Ha egy Boldogság Tervezés blogot olvasol, akkor nyilván vagy szeretnéd megtanulni, hogy miképp használd fel az erősségeidet és a gyengeségeidet a boldogságod növelése vagy elérése érdekében, vagy már eleve hiszel abban, hogy a boldogságodért tehetsz valamit. Rengeteg, a boldogsággal kapcsolatos téveszme van azonban, amelyek a boldogságod útjában állhatnak, hogy utána rátérhessünk a boldogságtettek következetes megvalósításához (ezekről is olvashatsz itt, a blogon). Íme két roppant elterjedt boldogság mítosz:
Boldogságmítosz 1: „A boldogságot meg kell találnunk”
Talán az egyik legnagyobb probléma a boldogságfelfogásunkban az, hogy sokan úgy hisszük, a boldogság csak úgy létezik odakint, tőlünk mintegy függetlenül, önmagában és önmagától. A mi dolgunk pedig az, hogy ezt a boldogságot megtaláljuk. Akik megtalálják, szerencsések, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Ha valami olyan képzelsz boldogság gyanánt, ami már eleve létezik, akkor a boldogságodat valami külső, rajtad kívül álló dologként fogod fel.
Ezzel a felfogással az a probléma, hogy eltünteti a szemed elől a boldogságodnak azt a részét, amit nem a genetika vagy a körülmények alakítanak. Márpedig a boldogságkutatások többsége szerint a boldogság kb. 40%-ban a tudatos cselekvéseink függvénye. Csak akkor leszel képes ezt a 40%-ot a magad javára használni, ha leszámolsz ezzel a mítosszal. Ha ma nem vagy boldog, bizony holnap sem leszel az.
Ha szeretnél valamit tenni a boldogságodért, akkor nem kutatnod kell egy misztikus dolgot valahol kint, hanem meg kell értened, hogy majdnem a boldogságod feléért te vagy a felelős.
Ezen kívül pedig meg kell becsülnöd azt a lehetőséget, hogy tudatos stratégiák alkalmazásával bármikor képes arra, hogy saját magadat egy boldogabb emberként újrateremtsd.
Boldogságmítosz 2: „A pénz nem boldogít”
Ugye Te is érzed, hogy ez mekkora badarság a mai világban? Az, hogy esetleg pénz híján füllentesz magadnak, biztosan nem segít, hogy boldogabb legyél. Sokan mondogatják ezt önmaguk megnyugtatására, amikor tudják, hogy pénzzel meg tudnának oldani valamit. Ez a felfogás azonban nem segít. Sokkal jobb, ha a pénz megfelelő helyét elismerjük a boldogságban. A pénz igenis boldogít! Rengeteg dolgot vehetsz rajta, ami minimum rövidtávon tudja biztosítani a boldogságot. Ezen kívül lehetővé teszi, hogy a boldogságot a lehető legjobb helyeken keresd, vagyis ha valamit biztosít, az a több lehetőség, ami nyilván nem egy utolsó szempont a boldogság kialakításában.
Ha a pénzt okosan költöd el, még akár hosszú távon is jelentősen emelheti a boldogságszintedet.
Nem csak magadra tudsz többet költeni (ami pusztán rövidtávon tudja emelni a boldogságszintedet), de általa többet járhatsz társaságba, többször látogathatod a távoli barátaidat, rokonaidat, többet tudsz a szeretteidre költeni, több és többféle élményt tudsz magadnak vagy másoknak megvásárolni.
A kérdés azonban nem is az, hogy a pénz boldogít-e vagy sem, hanem az, ami ebben a kijelentésben elbújtatva ott rejlik: vajon igaz-e az, hogy sok pénz nélkül nem lehetsz boldog? Egyértelműen nem.
A pénz boldogít, de a pénz hiánya nem tesz automatikusan boldogtalanná.
