Kutatások szerint a negatív események és élmények jóval szembetűnőbbek és éppen ezért nagyobb súllyal esnek a latba mondjuk egy napunk értékelésekor mint a pozitív események. Nagyobb hatásuk van arra is, hogy miképp gondolkodunk vagy hogy hogyan viselkedünk.
Számos pszichológiai kísérlet mutatott már rá arra, hogy a rossz sokkal erősebb hatással bír, mint a jó. Hogy egy klasszikus példát említsek, Kahneman és Tversky 1984-ben olyan kísérletet eszelt ki, amiben a részvevők vagy nyertek vagy veszítettek egy adott pénzösszeget. A veszteséggel járó stressz mértéke messze meghaladta a nyereséggel járó örömét. Magyarán szólva jóval rosszabb érzés elveszíteni 20,000 Ft-ot, mint amennyire jó érzés nyerni 20,000 Ft-ot. De gondoljunk csak bele, hogy egy füllentés vagy hazugság mennyire aránytalanul átértékelteti velünk akár egy olyan ember jellemét is, aki éveken át egyenes és őszinte volt velünk.
John Gottman több mint harminc éven át kutatta, hogy mik azok a jellemzők, ami miatt jó lesz egy párkapcsolat. Ugyanezek a jellemzők természetesen más kapcsolatokra is igazak lesznek. Idővel a figyelme a pozitív megjegyzésekre (bókok, dicséretek, megértés, egyetértés, megbocsájtás) és a negatív megjegyzésekre (kritika, ellenségesség, stb.) irányult. Felvette párok beszélgetését, és kielemezte ezeket. Ebből kiderült, hogy a hosszú ideje jól menő kapcsolatokban a pozitív és negatív megjegyzések aránya 5:1, vagy ennél jobb a pozitív oldal javára. Vagyis egy kapcsolatban (és ez nem pusztán a párkapcsolatokra vonatkozik, hanem úgy általában az emberi kapcsolatokra) legalább öt dicséret, egyetértés és/vagy támogató gesztus szükséges ahhoz, hogy ellensúlyozzon egyetlen árva kritikát!
Óvatosan a kritikákkal!
Van itt viszont egy probléma, és ez a nyugati ismeretelméletből eredő probléma, ami rendkívül mélyen gyökerezik. A nyugati logikai gondolkodásmód egyfajta darwinista működésen alapszik: a legfontosabb mindenről kimutatni azt, hogy hol és miért ellentmondásos. Vagyis a nyugati gondolkodásmód alapvető működésmódja az, hogy mindent kritizál, aztán ami kiállja ezt a brutális kritikaáradatot, az biztosan jó gondolat. Ez egyfajta gondolati evolúciós kényszer, amiben csak a legerősebb, legkövetkezetesebb gondolatok élhetnek túl.
Természetesen szó sincs arról, hogy ez a gondolkodásmód önmagában rossz lenne, de két negatív hozadéka mindenképpen van:
- A még nem túl fejlett, nem teljesen átgondolt, de potenciálisan jó gondolatkezdeményeket sokáig tudja lenyomni
- Jóval több figyelmet fordít a kritikára, mint amennyit a boldogság és a jólét szempontjából kellene.
Vagyis az általános beszélgetési gyakorlat sokkal kevésbé bátorítja a támogató, pozitív megjegyzéseket, mint a kritikát.
Pedig a kapcsolatok minőségének javításáért ennél könnyebben nem is tehetnél! Mindössze annyi dolgod van, hogy kicsit figyelj oda tudatosabban arra, hogy…
- …több pozitív megjegyzést tegyél (dicséret, egyetértés, támogató gesztus, stb.). Erre kell a leginkább odafigyelni, mert az ilyen gesztusokat nagyon szűkmarkúan mérjük.
- …a kritikákat tömören, velősen, és mindig csak a konkrét szituációra vonatkoztatva fogalmazd meg. Ha valami gondod van, fogalmazd meg magadban, és csak ha már úgy érzed, hogy jól összeszedett és el tudod mondani, akkor fogalmazd meg. Ha pedig kicsúszik a szádon valami negatív dolog (elő fog fordulni, már csak megszokásból is), fontos, hogy tudatosítsd magadban, és később próbáld meg ellensúlyozni azt.
- …a pozitív/negatív megjegyzések aránya legyen a pozitív javára legalább 5:1.
