5 dolog, amit tudnod kell, mielőtt tanácsot adnál

Egyik tréningünkön, a BoldogságTervezés Akadémián külön modulban gyakoroljuk a konfrontációt. Azt vesszük át, hogy hogyan érdemes másokkal konfrontálódni, hogyan érdemes negatív visszajelzést adni. Utóbbi az egyik legnehezebb pontja a napnak: mivel gyakorlatlanok vagyunk a szemtől-szemben történő negatív visszajelzésben, kritikában, vagy nevezzük bárhogy, ezért sokszor inkább átcsúszunk tanácsadásba, vagy közhelyek, „bölcsességek” puffogtatásába.

Dr. Csernus Imre írta valamelyik könyvében, hogy a kéretlen tanácsadás nem más, mint erőszaktétel a másikon. Rossz esetben pedig csak azért történik, hogy a másik fitogtathassa okosságát. Ha ez a helyzet, úgy a kéretlen tanács nemhogy nem javít a kapcsolat minőségén, de sokat ronthat rajta, ráadásul a másik félnek egyáltalán nem segít. Főleg, ha a tanácsadó titkoltan ugyan, de a felsőbbrendű mindentudó szerepében tetszeleg. Nem véletlen, hogy a pszichológusoknak tilos tanácsot adni, és a coachokat is megbuktatják az akkreditációs vizsgán, ha véletlenül tanácsadásba csúszna át az ülés.

Tehát, bár mindenki imád tanácsot adni, a tanácsadás kényes téma, jól tanácsot adni pedig művészet, amelyet érdemes elsajátítani, ha valóban segíteni szeretnénk a másikon.

Problémás kamaszok, érthetetlen menyek, párkapcsolatukban elakadt barátnők vesznek körül és nem érted, miért távolodnak el tőled, amikor te csak segíteni szeretnél rajtuk? Frusztrálsz másokat azzal, hogy mindig mindent jobban tudsz, pedig csak jót akarsz?

A szándékaid helyességében nem kételkedem, viszont közlés módján sokat lehet javítani. A következőkben átvesszük a tanácsadás 5 legfontosabb tudnivalóját.

 1. Ne add kéretlenül!

Ha a másik nem kér tőled tanácsot, akkor ne adj neki! Ez bár roppant egyszerűnek hangzik, mégis, a legtöbb esetben úgy adunk másoknak tanácsot, hogy senki sem kért vagy hatalmazott fel erre bennünket. Egyszerűen nem bírjuk ki, hogy ne mondjuk meg a „tutit”, amikor olyan világosan látjuk, mi a probléma megoldása! Mi a baj ezzel? Amit már említettem: a kéretlen tanács csupán arra jó, hogy felbosszantsa a másikat, esetleg úgy érezze, hogy hülyének nézik. Vagy pedig – még ha nem is tudatosul benne – úgy érezze, hogy a másik fél sokkal kompetensebb az ő problémájában.

Ráadásul sokszor a kéretlen tanácsok kritikát rejtenek: az illető nem mer negatív visszajelzést adni a másiknak (hiszen ahhoz bátorság kellene, egyenes beszéd és önmaga nyílt felvállalása), ezért manipulatívan, az okosabb segítő szerepében tetszelegve kritikába rejti el a véleményét. Amikor ezt kifejtettük egyik tréningünkön, egy résztvevő rá is ébredt, hogy min csúszhatott el a menyével való kapcsolata. Ha nagyon nem bírsz magaddal, és mindenképpen szeretnéd elmondani a tanácsodat, előtte legalább kérj engedélyt rá. „Látom, nagyon elakadtál ebben a kérdésben. Segíthetnék esetleg neked pár ötlettel?” Soha ne mondd azt, hogy „én a te korodban pont ilyen voltam”, vagy „én már átéltem ezt és ezért tudom, hogy…”

Biztos, hogy a másik kéri a tanácsodat?

