A túlagyalás a boldogság gyilkosa
A boldogságunk útjában rengeteg dolog áll. A „Boldogság gyakorlatok” cikksorozatban megpróbáljuk ezeket a boldogság akadályokat átvenni, és ahol lehet, külön gyakorlatokat adunk, amivel elsöpörheted ezeket az akadályokat a boldogságod útjából. A boldogság egyik legáltalánosabb akadályát ez a klasszikus vicc szemlélteti:
Egy párocska csöndben fekszik szeretkezés után egymás mellett az ágyon. A nő aggódva figyeli a férfit, miközben gondolkozik:
– Jó volt a szeretkezés, most meg szótlanul fekszünk egymás mellett. Miért néz így elgondolkodva fölfelé?! Aggódom. Vajon miről gondolkozik? Biztos a kapcsolatunkról. Ó, jaj, ráncolja a homlokát! Lehet, hogy nem volt jó neki? Vagy már unja a kapcsolatunkat? De akkor miért nem szól?! Csak összeszorítja ajkait és a homlokát ráncolva gondterhelten mérlegel. Most olyan hidegnek tűnik. Biztos végigfutott az agyán, hogy már négy éves a kapcsolatunk. Talán azt is észrevette, hogy egy kicsit meghíztam. Lehet, hogy már nem is tetszem neki. Úristen, lehet, hogy megcsalt. Biztosan szeretője van, és most akarja kitenni a szűrömet! De nem szól semmit. Miért nem szól semmit, ha gondja van? Csak néz felfelé szigorú arccal…
Eközben a férfi:
– Ott a plafonon az a légy. Mászkál. Vajon hogy a francba nem esik le?!
Nem, nem a férfi és a nő közötti különbségről szól ez a vicc. A vicc a túlagyalás mechanizmusáról szól, amit a viccben véletlenül éppen a nő tesz. A vicc jól szemlélteti, hogy miképp foszt meg a túlagyalás minket a boldogságtól és miképp kerülünk egy rendkívül boldogtalan, nyomasztó kételybe általa. Túlagyalásnak azt nevezzük, amikor különböző – sokszor teljesen jelentéktelen, de általában – negatív töltésű dolgokon megfelelő információ nélkül, teóriákat gyártva kezdünk gondolkozni, mert azt gondoljuk, hogy ezzel tisztább képet kapunk a helyzetről és az abban eltöltött szerepünkről.
Azt tanultuk, hogy ha boldogtalanok vagyunk, problémánk van, akkor nézzünk magunkba, elemezzük a helyzetet, és pusztán az „igazság” révén – amihez így jutunk – boldogabbak leszünk. Hiszen az igazság felszabadít és boldoggá tesz. Ezzel addig nincs is gond, amíg a dolog rövid, tényszerű és probléma-megoldás orientált marad. Az önreflexió (tehát az a képesség, hogy a saját motivációnkat, tetteinket és reakcióinkat is meg tudjuk ítélni) fontos eszköz a tartós boldogsághoz vezető úton.
A túlagyalásnál viszont, ahol hosszasan spekulálunk a hibáinkról, kételyeinkről, negatív gondolatainkról, nem sok dolog rombolja jobban az általános boldogság érzetet. Ennek több oka is van. Ezek közül a legfőbb, hogy ilyenkor erős negatív előítélettel ítélünk meg mindent. Az apró-cseprő hibák óriási jelentőségűek lesznek, a sikerek jelentősége háttérbe szorul, stb.