Nem állítjuk, hogy ez ilyen akkurátus módon tudatosan megcsinálható, hiszen sokszor nem tudunk odafigyelni magunkra, és önkéntelenül is mondunk olyasmiket, amiket nem akartunk. Viszont azzal, hogy a kommunikációd ezen aspektusára jobban odafigyelsz, már jelentős javulást érhetsz el a kapcsolataid minőségében. És ne feledd, dicsérni, dicsérni és dicsérni! 🙂 Te jó vagy ebben vagy nem? Van valami extra stratégiád? Oszd meg velünk a hozzászólások között!
Apropó dicséret. Nem szeretném dicsérni a BoldogságTervezés műhelyeket, mert az nem jönne jól ki, de azért jók. 🙂 Sokan már vissza is járnak. Ha szeretnél a legközelebbire eljönni, akkor a részletekért és a jelentkezés elküldéséért kattints ide:
Érdekes dolgok vannak az életben… Épp ma kaptam pozitív jeleket, és egy (!) negatívot. Itthon azon rágódtam, hogy most a sok pozitívnak, vagy az egy negatívnak higgyek, s akkor jött a leveletek… Mit mondjak? Köszönöm!!! 🙂
Igen, jó vagyok a dicséretben, tudatosan odafigyelek rá, hogy gyakran megdicsérjem a vőlegényemet, ne rejtsem véka alá a jó véleményemet róla. A kritikával pedig csakis átgondoltan és nagyon ritkán élek. Köszi ezt a cikket, találó, mint mindig és csak megerősítette azt a feltevésemet, hogy jól csinálom a dolgokat:-)
Alapvetően gyermekkorra vezethető vissza a negatív gondolkodás, a szülök a gyerekekre nem figyelnek ha boldogok, vagy csak részlegesen, de ha elesik, beteg valami negatív dolog történik teljes mértékben a figyelem központjába kerülnek. Így gyerekkorunkban azt tudatosítottuk, hogy csak akkor vagyunk fontosak, ha negatív dolgokról beszélünk, ill. úgy viselkedünk.
Egyszerűen minden ember vágyik a figyelemre, törődésre, ezért produkálunk, helyzeteket.
Rossz a kód amit magunkévá tettünk. A médiáról nem is beszélek szinte Horror. Nap mint nap ezt nyomatják az emberek fejébe, hát így próbálj meg pozitív lenni.Tudatosan figyeljünk és sikerül,
Az unokáimmal én már csak így beszélgetek, de ügyesen estél el hogy nem ütötted meg nagyon magad és nem fáj, te vagy a legjobb, és legügyesebb, köszönöm hogy figyelsz rám….stb…
A szeretet áradjon minden szavadból, ez a fontos. Ha eljön az idő a Jó Isten nem azt fogja kérdezni mennyit dolgoztál, mennyit kerestél, hanem:
Szerettél e mindennap bármi történt is???????????????????????
Nekem kamaszkoromban volt egy nagyon emlékezetes figyelmeztetésem. Franciául tanultam egy idős svájci születésű hölgytől (fiatalabb volt, mint most én) A leckéken kívül súlyt helyezett rá, hogy beszélgessünk, mint mondta, mindegy miről, csak franciául. Egyszer mégis kifakadt, szememre vetette, hogy bármi is a téma, én mindig csak rosszakat mondok, mindig kritizálok mindent. Szégyelltem magam, mert igaza volt és én ezt észre se vettem. Modj egyszer már valamiről jót is-mondta dühösen. A mai napig emlékszem rá, ahogy próbálok valami pozitív témát találni és hirtelenében semmi nem jut az eszembe…Szóval ez nem biztos, hogy a nyugati gondolkozás jellemzője, lehet, hogy magyar sajátosság.