2. Figyelj a másikra!

Ismerős az érzés, amikor szeretnéd valakinek kiönteni a szívedet, erre a másik mást se tesz, minthogy tanácsokat osztogat és meg akarja oldani a problémádat? Ha a másik csak annyit szeretne, hogy meghallgasd, te pedig ehelyett elárasztod azzal, hogy mit és hogyan kellene csinálnia, azzal csak frusztrálod az illetőt, hiszen azt érzi, nem figyelsz rá (pedig ő éppen egy fontos dologról szeretne beszélni.) Sokszor már az is segítség, ha meghallgatod az illetőt, lehet, hogy csupán ennyi kell neki, és egyáltalán nincs szüksége a tanácsodra.

Egyes szerzők azt állítják, hogy különösen a férfiak esnek bele ebbe a hibába: rögtön mindent meg akarnak oldani, ahelyett hogy felismernék; a másik csak a figyelmükre vágyik.

3. Nem kell a mindentudó szerepében tetszelegni!

Neked is van a környezetedben olyan, aki mindig mindent tud? Kisvárosból jövök, ahol van egy-két pletykás szomszédasszony, aki nem csupán a pörköltreceptet tudja jobban, de mintha a bölcsek köve is nála lenne, amikor mások helyzetének megítéléséről van szó. De persze vannak ilyen főnökök, édesapák és anyósok is. Ugye, milyen idegesítő a nonstop tutimegmondás?

Senki sem várja tőled, hogy te legyél a mindentudó guru akinek mindenre van kész válasza. Ha fogalmad nincs, mit mondj a másiknak, mondd meg neki! Hidd el, nem várja el, hogy olyanokat mondj, mint „tudom, hogy hogy érzed magad”, főleg, ha nem tudod. Lásd a második pontot: az aktív odafigyelés már önmagában is nagy ajándék és segítség a másik számára! Jó tanács helyett lehetsz pusztán kedves is az illetővel, például később telefonon vagy emailben érdeklődsz, hogy hogy van, esetleg szervezel közös programot vele, hogy kicsit fel tudjon oldódni.

4. Ne ítélkezz!

Mi van akkor, ha valaki olyan problémával jön hozzád, amit te elfogadhatatlannak tartasz? Például nős férfival kezdett, drogfüggő, vagy hazudott valakinek? Ha valaki megnyílik és segítséget kér, az sebezhető. Ilyenkor jól belegázolni a lelkébe mindenféle ítélkezéssel, erkölcsi értékrenddel és társaival olyan, mintha egy elefánt tarolna végig egy porcelánbolton. Az „ezt kellett volna”, „hogy tehetted ezt” és társai helyett megint csak az aktív odafigyelésnek, empátiának és meghallgatásnak jusson nagyobb szerep. Ha nagyon nem tudsz azonosulni a másikkal és a problémával, nyugodtan megmondhatod neki, hogy sajnos nem te vagy a legmegfelelőbb ember ebben a kérdésben.

5. Garanciák helyett ajánld fel a segítségedet!

„Ha így és így csinálod, garantálom, hogy…” – ismerős az ilyen típusú tanácsadás? Egyik kliensemnek állítása szerint a kineziológusa és a jósnője is garantálta, hogy lesz párja, ha rendszeresen jár hozzájuk kezelésre és ugyancsak csalódott volt, amikor én semmit sem ígértem neki. Mégis, hogy lehet ilyet garantálni?! Ígérgetni és garantálni nem más, mint puszta felelőtlenség. Ne ígérj neki semmit, pláne ne garantálj.

Ehelyett inkább kérdezd meg, hogyan segíthetnél a másiknak a legjobban – biztos, hogy jobban tudja, mint te. Kezdjetek el közösen gondolkozni ahelyett, hogy kinyilatkoztatnál. Lehetséges, hogy a másik hosszabb távú támogatásra vágyik. Például ha épp válófélben van, akkor nem lesz elég számára egy-két praktikus tipp és a válóperes ügyvéded száma: valószínű, hogy szüksége lesz rád a későbbiekben is. Legyél ott mellette!

Néha nem tanács kell:  elég az odafigyelés is.

Figyeld meg, hogyan tudsz javítani a fentiekkel a kommunikációdon és a másokkal való kapcsolatodon!