Többnyire valami negatív gondolat vagy élmény kapcsán esünk a túlagyalás csapdájába. Ha például a munkahelyen valamilyen feladatot nem jól teljesítettél, akkor a negatív visszajelzés hatására elinduló vég nélküli agyalás azon, hogy miért nem lett jó, hogyan lehetett volna másképp, és mi lett volna ha, nem fog segíteni. Persze, érdemes ezt végiggondolni, hogy a jövőben jobban csináld, de ha azon kapod magad, hogy hosszasan tipródsz a kérdésen, és egyre rosszabbul érzed magad, akkor bizony a túlagyalás csapdájába estél. Nincs mérgezőbb dolog a boldogságra, mint a rossz hangulattal fűszerezett túlagyalás. Ilyenkor képtelenek vagyunk reálisan megítélni a kérdéses élményt vagy annak jelentőségét. A gondolkozásunk egyre kritikusabb és pesszimistább lesz, és sokszor értéktelennek, tehetetlennek érezzük magunkat. Rosszabbul koncentrálunk egyéb feladatokra, amiket emiatt szintén rosszul fogunk elvégezni, negatív irányba torzulnak a saját magunkkal szembeni elvárások, ami rossz, nyomasztó társasággá tesz minket, ezért többen kerülni fognak, ami tovább csökkenti a saját magunkba vetett bizalmat. Végső soron ez akár depresszióhoz is vezethet.
Egy kísérletben egy teszt elvégzése után negatív visszajelzést adtak a résztvevők egy részének. Akik negatív visszajelzést kaptak, azok a következőként eléjük rakott szórejtvényt, ahol ki kellett egészíteniük szavakat, például
DU_ _
I _ _ _ T
óriási valószínűséggel egészítettek ki úgy, hogy DUMB (buta) és IDIOT (idióta). Ezzel szemben azok, akik nem kaptak negatív visszajelzést a teszt után, ilyen szavakat írtak: DUAL (kettős), DUKE (herceg), DUNE (dűne), DUDE (fószer), DUST (por), DUSK (szürkület), DYER (szárító) vagy INPUT (bemenet), INERT (mozdulatlan), INWIT (belső tudás). Fontos tehát, hogy ha úgy érzed, rád kifejezetten jellemző a túlagyalás, akkor a boldogságod érdekében érdemes minimálisra szorítani az erre szánt időt, vagy akár teljesen el is felejteni. Ebben segít neked a 3M módszer.
A 3M módszer, azaz a túlagyalás legyőzése
A 3M módszer valójában végtelenül egyszerű. Ez egy háromféle lépésből álló rutin, amit alkalmaznod kell, ha úgy veszed észre, hogy kezded magad rosszul érezni a sok agyalástól:
- Megállni!
- Megoldani!
- Megelőzni!
Egyszerű nem? Vagyis a túlagyalás ellen háromféleképpen harcolhatsz: megállsz és abbahagyod az agyalást, és/vagy teszel valamit annak érdekében, hogy az agyalást kiváltó probléma megoldódjon, és/vagy teszel róla, hogy a jövőben ne vagy csak kevesebbszer ess a túlagyalás csapdájába. Vagyis nem is kell mind a három lépést végigcsinálnod! Bármelyik lépés elégséges. Leginkább azért van három, mert mindenkinek más megközelítés működik. Van, akinek jól működik a „Megállni!” lépés. Van, akinek kizárólag a „Megoldás!” fog működni, de olyan is lehet, hogy mindhárom lépés kombinálva lesz a nyerő. Egyénenként változik. Nézzünk meg tehát néhány ötletet, amivel megpróbálhatod a gyakorlatba áttenni a neked szimpatikus lépést (érdemes lehet többet is kipróbálni, mert nem biztos, hogy elsőre eltalálod, hogy neked mi működik).
1. Megállni!
- A határidő-naplós agyalás. Ha nagyon gyakran kapod magad azon, hogy már megint valami negatív dolgon spekulálsz és agyalsz, akkor nem lesz könnyű megszabadulnod ettől a rossz szokástól. Az első lehetőség amit megtehetsz, hogy kijelölsz magadnak egy időpontot a nap folyamán, amit kizárólag az agyalásra szánsz. Mondjuk este nyolc óra. Nap közben, ha rád törnek a negatív gondolatok egy élmény kapcsán, csak figyelmeztesd magad, hogy ezen majd az adott időpontban fogsz gondolkodni. Nem minden esetben segít, de némely esetben jól működik. Ha nálad működik ez a módszer, meglátod, estére már sokszor nem is lesz olyan fontos az a dolog, és lehet, hogy nem is fogsz rajta agyalni. De ha este is fontosnak érzed, akkor rá szánhatod ezt a kis időt.