Amennyiben az alapszükségleteidet képes vagy fedezni, a pénz hiánya maximum akkor okozhat boldogtalanságot, ha magadat másokkal hasonlítgatod össze e tekintetben. Ha az alapszükségleteid fedezésénél több pénzed van (ami – egyelőre legalábbis – még rólad is elmondható, ha van neted és ezt a cikket olvasod), akkor csak arra kell odafigyelned, hogy okosan költsd el a pénzedet!
Ha van olyan boldogságmítosz, ami neked eszedbe jut, írd meg nekünk a hozzászólások között!
Elolvastam a bejegyzést. Érdekes. A boldogság nem kívül keresendő. Ezt írtad, igaz? Meg azt is, hogy a boldogságunk majdnem feléért (vagyis még annyiért sem?) vagyunk felelősek.
Utána meg azt olvastam, hogy a pénz boldogít.
Na most akkor mi van?
A pénz nem külső dolog?
És mi van a felelősséggel… hogy az életünkért a felelősség a miénk?!
A boldogság nem az életünk része (vagy maga az életünk)?
A boldogság, illetve az, hogy én hogy érzem magam a bőrömben, tőlem függ. Én döntök. Főleg akkor, ha tudom, hogy dönthetek. Ha pedig tudom, hogy dönthetek, akkor onnantól kezdve tényleg nem foghatom a külső dolgokra, hogy ez, meg az tesz boldogtalanná, meg szomorúvá, esetleg dühössé. Vagyis tehet, ha bizonyos dolgokról, emberekről, szituációkról korábban már hoztam döntést, vagy kialakították bennem (pl. gyermekkorban a szülők, tanárok, vagy később is a reklámok, hírek stb.) azt a bizonyos véleményt, hogy mi rossz, mi jó, mi dühítő, és mi nem az.
A pénz nem boldogít. De nem is boldogtalanít. Az csak pénz. A hozzá fűződő viszonyom miatt leszek ilyen, vagy olyan.
De akár boldogságról, akár pénzről, vagy másról beszélünk, teljesen értelmetlen, ha nem a mi saját céljaink vonatkozásában tesszük ezt. Ha a pénz, amivel rendelkezünk, hozzásegít bennünket céljaink eléréséhez, akkor az klassz. Akkor jól érezzük magunkat a bőrünkben. De nem a pénztől, hanem mert tudjuk, tapasztaljuk és érezzük is, hogy ezt mi tettük. Képesek vagyunk rá. Akár közvetlenül, vagy közvetve, mások bevonásával, vagy máshogy.
A boldogság tervezése (ha már ilyen kifejezést „használunk”) számomra arról szól, hogy felfedezzük önmagunkban azt, hogy milyen csodálatosak vagyunk, és amikor ez megvan, felfedezhetjük (sőt, magától értetődő módon tapasztaljuk) másokban is ezt.
Ez önbizalom építésről szól, na és őszinteségről.
Erről érdemes beszélni (szerintem, de ez csupán egy vélemény), ezért is foglalkozom ezzel.
Jó, hogy vagytok, boldogságot terveztek, és bízom benne, hogy sok embert segítetek ehhez.
És ha ezzel a bejegyzéssel tudtam adni egy-két használható gondolatmorzsát, akkor annak meg kifejezetten örülök.
„A pénz nem boldogít. De nem is boldogtalanít. Az csak pénz. A hozzá fűződő viszonyom miatt leszek ilyen, vagy olyan.”
