Életmese

Két csiga beszélget
“Neked mi az életmeséd?”
“Elátkoztak s ezért
ragacsos nyálat húzok szerteszét.
közben meg cipelhetem a házam!
szenvedés, ez, barátom”
“Nos, Én máshogy látom”
– szólt
a másik csiga
“Fénylő selyemszőnyeget
terítek le folyton
mindig máshol vagyok, 
de mindenhol otthon.”

Az események megtörténnek velünk, de az interpretáció, a magyarázat hatalma a miénk.

Ebben rejlik a boldogságunk kulcsa is. A külső körülmények, történések hatása és következményei azon múlnak, hogy miféle történetet csiholunk ki belőlük magunk számára.

 

Melyik válasz a tiéd?

 

Ha elmész egy asztrológushoz, ő a csillagok állásába szövi a magyarázatot “pont akkor ért a Vénusz a negyedik házba, ezért történt ez”. Ha kineziológushoz mész, az a múlt eseményeivel magyaráz “gyerekkorodban ez meg az nagy trauma volt neked, fel kell oldanod.” Ha lelkészhez fordulsz, a válasz ez: “ez Isten akarata, és Isten útjai kifürkészhetetlenek.” Családállításon a családi energiamezők, réges-rég történt eseményekben fog rejleni a válasz. És így tovább, akárhány segítőhöz mész, akik válaszokat adnak Neked, annyiféle válasszal fogsz találkozni. Kielégítőek vajon ezek a válaszok? Ha nem, akkor mehetsz a következőhöz.

Tehát bárhová fordulsz, választ, magyarázatot és interpretációt kaphatsz arra nézve, hogy miért történt ez vagy az veled. Ha lusta vagy te magad saját élettörténetedet, életmesédet megalkotni, majd megalkotják helyetted mások, efelől kétséged se legyen.

 

A Te életmeséd

 

Mi ezen a blogon azt javasoljuk: készen kapott válaszok helyett gondold végig Te, mi legyen a Te történeted, a te meséd.

Játssz el a gondolattal: milyen mese lenne az életed, ha meg kellene írnod?

Ezt a gyakorlatot rendszeresen elvégeztetem a görögországi táborban is, hihetetlen, szép, furcsa, megkapó történetek jönnek elő. Van, aki képtelen megírni a saját meséjét, más azzal nyer feloldozást és nyugalmat, hogy bátran megírja. Ennél már csak az az érdekesebb, amikor a résztvevők egymásnak írnak történetet, biztatót, bátorítót, azok alapján amit a rövid egy hét alatt megtudtak róluk. Van ám meghatódás, sírás rendesen – hiszen ki az, aki pont nekem írna mesét felnőtt fejjel? Ritka, különleges alkalom és ajándék ez.

"Te vagy életed írója"

“Te vagy életed írója”

Gyógyító mesék

 

Mesékkel nemcsak saját magad számára magyarázhatod meg a történteket és enyhítheted a következményeket, mesékkel gyógyítani is lehet. Az előző feladat is gyógyító hatású – amikor a résztvevők egymásnak írnak mesét -, meseterápia is létezik, “házilag” is alkalmazható, például családtagokkal. Az egyik tanfolyami résztvevőtől egy gyönyörű példát kaptam erre.

Válása után a kisfia nagyon szomorú volt, nem tudott letenni a gondolatról, hogy a szülők megint összejönnek, nem tudott beletörődni a történtekbe. Az édesanyja nem tudta már, hogy hogyan tudná racionálisan elmagyarázni neki, hogy erre nincs esély, ezért úgy döntött, mond neki egy mesét. A mese a következőképpen hangzott (az illető ráadásul nagyszerűen tud mesélni is, most is beleborzongok amikor visszagondolok rá, milyen beleéléssel adta elő nekünk is a történetet):

“Kisfiam, a helyzet az, hogy még jóval a születésed előtt Te fent voltál az égben, az angyalok között. Az angyalok pedig látták, hogy én meg Apa gyermeket szeretnénk és körbenéztek odafent, ki legyen az, akit mi kapni fogunk, ki legyen az, aki hozzánk fog leszületni. Megkérdezték tehát az égben lévő gyermekeket: ki lesz az a bátor, aki leszületik hozzánk, vállalva azt, hogy nem fog tudni olyan családban élni, ahol az apa és az anya együtt vannak örökké. Ki lesz az a bátor, aki vállalja azt, hogy elvált szülők gyermeke lesz, ki vállalja ezt a hatalmas feladatot? És képzeld el, kisfiam, egyesegyedül Te voltál az a bátor, aki ezt elvállalta, Te vagy az, aki ezt a hatalmas feladatot kapta. És nagyon-nagyon büszke vagyok rád ezért.” 