- A „Stop!” és figyelemelterelés módszer. Ez egyszerűen annyi, hogy ha túlagyaláson kapod magad, mondd magadnak, hogy „Stop!” akár egy sípoló rendőrt is elképzelhetsz feltartott kézzel, és azonnal kezdj el valami máson gondolkozni (pl. azon, hogy mit kell venni a boltban, hogy hozod el a gyereket, milyen feladatot kell még ma megoldanod, hova mennél legközelebb szívesen nyaralni, stb.). Mindegy mi az, csak kössön le, és ne legyen köze ahhoz, amin eddig agyaltál. Olvashatsz is vagy nézhetsz is valami vicceset (pl. az interneten), ha megteheted, akkor jó idő ez arra, hogy sportolj vagy edz.
- A megértő barát módszer. Kereshetsz egy jó barátot, akinek elmondhatod a gondolataidat. Mindössze két dologra kell odafigyelned: ne olyat keress, aki feltétlenül veled tart az agyalásban. Annál, hogy egyedül agyalsz a negatív érzéseiden csak egy rosszabb dolog van: ha többen agyaltok ugyanazon, és a többiek teszik alád a lovat. A másik dolog, amire figyelned kell, hogy ne vidd túlzásba. A legjobb barátnak is elege lehet hosszú távon ebből, és ha kerülni kezdenek a barátaid emiatt, az biztosan tovább rontja a boldogság érzésedet.
- Napló módszer. Ha leírod a gondolataidat, az két dologban segít. Egyrészt kiderül, hogy mennyire fontos az, amin agyalnál. Ha nem veszed a fáradtságot, hogy írjál róla, akkor biztosan nem az. Másrészt, és ez az igazán fontos, miközben írsz erről, felismerhetsz olyan helyzeteket, dolgokat, amelyek kiváltják benned ezt a viselkedést. Rendszerezheted a gondolataidat és olyan ismétlődő gondolatokat találhatsz, amit az írás nélkül észre se vettél volna, ami segíthet azoknak a gondolatoknak a tisztázásában. Plusz megszabadulsz a tehertől, mint egy gyónásnál.
Nem tudni, hogy neked melyik módszer működik. Természetesen ennél több megoldás is lehetséges, ezek pusztán ötletadók, hogy megálljt tudj parancsolni az agyalásnak.
2. Megoldani!
Ha valamin sokat gondolkozol, cselekedj azonnal, hogy megszűntesd a gondolkozás okát. Nem tudod, hogy mit gondol a másik? Kérdezd meg! Ne spekulálj! Rossz viszonyban vagy egy munkatársaddal? Hát, lehet, hogy tényleg nem egyszerű eset, de ha ez rossz érzéseket kelt benned, írhatsz egy listát arról, hogy TE mivel javíthatnád a viszonyotokat. És ne várj a megvalósítással! A közepes megoldás azonnal sokkal jobb, mint egy túlagyalt, soha a gyakorlatba nem átültetett, de nagyon jónak tűnő megoldás. Cselekedj azonnal!
3. Megelőzni!
Meg kell tanulnod, hogy miképpen kerülheted el a túlagyalást a jövőben. Mi indítja be ezt nálad? Milyen emberek, helyek, helyzetek vezetnek hozzá? Írj egy listát, és kerüld azokat az embereket, helyeket, helyzeteket, amennyire csak lehet. Ha nincs lehetőséged a kikerülésükre, változtass a helyzeten éppen annyira, hogy ne kerülj a túlagyalás csapdájába. Kérdezz többet! Ám aminél jobban semmi sem segít, az az önértékelésed helyre rakása. Ez pedig könnyebb, mint hinnéd. Mindössze annyi dolgod van, hogy kis feladatokat, célokat jelölj ki magadnak és teljesítsd is őket! Tanulj meg valami újat (eleinte nem kell túl nagy dologra gondolni)! Tanulj meg egy sütit, egy ételt megcsinálni vagy menj el egy rajztanfolyamra, tűzz ki egy sportcélt magadnak (pl. felgyalogolni a Kékesre, vagy végigjárni egy túraútvonalat), stb. Ezek révén növelheted az önbecsülésedet, így pedig kevesebbszer esel majd a túlagyalás csapdájába.
