettség és megbánás miatt különféle betegségeik alakultak ki és tompábban, fásultabban élték az életüket.
4. Bárcsak ne hagytam volna eltávolodni a barátaimat és több időt töltöttem volna velük!
Sokan csak a halálos ágyukon gondolják végig a barátságok előnyeit, amikor már késő. Előfordul, hogy az utolsó egy-két hét alatt már nem tudják felkutatni a barátaikat. Mindenki annyira belefeledkezett a saját kis életébe, hogy hagyta a barátságait a semmibe foszlani. Mélyen megbánjuk, hogy nem szántunk annyi időt és energiát a barátainkra, amennyit az a kapcsolat ténylegesen megérdemelt, és a halálos ágyán mindenkinek hiányoznak a barátai.
5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldog legyek!
Bármilyen meglepő is legyen, az élete végén szinte mindenki rájön, hogy a boldogság döntés kérdése. Döbbenetesen tisztán látják, hogy a boldogságukat az akadályozta, hogy régi szokásokhoz és rutinokhoz ragaszkodtak. Az ismerős dolgok nyújtotta komfortérzet bekebelezte a vágyaikat és a változ(tat)ástól való félelem miatt megjátszották magukat maguk és mások előtt is. Úgy tettek, mintha minden rendben lenne, mindennel elégedettek lennének, miközben mélyen legbelül vágytak a kis álmaikra, amelyeket nem próbáltak megvalósítani, mert azt hitték, mások esetleg butaságnak tarthatják azokat.
Kedves Jules!
Fentebb beidéztem az elmaradt hírlevél és weblap lényeges részét, remélem Admin nem fog ezért nagyon megpirongatni engem! 🙂
Írásodból úgy tűnik lemaradtál erről a rendezvényről, de talán lesznek ilyen rendezvények, amire eljuthatunk még…
Szeretettel: Anna
Sziasztok!
Igen, tervezünk még hasonlókat!
Kedves Anna!
Köszönöm szépen a segítségedet!
Sziasztok!
Nekem az elsőnap feadatában a visszafelszámolás volt a legnehezebb, de aztán szrevettem a rendszert, utána már ment könnyedén. A második nap az 50 dolog a büszkeség lista, ez még nehezbb volt. Nem is tudtam 50-et összzeirni, de még nem adtam fel, gyűjtöm 🙂
Az elfogadom tál, nagyon tetszik. A cimerrel még küzdök. Nem vagyok jó rajzóló, meg még azon is gondolkodom, hogy mi jellemez igazán.
Amit az elöttem irók is leirtak, valahogy nekem is jobb lett a közrzetem és ez által boldogabbnak érzem magam, pedig volt amit nem tudtam megcsinálni, és ám mégis műűűűűűűködik 🙂
Köszönet érte 🙂
Örültem a boldogságtervezésnek, aztán rájöttem, hogy sok részt melyik könyvből szedték ki… 🙂 Nemrégen fejeztem be az olvasást, nekem nagyon sokat segített nap mint nap átlendülni dolgokon.
Örülök, hogy itt lehetek én is, ez a nyaram nekem is nagyon jó volt. Párkapcsolatom még nincsen, de megtanultam boldognak lenni a nap nagy részében. Barátokkal mentünk nagyon sokat, és nem azon siránkoztam, ugyan miért nincsen már párkapcsolatom. Nem görcsöltem rá, sokkal szabadabban is éreztem magam. 🙂
Szia!
Melyik könyvből „szedtük” szerinted? 🙂
Elég sok könyvből dolgozunk és elég sok dolog és kísérlet több könyvben is szerepel.
Pár történetet, amit leírtatok.
Én speciel a Békés Harcos Útját olvastam el, de direkt nem írtam ki, hogy ne rontsam a „marketingeteket”. 🙂
Nagyon jól összeírtátok a dolgokat, örülök, hogy vagytok! 🙂
Kedves Andi!
Az általad olvasott művet nem olvastuk, a tanulmány nagy része – pl. az egy hetes küldetés jó része – saját munkánkon és tapasztalatainkon alapszik.
Természetesen, ahogy azt írjuk is, a pozitív pszichológia tudományán és kutatásain alapszik a BoldogságTervezés, nem pedig hasunkra ütve ajánlgatunk módszereket és „tuti bevált” recepteket.
Sziasztok!
Nekem is nagyon tetszett az egyhetes program. Kíváncsi voltam, milyen konkrét lépéseket lehet tenni a boldogságért, mert már sok ezzel foglalkozó könyvet, írást olvastam és a legtöbb rendkívül tanulságos is volt, csak éppen attól hogy elolvastam hogyan kellene csinálnom, még nem fogom automatikusan megtenni. Rájöttem, hogy elméletben már szinte profi vagyok, nagyon jól tudok például az ismerősöknek tanácsot osztogatni, közben én magam pedig alig valamit valósítok meg az elméleteimből. Szóval, ez az egy hét most végre változtatott ezen.
A feladatok nagy részét könnyűnek találtam, szívesen csináltam, némelyik amúgy is része a napjaimnak, pl. séta. Az emberekkel való kapcsolatfelvétel a munkámhoz tartozik, de azon kívül elég nehezen veszem rá magam, pedig jó érzés. A címeres gyakorlat sokat segített, hogy megtaláljam a számomra igazán lényeges dolgokat. Kedvenc feladatom pedig, ami igazi elemi hatással volt rám, a büszkeség-lista. Amikor leírtam az 50 dolgot és visszaolvastam, annyira meglepett hogy milyen sokrétű és sikeres tulajdonképpen az eddigi életem… Mintha egy másik emberről lenne szó, olyasvalakiről akiket irigyelni szokás. Nagyon jó érzés volt rádöbbenni, hogy ez bizony én magam vagyok 🙂
Köszönöm szépen az eddigi feladatokat, ha lesznek újabbak, nagy érdeklődéssel fogom azokat is követni.
Éva
Kedves Maeva!
Nagyon örülünk, hogy hasznodra vált a küldetés, pontosan az volt a cél, hogy az „elméleti szakembereket” is megdolgoztassuk egy kicsit 🙂
Nagyszerű, hogy ez sikerült!!! Mi is büszkék vagyunk rád! 🙂
Sajnálom, hogy sok mindenről lemaradtam, már nem élt a link, mikor időm lett volna megnyítani. A küldetés feladataira különösen nagyon kiváncsi vagyok. Közzétenné valaki? Néhányat említettetek, de az egészet ki szeretném próbálni.
Irma