A mesélő elmondta, hogy a kisfia egy darabig krokodilkönnyeket hullajtott ugyan, de ezután a mese után nyugodott meg és értette meg, hogy nincs remény arra, hogy ők valaha újra egy család legyenek. A mese gyönyörűen keretezi át a történteket: míg azelőtt a kisfiú a válás elszenvedője volt, a mese által bátor hőssé vált, aki maga választotta azt, hogy ebbe a családba születik. Érzed már a történetek, mesék erejét?

"Melyik angyalka vállalja ezt a feladatot?"

“Melyik angyalka vállalja ezt a feladatot?”

A most induló BoldogságTervezés Akadémia egyik fő célja is az többek között, hogy olyan énképet és életmesét alkoss magadról, amely erőt ad a mindennapokban. Fogunk foglalkozni a választásainkkal, önkifejezésünkkel, énképünkkel – izgalmas 10 hónap lesz! Ha kíváncsi vagy, részleteket itt találsz – október 11-ig koránkelő kedvezménnyel jelentkezhetsz!

[button link=”http://www.boldogsagtervezes.com/bt-akademia_i-ev” type=”big”] BoldogságTervezés Akadémia – indul! [/button]

 

2013-10-08T09:55:41+00:00

9 Comments

  1. Anna 2013-10-08 at 14:25 - Reply

    Az én életmesém tulajdonképpen egy álom(sorozat) elmesélése lehetne, amely egy világ körüli utazásról szól.A vers túl hosszú hogy ide másolhassam, de ha lehet egy link által meghívnálak benneteket egy nagyon jó olvasmányos magazin-újsághoz, ahol az én verseimen kívül még nagyon sok érdekes írást, nem csak verseket, olvashattok. (ha lehet, következő hozzászólásomban ideírom a linket).
    Üdv. Anna.

    • BoldogságTervezés 2013-10-08 at 14:33 - Reply

      Kedves Anna! Nyugodtan másold be a verset! Belefér! 🙂 (Vagy pedig a Facebook oldalunkra is kiteheted!) Köszönjük!

      • Anna 2013-10-08 at 15:49 - Reply

        Fiatalkoromban

        Álmodtam…
        …hogy világutazó vagyok
        Keresztül-kasul a földgolyón
        kalandozok hajóval, gyalog
        bejárok szép tájakat, hol magyar ember megfordulhatott

        látni sok csodát,
        hallgatni szép meséket, legendát

        Hajóra szálltam hát, átkelni óceánon
        szelni a tajtékzó habokat,
        derülve ámulni a játékos delfineken,
        ahogy hajónkat kísérték, hol levegőben suhanva, nagyokat bukfencezve
        csobbantak a tengerbe.

        Ködfátyol. Nyüzsög a tarka kikötői népség,
        tovább hajózunk, halkuló dudaszót hajt felénk a szél,
        messziről erősödő vihar, orkán s a tenger zúgása hallik,
        fázósan húzomössze esőkabátom,
        melegre vágyom, de csak egyre fúj a hideg szél,
        s nagyon vágyom már a melegre én.

        A mindig sötét égen gyönyörű látomás,
        az auróra boreális fényorgonái, máskor óriás
        csillagból fényzuhatag
        mit – vélném –
        lassan mozgat az északi szél…

        Sürgetem már hogy melegebbre érjek,
        úgy is van, vidám fények magasról integetnek,
        mire megvirrad,
        már lezser fickók félvad paripáikon ugratnak. …

        egyre forróbb a levegő és a hangulatom
        lengébben öltöznek már a partról integetők, s ahogy
        beljebb hajózunk a szárazföldre
        látom, barna testek tüzes táncot lejtenek,
        hajlékony lányok, büszke ifjak szenvedélyes vágyuktól fűtve
        táncolnak…

        Gőzösünket széles folyam hömpölygeti, csónakra szállok,
        míg hajóm pihen, s töltekezik rakománnyal, olajjal,
        a dzsungel zúg, folyondárok kapaszkodnak csónakomba,
        piranhák kapkodnak vízbe lógó lábaimba…

        Viharba futunk röviddel indulásunk után,
        Hatalmasra korbácsolt hullámok tetején száguldunk, majd szakadunk a mélybe
        Remegve rettegek, szél- és víztölcsérek között elveszve
        Fohászkodom, csak egyszer érjek partot,
        nem vágyok tengerre többé soha
        Inkább tavon csónakázom
        vagy a nyugodt Dunán, békés Tiszán lecsorogva partközelben
        dereglyémben…

        újabb látnivaló tűnik szemembe
        fehér paloták, templomok, mecsetek,
        Zsibongó vásárosok között méltóságos papok lépkednek.