Teljesen igaz. Az is érthető, hogy miért érzel némi ellentmondást a két kijelentés között. Hadd világítsuk meg egy picit. A pénz számos olyan dolgot megvásárolhat, ami növelheti a boldogságszintedet. A pénz tehát boldogíthat (a hangsúly itt a feltételes módon van). Vagyis a mondás helyesen:
Vagy:
Kár lenne eltagadni a pénznek ezen arcát, mert azzal csak hazudnánk magunknak, amivel tudattalanul hitelteleníthetünk számos törekvést, amit a boldogságért teszünk, és amiben akár a pénz is hasznunkra lenne. Az csak természetes, hogy bizonyos dolgok megoldásához elsők között a legkézenfekvőbb fog eszünkbe jutni, vagyis hogy X dolog vagy azok egy része pénzen megvásárolható volna. Ilyenkor, ha nincs rá pénzünk, kialakulhat bennünk megvetés a saját pénzügyi helyzetünkkel, a pénzzel kapcsolatban, és irigység a mások pénzügyi helyzetével szemben. Ez pedig biztosan nem segít. Természetesen a pénz megfelelő elköltése alatt leginkább a nem hedonisztikus haszonnal kecsegtető dolgok megvásárlására gondolunk (bár rövid távon azok is emelhetik a boldogságszintünket). Ahogy írtuk, a pénzen megveheted, hogy gyakrabban tudj összejárni, találkozni számodra fontos, távoli családtagokkal, barátokkal. Hasonlóképpen, segíthetsz vele egy eszmét, amiben hiszel, és amivel szerinted jobbá teszed a környezetedet.
A pénzhez való hozzáállásunkkal azonban az lehet a legnagyobb probléma, amikor nap mint nap a pénz hiánya kapcsán érezzük, hogy a pénz igenis fontos, a „pénz nem boldogít” mondás csak önmagunk nyugtatásaként jelenik meg sokakban. És egyre erősebbé válik az a meggyőződésük, hogy a pénz hiánya miatt boldogtalanok, mert ami problémájuk van, arra ismernek egy megoldást, ami pénzzel megoldható lenne. Tekintsünk el attól, hogy természetesen ez nem mindenkinél van így, és hogy nem tudhatjuk, hogy valóban segítene-e a pénz vagy sem, a lényeg az, hogy ilyen meggyőződése lesz az illetőnek. A coachingjaink során rendre kiderül, hogy az embereknek problémát okoz az anyagi javakkal kapcsolatos spirituális üzenet (a pénz nem boldogít) és a valós élettapasztalatuk (a pénz boldogít, vagy a pénz hiánya boldogtalanabbá tesz) közötti ellentét. Teljesen igazad van, hogy a pénzhez való hozzáállásunk fogja meghatározni, hogy az milyen szerepet tölt be az életünkben. És pontosan azért, hogy a pénz és az egyén viszonya tiszta, egyértelmű és őszinte legyen, egyszerűbb, ha elismerjük, hogy a jól elköltött pénz (vagyis a megfelelő dolgok/szolgáltatások/stb., amiket vásárolunk rajta) igenis pozitív hatással lehet a boldogságunkra. Miután ezt elismertük, lehet azzal is őszintén szembe nézni, hogy a pénz hiánya — feltéve persze, hogy azért az alapvető szükségletek (étel és fedő a fej felett) ki vannak elégítve — mennyiben tehető felelősség a boldogtalanságunkért, illetve mennyiben vagyunk mi felelősek azért, hogy a problémánkra keressünk olyan megoldásokat, amelyek nagyon kevés vagy nulla pénzből is megoldható. Mi alapvetően az utóbbiban hiszünk, de nem tagadjuk el a pénz által nyújtott többletlehetőségeket. Ismerünk olyat, aki világ körüli útra szeretett volna menni, pénze nem volt, és mégis meg tudta oldani az utat. Természetesen kellett hozzá pénz, de szerzett egy túrázó termékeket gyártó céget, mint szponzort, és blogot indított az élményeiről, ami a cégnek elég reklám volt ahhoz, hogy szponzorálja az útját.
[…] a boldogság mítoszok sorozatot. Ezúttal is olyan, boldogsággal kapcsolatos téveszmékre világítunk rá, amelyek […]
Sziasztok!
