Volt már itt a blogon szó arról, hogy mi a probléma a vizualizációval és pozitív megerősítésekkel, tehát azzal az ajánlott gyakorlattal, hogy minden reggel állj a tükör elé, és mondogasd magadnak azt az eredményt, amit el akarsz érni, de úgy, mintha már elérted volna. Például ha fogyókúrázol, mondogasd azt, hogy vékony és csinos vagy, ha állást keresel, akkor azt, hogy de fantasztikus állásod van, ha sok pénzt szeretnél, akkor azt hogy de jó gazdagnak lenni és így tovább.

Bár a guruk azt állítják, hogy ezek az önmegerősítő üzenetek roppant hatásosak, a valóság az, hogy pont, hogy ellenkező hatást válthatnak ki. Az önmegerősítés nem más, mint önbecsapás, és ezt az elméd pontosan tudja: akármennyire hajtogatod, hogy elértél már valamit, legbelül tudod, hogy ez nem igaz. Azt a kérdést is feltehetnénk: te most magadat nézed hülyének?! 🙂

 

Hogyan is néznek ki az önmegerősítő üzenetek?

 

Ha esetleg sikerült eddig megúsznod az önmegerősítő üzenetek kultuszát, gyorsan összefoglalom neked, miről is van szó.

Példának a regényírást vettem, ami nagyszerűen szemlélteti az egész folyamatot. Sokan ugyanis úgy gondolják, hogy valakiből csak úgy, hipp-hopp regényíró lesz: le kell ülni a gép elé és megírni a regényt, és máris bekerültünk az irodalmi köztudatba. (Hasonlóképpen gondolkodnak a kívülállók a meggazdagodásról, vagy az énekessé válásról és rengeteg egyéb sikerről, amely mögött nem látszik pontosan, hogy hogyan született meg.)

Tehát, ha például az a cél, hogy híres regényíró legyél, a pozitív önmegerősítés eszközével valahogy így néz ki a folyamat:

  • Először is meg kell határozni minél pontosabban egy célt.
  • Jelen időben kell írni! Valahogy így: “Megírtam életem regényét március 26-ra. A legjobb kiadót szereztem meg. Máris a bestseller listán van még a könyv, pedig még ki se jött.”
  • Mivel jelen időben fogalmazod meg a célodat, ezért – a guruk szerint – elméd valóságnak fogadja el azt.
  • Minden nap írd le a célodat ahova csak tudod. Elalvás előtt a noteszedbe, a fürdőszobai tükörre, a hűtőre, a számítógépre, párod kopasz feje búbjára. A lényeg, hogy mindig szem előtt legyen! Lehetőleg hangosan ismételgesd. Higgy benne, hogy sikerül!
  • Azáltal hogy elültetted fejedben a pozitív önmegerősítő üzeneteket, sokkal gyorsabban, szinte mindenféle erőfeszítés nélkül, könnyedén fogod elérni a célodat.
  • Voilá! Az önmegerősítő üzeneteknek hála a sok mantrázás eredményeképpen sikeres regényíró leszel!

 

Hol a hiba a fentiekben?

 

A fenti célmegvalósító módszerből csupán a lényeg hiányzik: éspedig a tervezés. A lépések sora, amely oda fog vezetni, hogy sikerrel megírd azt a bizonyos regényt (megszerezd azt a bizonyos első milliót, megszervezd azt a bizonyos első koncertet, stb.) Mérő László írta valahol, hogy annak idején amikor kutatási és cégfejlesztési pályázatokat adott le, vagy partnerkedni szeretett volna amerikaiakkal, azok legelőször mindig kutatási, üzleti és egyéb terveket kértek. Mérőék csapata ezt badarságnak tartotta, minek a tervek, majd csináljuk és lesz valahogy – körülbelül így gondolkodtak, arra gondolva, hogy úgyis máshogy lesz a végén, mint amit a tervben leírnak. Aztán idővel rájött Mérő, hogy a tervekről senki sem gondolja azt, hogy pontosan azoknak megfelelően fogják elérni a szakmai és üzleti célokat. A terv azért kell, hogy legyen mit újratervezni. Hogy meglegyenek az első lépések. Hogy legyen mit értékelni. Legyen kályha, ahová vissza kell menni, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt előzetesen várták. Terv tehát kell. Nem véletlen, hogy a coaching során is tervezünk, majd követjük a lépéseket (ezt a K.U.L.C.S modell szemlélteti).

Még az olyan, kívülállók számára misztikusnak tűnő dolgoknál is kell terv, mint amilyen egy irodalmi karrier. Ott is lépésről lépésre kell haladni, és a legtöbb esetben mire az illető szerző “láthatóvá” válik a nagyközönség számára, addigra már rengeteget publikált a különféle réteglapokban. Rengeteg írását, versét kidobta. Rengeteg szerkesztő mondott neki nemet. Rengetegszer újraírta a regénytervezetet. Konzultált másokkal. Olvasott. Írt. Minden egyes nap. Elcsüggedt, feladta. Összeszedte magát, folytatta. Keresett segítőket, példaképeket, felhívta őket, tanácsot kért.

Egy biztos: a lépésekre koncentrált és nem a mantrázásra.

Ugyanígy működik egy vállalkozás felépítése is vagy egy énekesi karrier. Sok-sok próbálkozás, pofára esés, és amikor beindulnak a dolgok, rengeteg-rengeteg munka.

Ha tehát célt szeretnél elérni, felejtsd el az önmegerősítő üzeneteket: fogalmazd meg minél pontosabban, utána tervezd meg a lépéseket, aztán félretéve az “erőfeszítés nélkül kell valamit elérni” blablákat dolgozz, dolgozz, dolgozz! És ünnepeld meg a legkisebb előrelépést is!

Önmagában kevés.

Önmagában kevés.

 

Mikor működnek mégis az önmegerősítő üzenetek?

 

Hogy a fürdővízzel együtt ne dobjuk ki a gyereket is, muszáj itt megjegyezni, hogy az önmegerősítő üzenetek mantrázása bizonyos esetekben pozitív hatású lehet (de NEM a célkitűzésnél és cél megvalósításnál!). Például ha randi előtt felsorolod magadnak az összes bókot, amit valaha kaptál (“csinos, értelmes, szép vagyok”), vagy előadás előtt a pozitív tulajdonságaidat (“felkészültem, tanultam, klassz prezit raktam össze, értek ahhoz, amiről beszélek”), akkor az hozzásegíthet ahhoz, hogy magabiztosan lépj bele az adott szituációba, ahelyett, hogy lehúznád magad azzal, hogy “jajj, de kövér vagyok, nem áll jól rajtam ez a ruha/biztosan kiszúrják a hibákat, még el kellene végeznem a doktorit hogy beszélni tudjak erről a témáról, stb”). Tehát az önmegerősítő üzenet “tuningolásra” nagyszerű. Cél elérésére önmagában alkalmazva nem igazán.

 

Oszd meg, hogy mi a célod, és írj össze pár lépést is hozzá!