Ha van saját ötleted a megoldásra, oszd meg mindenkivel a hozzászólások között! Több szem többet lát, több szürkeállomány pedig sokszínűbb és több embernek működő megoldást jelent. Ne fogd tehát vissza magad!
Ha ez a „szép új világ” olyan egyszerűen működne, hogy az ember feltesz valakinek egy kérdést és arra kap egy őszinte, egyenes választ, akkor tényleg nem kellene agyalni sokmindenen!
Hol van ez így? Ezen az általam ismert bolygón sehol 🙁
Azt kell mondanom, hogy a bolygónak csak nagyon kis részét ismered. Vagy nagyon rossz környezetben élsz, vagy egy problémát, ami a fejedben van túlzóan általánosítasz. 🙂 Ha felteszel egy kérdést, mert valami aggaszt, akkor az én világomban általában őszintén válaszolni szoktak. Ha nem tennék, akkor a válaszukkal saját maguknak alapozhatnak meg további kellemetlenségeket, hiszen te tettél lépéseket a dolog tisztázására. Tehát ha senki nem ad neked egyenes választ, akkor át kéne gondolnod, hogy te mivel járulsz ehhez hozzá? Lehet, hogy nem tudsz jól kérdést feltenni. Plusz a cikkben a kérdés csak egy kis mellékszál. Ha neked ez nem működik, akkor érdemes a többit ötletet kipróbálni. Zs.
Sztem meg pont, hogy az a kis rész, amit Te ismersz. Az emberek nagy része nem őszinte. Ezt vagy elfogadjuk vagy nem, de attól még így van.
Sajnálom, hogy ezt el is hiszed. 🙂 Egyenesnek lenni és közben tiszteletben tartani a másik felet a legyegyszerűbb és legésszerűbb viselkedés. Neked is és a másiknak is. Nem csak abban segít, hogy megértesd a másikkal az igényeidet, de abban is, hogy miért azok az igényeid. Hidd el, ha következetesen tisztán és egyenesen kommunikálsz, a körülötted levő emberek ezt ugyanígy viszonozzák. A másiknak csak mindig értenie kell az okaidat, és ha azok az okok helytelenek, akkor tudj visszakozni, és neked is meg kell próbálnod ítélkezés nélkül megérteni a másik motivációját, és ahol lehet, ott törekedni a kölcsönösen jó megoldásra. Ha Te ezt képes vagy megtenni, idővel mindenki más is megteszi a környezetedben veled (mással nem biztos), és még akkor is szeretni fognak, ha egyébként sokszor kerülsz velük konfliktusba. Sokan valóban nem tudják, hogy hogyan kell egyenesen kommunikálni, ezért kell nekik egy példa. Ez akár te is lehetsz. Tehát esélyes, hogy ha a környezetedben senki sem őszinte, akkor te sem vagy az, és rólad ugyanúgy gondolkoznak a többiek, ahogy te róluk, azaz hogy nem vagy egy egyenes ember.
ZSOKESZ, ez annyira tetszik, kirakom idézetnek valahova, az engedelmeddel. 🙂 Ennél világosabb levezetést ritkán látok.
Én valamikor még a válaszig sem jutok el, mert vannak kérdések, amiket nem merek egyenesen nekiszegezni a másiknak. 🙂
Sziasztok!
Szintén egy módszer, melyet én szoktam magamon alkalmazni, mert sajnos én is sokat agyalok.
Amikor észreveszem (ez fontos dolog és ez a legnehezebb), hogy agyalok és elindul egy belső negatív monológ, akkor hagyom, hogy tovább folytatódjon, csak kis egér hangon. Rögtön elkezdek nevetni és komolytalanná válik a dolog. Ez segít kizökkenteni. Azt is ki lehet próbálni, hogy mondjuk a belső negatív monológ közben a Hupikék törpikék zenéjét játszod.
Remélem segít nektek is.
További szép napot!
Üdv!