Szerintem a boldogság érzése valójában egyszerűen magyarázható dolog. Ha egy nap több dolog okoz örömet, sikerélményt vagy nagyobb intenzitásúak ezek, mint amennyi bánatot, unalmat, fájdalmat érzünk akkor boldogok vagyunk. Ha erősebb vagy több az unalom, bánat, fájdalom, stb akkor nem vagyunk boldogok és ha hosszútávon a negatív érzelmek nyernek akkor boldogtalanok leszünk. A boldogság csak egy érzés, ami a többi érzés eredőjeképpen alakul ki.
Nekem ha van pénzem vagy ha éppen kapok akkor az örömet okoz. Ha nincs és nélkülöznöm kell akkor bánatos leszek. Ilyen szempontból elég egyértelmű, hogy köze van a pénznek a boldogsághoz.
„A hozzá fűződő viszonyom miatt leszek ilyen, vagy olyan.”
Igen. Ha nincs pénzed akkor nagyon fogsz örülni ha kapsz, ha van pénzed akkor csak kicsit. De a lényeg, hogy örülni fogsz és nem bánkódni. Tehát a boldogságodat erősíti a pénz. Persze a megszerzésének ára meg lehet, hogy több bánatot, fájdalmat, unalmat okoz mint, amit a megszerzése és elköltése miatt felszabaduló öröm.
Üdv: Zsolt
És mi van, ha az alapszükségleteimet nem tudom biztosítani annyira kevés a pénzem? Igaz van, netem, de ez kell, hogy dolgozni tudjak, és hogy a párom munkát keressen, ami gyakorlatilag reménytelen, mivel nem pesti vagyok, hanem egy kisvárosban lakom. 40 éves leszek nem sokára, és a szüleim segítségre szorulok anyagilag. Persze ez nem más hibája, hanem az enyém, rosszul mentem férjhez, mert nem egy milliomos vállalkozót találtam, csak egy műszerészt, és a saját foglalkozásomat is rosszul választottam, mert pedagógus vagyok.
Hát ez jutott eszembe így hirtelen.
Igen, ha annyi pénzem lenne, hogy az alapszükségleteimet fedezné, akkor jó lenne, volt ilyen, jó közelítéssel, és boldogabb is voltam, mint most.
Boldogságmítosz?…
Nekem erről mindig az jut eszembe, amit egyszer egy unalmamban átrágott romantikus regényben olvastam: hogy akkor válik az ember igazán teljessé és boldoggá, amikor szerelmes lesz, vagyis megtalálja az ő tökéletes életpárját, aki tökéletes békességet és harmóniát hoz az életébe, és akivel élete minden ezeredmásodpercét együtt akarja majd tölteni. És ne is hallgassunk senkire, aki mást mond: ezt az állapotot össze se lehet hasonlítani azzal, amikor egyedül vagyunk, és nem vagyunk szerelmesek… 🙂
Amiből annyi igaz is, hogy az ember társas lény, és általában jobban érzi magát, ha tudja, hogy nincs egyedül… De én már találkoztam boldog apácával is. 🙂 (Arról nem is beszélve, hogy azért a szerelem se egészen olyan rózsaszín és tökéletes dolog, ahogy ott le volt írva… Na de hát most nem erről van szó… :-D)
Szerintem éppen fordítva lehet a dolog: akkor találhat valaki megfelelő társra, vagy akkor teremthet békességet és harmóniát a már meglévő kapcsolatában, ha előtte magában már megtalálta a boldogságot. Ha nem azt várja, hogy majd a szép szőke királyfi/királylány eljön érte, és szépen feltornássza az ő, igencsak padlón lévő önbizalmát… Mert az úgyse fog soha megtörténni… 🙂
És ne hallgassunk senkire, aki mást mond… 😀
Gina!
Valóban nem szerencsés a partnertől várni el azt, hogy „tegyen boldoggá”. Először magadat kell szeretned, magaddal kell megbékélned és magadtól kell boldognak lenned, utána tudsz csak mással is boldog lenni.
