Folytatjuk a boldogság mítoszok sorozatot. Ezúttal is olyan, boldogsággal kapcsolatos téveszmékre világítunk rá, amelyek pont azért állnak a boldogságunk útjában, mert hiszünk bennük. Akkor tudsz csak hatékonyan tenni a saját boldogságodért, és akkor tudod következetesen megvalósítani a boldogságtetteket, ha leszámolsz ezekkel a tévhitekkel. Nézzük a következő két boldogság tévhitet:
Boldogságmítosz: „A boldogság a körülmények függvénye”
Rengetegen hiszik vagy érzik úgy, hogy ha sikerülne a körülményeiken, a környezetükön változtatni, akkor boldogak lennének. Ez a boldogság felfogás számtalan arcot ölthet.
Ha külföldre mennék, boldogabb lennék.
Ha nagyobb tévém lenne, boldogabb lennék.
Ha lenne párom, boldogabb lennék.
Ha ismét fiatal lennék, boldogabb lennék.
Ez pusztán néhány lehetséges példa, ami ebbe a boldogság téveszmébe tartozik. Ez az úgynevezett HA… AKKOR… modell, amiben a boldogság különböző környezeti feltételek függvénye.
Sokan azért osztják ezt a téves boldogság koncepciót, mert az életüknek volt egy időszaka, amikor tényleg boldogok voltak, és mivel a boldogságukat az akkori környezettel azonosítják, igyekeznek ugyanazt a környezetet újrateremteni. Kicsit olyasmi ez, mint amikor látunk egy filmet, ami meglep minket, nagyon tetszik, ám amikor kijön a második része, és nem ugyanazt az élményt kapjuk, mint az elsőtől, ami még újdonságként hatott, új élmény volt, akkor csalódunk. Az újdonság, a friss élmények, az újszerű élmények mindig is fontos részét fogják képezni a boldogságunknak. Újszerűség alatt azonban nem kell feltétlenül valami vad, egzotikus dologra gondolni (bár nyilván ilyen dolgok is lehetnek újszerűek). Rengeteg hétköznapi dolog is lehet újszerű.
„Ha eljutnék Hawaiira, rögtön boldog lennék!”
Ám ami a legfontosabb, hogy a kutatások szerint a környezet csak nagyon szerény mértékben járul hozzá a boldogságunkhoz. A tudományos konszenzus szerint a környezet maximum 10%-ban felelős a boldogságunkért. Vagyis mindössze a boldogságunk tíz vagy még ennél kevesebb százalékát határozzák meg a környezeti tényezők. Ebbe fektetni a boldogságunkkal kapcsolatos bizalmunkat és reményünket tehát nem érdemes.
Boldogságmítosz: „Vannak boldog típusú, és boldogtalan típusú emberek”
A BoldogságTervezés – Alapok című tanulmányunk kiküldése után ki szoktunk küldeni egy kérdőívet is, ahol kiderül, a válaszadók 61,23%-a számára új az a gondolat, hogy a boldogság egy jól megtervezett tanulási folyamat révén egyszerűen elsajátítható. Közkeletű tévhit, hogy a boldogsággal születünk.
Tény, hogy az általános boldogságérzetünknek nem elhanyagolható részét adja a genetika vagy a véletlen. Ám még így is majdnem a felét a tudatos cselekvéseink, tetteink és döntéseink teszik ki. Márpedig ez utóbbiak teljes mértékben rajtunk múlnak. A tekintetben, hogy mennyire érezzük magunkat boldognak, a genetikai programunkat teljesen „átírhatjuk” a tudatos cselekvéseinkkel. Ez persze pozitív változást éppúgy jelenthet, mint negatívat.
Boldogság vagy boldogtalanság? Melyik a természetes?
Éppen ezért fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy milyen cselekedetek, viselkedésmódok és szokások révén tudunk magunkban boldogságérzetet kialakítani. Mi itt, a BoldogságTervezés Programban ezeket az ismereteket adjuk át Neked.
Szerencsével foglalkozó cikkhez írt kommentemben jeleztem, hogy szerencsésnek érzem magam, először ösztönösen aztán képezve magam „hajszoltam” a szerencsémet. Most a boldogsághoz úgy kapcsolódik mindez, hogy ahhoz szerencsének kell történnie, hogy „jó” családba szülessék az ember, de aztán kemény munkával – a szülők részéről elsősorban, majd a gyereknek – dolgoznia kell, hogy elérje boldogságát, a körülményeire figyelve, de nem hagyni magát gúzsba kötni, hanem tanulással, gondolkodással, figyelemmel a környezetére, tudni kell a változásokra figyelni, és a magunk hasznára fordítani azokat. S így válhat „boldog típusúvá” is egy ember, míg ha ezek a tulajdonságok, külső segítség valamiért hiányzik, az ember besavanyodik, pesszimistává, „boldogtalanná” válhat…