Robi
Heliumos lufi? 🙂
Kár, hogy nekem ilyenkor (agyalás közben) mindig túlságosan rossz a hangulatom, pedig ez a módszer tényleg jól hangzik! 🙂
ez a rajztanfolyam jó ötlet
Sziasztok! Nekem is az a tapasztalatom, hogy a túlagyalás amiatt van, hogy a másik nem ad egyértelmű válaszokat. És bármennyire is nekiszegezed a kérdést, kitérő, vagy jobb esetben elcsépelt válaszokat kap a másik. Soha (!) nem találkoztam még olyannal , aki egyértelmű kérdésre egyértelmű választ adott volna, ha pedig végiggondolja a másik a lehetőségeket, már ott is van „túlagyalja”. Arra pedig nem hiszem, hogy bárki is képes, hogy ha szeret valakit ne gondolkozzon el történteken. Hogy miből érdemes ügyet csinálni és miből nem?! Ha jól belegondolunk bármiből ami velem kapcsolatos, mert az Én életem befolyásolja, a hangulatom, közérzetem. A másik oldalról meg semmiből, de akkor minek társ, ha egy vállrándítással odébb is állok?! Hmm… nem egyszerű ez;)
Azért nem adunk egyértelmű válaszokat soha semmire, mert nem létezik olyan, hogy egyértelmű!!! A világ színes! Egyszerűbb lenne, ha fekete és fehér lenne csupán, de uncsi is, kizárva a fejlődés lehetőségét. A legegyszerűbb hozzáállásom egy történéshez, helyzethez: elfogadom a saját nézőpontom, mert még mindig ez a legegyértelműbb számomra 😉 Ha a másik ember megtisztel azzal, hogy hiányos eszköztárával elémtárja a saját nézőpontját, csak hálás vagyok neki ezért, mert egyszerűen nem várhatom el magamtól, hogy azzal fáradjak: kitalálom azt, hogyan látják körülöttem az emberek azt, amit én is látok!
Hát az én tapasztalatom is az ,hogy az emberek nem őszinték egymáshoz. Beszélnek a másik háta mögött és mindig csak arról beszélnek aki nincs jelen.
Miért van az hogy csak a negatív dolgokat agyalják túl az emberek? Pozitív dolgokról miért nem esik olyan jól pletykálni? Mert irigyek vagyunk?
,Korábban sokat agyaltam, így neveztem, a problémamegoldó gondolkodást, a túlagyalást – amit „itt” értenek alatta, idővel felváltottaegyfajta „elnéző” beletörődés bizonyos dolgokba. Az én módszerem abban, áll, hogy a munkahelyi, szakmai dolgokban szigorúan a tanulással megszerzett kiváló és gyakorlatban jól alkalmazható dolgokból TILOS !! engedni, csak komoly szakmai érvekkel megcáfolható „rossz” gondolataimtól hagytam magam eltántorítani. Viszont: az emberi kapcsolatok kezelésében megszívleltem párom igaznak tűnő és elfogadható véleményét, miszerint felnőtt embereket nem lehet megnevelni, és nem is érdemes próbálkozni vele. Úgy kell elfogadni őket, ahogy vannak.
Ebből következően: beszélgetésekkor figyelmes hallgatóság vagyok, óvatosan nyilatkozom bizonyos kérdésekben. kerülöm a kavarást, és így a legtöbb esetben velem sem kavarnak. Legjobb a békesség…Mások „kibeszéléséből” sem veszem ki a részem. Természetesen tudom hogy van ilyen, de ami engem illet, kevés „támadási felületet” hagyok a másiknak, ezért ha valamely „pletyka” mégis útnak indul velem kapcsolatban, mindenki (akinek számít a véleménye), tudja kezelni ezeket a dolgokat. Nehéz volt idáig eljutni, de azt gondoloml, így jobb a közérzetem, és ha mondjuk a kislányom nagyjából ezt az irányvonalat követi, kevesebb „agyalnivalója” akadhat neki is…
A.
Az én tapasztalataim még rosszabbak. Mostanában többször előfordult velem az, hogy a környezetemben felmerült konfliktusokat nem tudtam tisztázni, mert az illetékesek az ezzel kapcsolatos beszélgetéstől elzárkóztak. Az a kevés ember, aki legalább szóba állt velem, az sem volt őszinte.