Érdekes volt a pozitív és negatív megjegyzések fontossága a párkapcsolatokban, ill. hogy a megállapítások mindenféle egyéb kapcsolatokra is általánosíthatók! Amit nagyon hiányolok a „Boldogság Tervezés” általam olvasott eddigi témáiból, ami számomra a legalapvetőbb szempont egy párkapcsolat kialakításánál! Számomra a legalapvetőbb szempont az azonos világnézet, az azonos identitás, történelem szemlélet, politikai beállítottság és értékrend! Ha ezek egyeznek, akkor lehet arról beszélni, hogy a „bókok vagy a kritikák” legyenek-e a beszélgetéseinkben gyakoribbak! Az „alapvető szempontok” minden kapcsolatban a meghatározóak! Szerintem a párválasztás esetén ezekre a szempontokra kell elsődlegesen koncentrálni. Utána a hölgy lehet szőke, barna, vékony, molett, ihat sört vagy bort, kávét cukorral vagy cukor nélkül? Kit érdekel? Nagy tisztelettel Csekeő Ervin
Már nem vagyok fiatal. Egyszer valamikor észrevettem saját magamon, tudatosult bennem, mennyire rosszul esik, ha igazságtalanul vetnek valamit a szememre, s mennyire jól esik, ha megdicsérnek, megköszönnek valamit. Azóta szinte „ok nélkül is” köszönök és dicsérek, ajándékozok és meglepetést szerzek, odafigyelek, ahol csak tudok. Ezzel nemcsak másoknak szerzek jó napot, én magam is sokkal jobban érzem magam a bőrömben!
Neked is ajánlom.
Én is így szoktam! Sokkal jobban érzem magam. És milyen jó látni, amikor valakinek megjelenik egy halvány mosoly a szája körül vagy a szemeiben… 🙂
Köszönöm
a tudományos eredményeket és a „maszek” hozzászólásokat, melyek közül Ildikó és Csekeö Ervin gondolatai varázsoltak mosolyt az arcomra, adtak új energiákat a mai napra, hogy újra lelkesedjek, higgyem, milyen sokat tehetünk egymás lelkének a felemeléséért…
A jó szó és a belőlünk áradó szeretet gyógyító energiájának a segítségével a pénzért nem vehető öröm, az élet napos oldalának felfedezése is teremtés, alkotás, még ha nem is materializálódik minden esetben, mely a mai fogyasztói társadalom etalonja, sajnos.
Mindegy, belül mi van, csak kifelé mutassuk, minden ok, van egy csomó matéria, mely körülvesz, de belül félelem van és jó esetben páros magány…
Mert nincs, aki fogja a kezünket, nincs bizalom és nem tudjuk kihez tartozunk, mert nem tanították meg, hogy mindez fontosabb, mint hogy a párom sikeres pénzember legyen és csak kívülről süssön a nap, miközben napozunk a jachtunk fedélzetén…
Köszönöm: Magdolna
Szervusztok!
Én egy álnok kígyó vagyok: alig dicsérek, nagyon „meg kell dolgoznia” annak, aki egy-két dicsérő szóra vágyik tőlem… 🙂
Ennek ellenére jól megvagyunk az emberekkel, mégpedig azért, mert nem (bántó) kritika hagyja el ajkaimat, hanem őszinte érdeklődés látszik rajtam, teljes odafigyelés, és… rengeteget kérdezek beszélgetőpartneremtől. Na nem a „cowboy kérdezéstechnikával”, de azért igyekszem minél hamarabb rálelni a problémái gyökereire, közbe-közbe vetve az enyémekből is, hátha ő tud segíteni az éppen aktuális problémáimon, időnként óra hosszúságúvá válhat egy-egy beszélgetés, amit utcán próbálunk én is, ő is lerövidíteni, mivel van/lehet más sürgősebb dolgunk is.
Párkapcsolatunk eleddig jól működött a fentiek ellenére is, mert a párom tudja, hogy elismerem a kvalitásait, még ha nem is teszem szóvá félóránként (nem is tehetném, korán reggel megy, késő este jön), azért mindig van időnk megbeszélni a közös és nem közös dolgainkat. Szóval, ha valami piszkálja a csőröm, felteszek egy-két „jól irányzott” kérdést, és vagy meg tudnak győzni a maguk igazáról, amit akkor már a beszélgetés lezárásaként – elismerek, vagy újabb kérdéseket teszek fel, amíg meg nem győznek, vagy felajánlok egy újabb találkozót, ha elfogadja – jó, ha nem hát… azért nincs harag, megy mindenki tovább a maga útján… Szerintem ez is jól működik, senkivel nem kerültem még az „örök harag” állapotába, se rövid, se hosszú távon. 🙂
Üdv.: Anna
Sajnos nálam nem jön be az írás jobb oldala. Nálam
van a hiba vagy Önöknél?
István, nálunk jól működik!