Amíg valaki ezt nem látja be, folyamatosan fogja ugyanazokat a mintákat és párkapcsolati hibákat ismételni.
A pénz nem boldogít. Ez ponttal a végén kijelentő mondat, mert tényleg, csak maga a pénz nem hoz boldogságot, bármennyi is van.
Ellenben az, amire költheti az ember, az már jelenthet számára boldogságot, örömet, élményeket, beteljesülést. Ám ehhez az is kell, hogy ne csak pénze legyen, hanem egyrészt tegyen is érte, hogy aztán tudja értékelni azt, amit elér az általa megszerzett pénzzel, másrészt ne akarjon „megvásárolni” olyan dolgokat, amik nem pénzért megszerezhetőek, mert akkor egy hamis világban él, aminek a vége kiégés, csalódás lesz. (gondolok itt érzésekre pl.)
Boldogság és a pénz körüli szöveg újra felelevenítette bennem a Háromszorossan nagy Hermes alap bölcseletét, igazságát: ” Ahogyan fenn, úgy lenn, ahogyan kinn úgy benn ! „.
Szóval minden bennünk van, hisz mi vagyunk a „Minutus Mundus” – a kis világ! Csak irányulni kell a belső hang megértésére és törekedni a mind nagyobb megnyilvánulására!
Köszönöm Szépen!
A boldogság nem annyira állapot,mint sokkal inkább tulajdonság.Legalábbis vannak olyanok,akik a legabszurdabb helyzetekben is képesek a boldogság átélésére,míg nagyon sokan szinte ideális körülmények között sem érzik magukat boldognak.Vigasztaló az ,hogy bizonyos fokig valóban tanulható a boldogság.Néha pedig csak úgy átsuhan rajtunk… s már az is valami.
Nem akarom kinyitni Pandora szelencéjét, de a Biblia boldogságtanításaival mi a helyzet? Igazán sosem értettem..
Boldog akkor vagyok, ha tudom, mi hiányzik és tudom hogyan szerezhetem meg. Ha tudom, hogy akadályok tornyosulnak elém, de azt is tudom, hogy le tudom győzni, egymagam, vagy segítséggel. Ha tudom, hogy nem fog menni, elfogadom, nem marcangolom magam miatta, és továbblépek, hogy újabb tennivalót találjak magamnak, újabb megoldásokkal. A pénz fontos dolog, de nem minden, van amit nélküle is el tudok érni, és csak akkor hiányzik, ha olyasmim nincs, amit nélküle nem tudok elérni. Akkor nekilátok „pénzt csinálni” -keresni, sat. vagy összekuporgatni innen-onnan. Bizony, könnyebb vele, mint nélküle ebben a mai világban… 🙂 Akik hisznek valamilyen Istenben, és komolyan elmerülnek, tanulmányozzák hitüket, azokat maga ez a tény teszi boldoggá, hiszen van nekik, „akivel” foglalkozhatnak, kitölti így vagy úgy mindennapjaikat, tehát most „csúnya” leszek, van, mivel-kivel foglalkozniuk, értelmet ad életüknek (sok minden máson kívül is)…
A.
A boldogság nekem valami belső könnyedség. Lehet ugyanazt a dolgot többféleképpen megélni.pl.: Rám egészen másképp hathat egy történés a hozzáállásom következtében. Nagyon sokat tudunk egymásnak segíteni mosollyal, jóindulattal, hogy ez a belső könnyedség létrejöhessen.
Kedves Csaba!
Nagyszerű volt amiket írtál. Ha valaki figyelmesen olvassa sok mindent megérthet belőle, amit esetleg egészen máshogy tanítottak neki esetleg gyermekkorában. Sajnos én is így voltam ezekkel a dolgokkal.
Köszönöm a sorokat, bár minél többen gondolkoznának így. Soha nem késő.