Általános iskola harmadikban új jövevényként az osztálytársaim a teljes első fél éven át kóstolgattak és tesztelgettek, mielőtt befogadtak volna. Hamar kiderült, hogy jól tudok rajzolni. Különösen jó voltam abban, hogy lemásoljak rajzokat, mert már óvodás korom óta csináltam. Egy november 7-i „ünnepségre” (akinek ez még mond valami) az egyik hangadó osztálytársam behozott egy forradalmi jelenetet ábrázoló posztert, kiterítette elém, és megkérdezte, hogy ezt le tudnám-e rajzolni. Végigmértem a rajzot, és noha a rajz összetett volt, kontúros vonalakból és színekből állt össze az egész, amit könnyű másolni. Így nagyjából két-három másodperc után rávágtam, hogy „Persze”. Az osztálytársam erre összetekerte a posztert, és a többiekhez fordult kiabálva, hogy „de beképzelt ez a Laci, mert azt hiszi, hogy le tudja ezt rajzolni.” Így sokaknak volt min csámcsogni, és ugyan kellemetlen volt, meg szégyelltem is magam, nem értettem, hogy miért olyan hihetetlen, hogy le tudom másolni. Rajz terén megalapozott önbizalmam volt, így nem tudták megingatni. De az eset könnyen másképp is végződhetett volna, ha a szégyenérzetem kezdte volna irányítani azt, hogy mit gondolok a készségeimről – legyen az akár a rajzolás, akár annak megítélése, hogy mit tudok lerajzolni.

Ilyen és ehhez hasonló esetekkel, mint mindenkinek, valószínűleg neked is nap mint nap próbálták rombolni az önbizalmadat, és egy idő után ez annyira be tud épülni, hogy már magad is megteszed azt mások helyett. Ideje tehát átnézni, hogy mi a legveszélyesebb kognitív téveszme, ami aláássa az önbizalmadat.

De mi is az önbizalom?

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan is építheted vagy hogyan rombolod az önbizalmad, előbb nem árt tudni, hogy mi is az önbizalom. Az önbizalom egy készség, hogy bízunk abban, hogy bármilyen feladatot el tudunk végezni a felmerülő nehézségek ellenére is. Ez nem egyenlő azzal, hogy elhiszed magadról, hogy meg tudsz csinálni bármit, amihez egyébként lövésed sincs. Az csak beképzeltség; egy gyenge önismeretből eredő önámítás. Az önbizalom készségénél a hit akkor egészséges, ha nem nélkülözi a realitásérzéket. Vagyis nem arról van szó, hogy megfelelő önbizalommal máris képes lennél helikoptert vezetni, hanem arról, hogy elhiszed, ha neked ez fontos lenne, és megfelelő időt és energiát ráfordítanál, gond nélkül lehetnél helikopter pilóta is. Ha tisztán nézzük, az önbizalom végső soron az általános tanulási és adaptációs készségünkbe vetett hitünk. Készség pedig attól lesz, mert a megfelelő eszközökkel fejleszthető vagy éppen rombolható. Nézzünk akkor a legfontosabb dolgot, amit az önbizalommal teli emberek nem (vagy csak ritkán) csinálnak.

Érzelmi alapú érvelés

Sok olyan tanácsot lehet olvasni, hogy ne hallgass a belső kisördögre. Ezt mondani könnyű, betartani már annál nehezebb, mivel a kisördög eleve egy következmény, és azért beszél úgy, ahogy, mert valami alapvetőbb rejtett gondolkodási problémánk erre készteti. A legveszélyesebb önbizalomromboló gondolkodási csapda, amibe beleeshetünk az az, ha az érzéseinket mások érzéseivel vagy az igazsággal/valósággal azonosítjuk.

Példák

  1. „Úgy érzem, hogy a kérésem túl nagy dolog, ezért a másikat megóvom a fáradtságtól és inkább nem kérek semmit tőle.” Ha nem kérjük azt a szívességet, azt erősítjük magunkban, hogy mi nem érünk annyit, hogy a környezetünk egy kis fáradtságot bevállaljon értünk. Ráadásul így sosem tudjuk meg, hogy a másiknak ez tényleg nagy fáradtság-e vagy csak mi érezzük annak.
  2. „Úgy érzem, hogy az ötleteim bénák, ezért megóvom a csoportot attól, hogy az idejüket rájuk pazarolják és magamat attól, hogy beégjek.” Ha nem osztjuk meg az ötleteinket, nem csak erősödik a gondolat, hogy mi nem tudunk hozzájárulni a csoport munkájához, de egyre kevésbé leszünk képesek ténylegesen jó ötletekkel előállni, mert az ötletelési képességünk is satnyul, hiszen sosem kell tesztelni azt, ezért nem használjuk, nem erőltetjük, és amit nem használunk, satnyul.
  3. „Úgy érzem ez [a helyzet, munka, probléma, stb.] most nekem sok, ezért biztosan képtelen vagyok kezelni.” Teljesen normális lehet, hogy valamit nyomasztóan soknak érzünk egy adott helyzetben akár a dolog hirtelensége miatt is. Ám ha erre azt a választ adjuk, hogy nem foglalkozunk vele, az a halogatási képességünket fogja csak fejleszteni.

Figyeld meg, hogy mindhárom esetben a saját érzésünk vezet egy olyan viselkedéshez, ami azután rombolja az önbizalmunkat. Az érzelmi alapú érveléskor hajlamosak vagyunk minden olyan tényt figyelmen kívül hagyni, nem egyeztethető össze azzal a valósággal, amit az érzelmeink alapján feltételezünk. Éppen ezért, a negatív érzelmi alapú érvelés ellen úgy tudunk legjobban védekezni, ha összevetjük azt a valósággal. Ha szükséged ehhez néhány segítő kérdésre, szívesen elküldjük neked egy kérdéslistát, amin minden alkalommal végigfuthatsz, amikor csak szükséged lehet egy kis segítségre. A kérdéslistában néhány ötletet adunk a fent felvázolt három helyzettel kapcsolatosan, de ezeket nyilván a saját helyzetedre érdemes majd kivetítened! A listát az alábbi űrlap segítségével kérheted!

Kérdéslista

Kiegészítésként az érzelmi érvelés legyőzéséhez készítettünk Neked egy kérdéslistát. Ha komolyan gondolod a változtatást, töltsd le most, nyomtasd ki és használd!

Turbózd fel az önbizalmadat!

Ha szeretnél március 28-29-én egy intenzív önbizalomfejlesztő tréningen részt venni, amiben kiscsoportos coaching eszközökkel két napon keresztül fókuszálunk az önbizalomépítésed rejtelmeire és az önbizalmadat romboló automatizmusaid felismerésére, akkor sokat ne gondolkozz, mert egy évben csak egyetlen ilyen tréninget tartunk! A részletekért és a jelentkezéshez kattints a képre!