Kíváncsi lennék, elhinné-e a nő, hogy tényleg a légyen spekulál…
Én bizony ha agyalok, semmivel nem tudom elterelni a figyelmemet, ún. gondolatrohanásom van. Minden „alatt” fut tovább az agyalás.
Általában negatív dolgokon agyalunk, ilyenkor rossz érzéseink lesznek. Ha ezek elmúlnak, könnyebb az agyalást abbahagyni. Mitől múlnak el? Én megpróbálom elképzelni ilyenkor, hogy szeretetet küldök északra,keletre, nyugatra és délre, és mivel nagyon jó érzés a világ középpontjában állni, a rossz érzések átfordulnak, és azt veszem észre már nem is akarok semmiségeken gondolkodni.
Az én agyalásom sok irányú, aminek a zavaró tünetei az állandó feszültség, nagyon rossz időbeosztás miatti kapkodás és hiperhidrózis a fejen, valamint csapongó gondolatok és beszéd. Már gyerekkoromban észrevettem, hogy mindenről mindent tudni szeretnék. Nem voltam tanulmányi versenyeken, de a jegyeim majdnem mindig jelesek voltak. Plusz egyszerre versenyszinten, párhuzamosan többféle sport, szakkörök, hegedű, zenekar, énekkar stb. A sokoldalúságom miatt később is, nő létemre mindenhol a középpontban voltam, akármilyen témakör legyen is az, a középszint nálam nem volt elfogadható. Azt hiszem ez a megfelelési kényszer! A mai napig nem tudok leállni. A számítógép kifogyhatatlan az információ és a tudás megszerzése tekintetében. Néha már azon gondolkodom, hogy normális vagyok? Már az én agyam is lassan olyan, mit egy számítógép, amely hihetetlen sebességgel dolgozik, és hogy fel ne robbanjon, vagy le ne égjen, nálam a hűtést nem a ventilátor, hanem a hajas fejbőrömön, a homlokomon és az arcomon lévő millió izzadtságmirigy végzi. Mint ha tus alatt állnék! Ez van nappal! Úgy tudom ekkor a szimpatikus idegrendszer működése a domináns. Éjszaka viszont mióta megszülettem, 8-10 órát szinte mozdulatlanul alszok végig. Akkor úgy tudom, hogy a paraszimpatikus idegrendszer működése erősebb. Ez a szerencsém, hogy ez lehetővé teszi számomra a nappali végkimerülés utáni éjszakai regenerálódást. Plusz, ahogy fentebb olvastam, a téves képzetek, mások gondolatainak kitalálása, fikciók. Van egy öcsém. Nála nappal pihen az agya és mikor lefekszik este, akkor kezdene el agyalni. Sajnálom, mert ő meg nem tud emiatt aludni, szinte születése óta. Állandóan fáradt, a gyógyszereket elutasítja, mert nem bírja. Az anyánk volt hasonló. Képzeljenek el egy négy tagú családot, apa, anya 2 gyerek, amint a Váci utca egyik végén elindulnak vásárolni. Az anya mindegyik butikba be szeretne menni szétnézni, vásárolni. Persze húzza maga után a családot ellenkezést nem tűrve. Elindulnak, de két lépés után: Jaj ne is ebbe, hanem a másikba menjünk, mert az 3 lépéssel közelebb van, és onnan a túloldali egy kicsit már előrébb. Folyamatosan 3-4 lépésenként megváltoztatja az irányt és a család nehezen követi. Gyűlöltem az anyámmal menni, kész idegroncs lettem a vásárlás végére! Valamit örököltünk tőle, mert ez mind a hármunknál fennálló probléma.
Az agyalás általában attól van, hogy emberek velünk vagy saját magukkal rosszat (szeretteink) tesznek. Ez ellen nincs mit tenni, sajnos megváltoztatni is nehéz. Ha valakinek visszafordíthatatlanul kisiklik az élete utána vagy agyal vagy nem boldolgtalan lesz.
Én például nem szoktam agyalni. Egyszerűen legyetek erősek és ha valaki rosszat szól vagy nem egyértelmű választ ad, akkor azt kell neki mondani ide figyelj ha nem válaszolsz beverem a fejed!
Egyébként az agyalás a gyengék tulajdonsága.