        Száraz, forró sivatagból érkezett tevék –
        honnét jöttek? Megkeresem a karaván útját
        burnuszokba bújt és fedetlen barna bőrű emberek, gyöngyökkel díszített asszonyok,
        sovány gyermekek nevetve mutogatnak, s tartják apró tenyerüket.

        de jaj, hirtelen forró forgószél támad
        elragad – a felhők fölé,
        nem tudom a föld van felül, s az ég alul,
        nem tudom fiú vagyok-e vagy lány
        Mielőtt elalélok
        még látom nagy lesz utazásom a vég felé
        törött bordákkal, kicsavart karokkal, nyakaszegetten…
        S bánom már, hogy nem maradtam otthon.
        Majd a parttalan, tudattalan fekete mélységbe zuhanok…

        … de újra érzek…
        langyos eső lágyan permetez, félőn nyitom ki szemem,
        Kkellemes madártrillát hallok…
        s örülök, újra itthon vagyok…

        Ez egy (nem valódi) trilógia első darabja, mely azt hivatott bemutatni, hogy az ember ifjúkorában tele van tervekkel, álmokkal, majd jön a felelősebb felnőttkor racionálisabban kitűzött tervekkel, azok megvalósításával, és az út végén a számadással, “értékeléssel”… Bocs ez tényleg rengeteg, a többit majd a házigazda weblapomon… Szeretettel: Anna

  2. Maya 2013-10-08 at 18:10 - Reply

    Én is írtam -tanító célzattal- a gyerekeimnek 2 mesét, az egyik pont csigás. 🙂 Remek a cikk, köszönöm, hogy olvashattam! Maya

    • BoldogságTervezés 2013-10-08 at 19:30 - Reply

      Köszönjük! 🙂 Mi volt az a mese?

  3. Hervay Tamás 2013-10-08 at 21:53 - Reply

    Az én életmesém is álmokból és látomásokból áll javarészt, én is leírtam ezeket, de 90 oldalnyi anyagot mégsem terhelek Rátok. Magyarázatokba sem nagyon mennék bele.
    Röviden:
    Egy nemesi családba (lőgérpatonyi) születtem. Egerbe ment édesanyám megszülni engem, hogy az eGeR-eGéR-iKeR kapcsolat létre jöjjön (bár Ő ezt így nem tudta, de mi másért utaztatták volna 1951 Húsvétján, hogy kedden megszüljön) Régen ez is 3 napos ünnep volt! Tehát szent időben születtem. Nevem is iker jelentésű. 6-7 éves korom közt, tehát a beavatás időszakában a homlokomra (3 szem) önkéntes áldozatból (nem a nőt ütöttem el, hanem a villanyoszlopnak mentem fejjel (mert hát Kos lennék) plusz csontot kaptam (letört a koponyámból egy szilánk) 30 évesen kezdek foglalkozni a magyarság múltjával, hagyományaival, szakralitásával, 40 évesen elkezdenek működni azok az energiáim, melyekkel sok esetben segíteni tudok másoknak. S ezt teszem azóta is, hol tanítással, hol szertartással. Immár 62 évesen előadót alakíthattam ki a szobámból, s így nem kell bérleti díjat fizettetni azokkal akik eljönnek hozzám tanulni. Bár eddig is ingyen adtam mindent.
    Nem egy rossz életmese alap ez, nem? Aki akarja írja meg mesének.
    Szeretettel: nemes “álmosházi” lőgérpatonyi Hervay Tamás, lélekemelgető táltospap, a magyarságismeret alapjai tantárgy kidolgozója és tanítója, tiszteletbeli székely, friss diplomás ifjúságsegítő.

  4. Csekeő Ervin 2013-10-10 at 23:34 - Reply

    Nagy igazságokat olvashattunk az “életmesékkel” kapcsolatban. Sokan vagyunk úgy, ha kiírjuk magunkból a bánatunkat, szinte az már egy megkönnyebbülést is jelent. Az én mesém sem egy vidám történek! 27 évi kifejezetten boldog, meghitt családi életünk után elvesztettem a feleségem. A rák erősebb volt, mint a szerelmünk! Amikor lelkileg meglehetősen összetörve egy lelkész barátommal beszélgettem a feleségem elvesztéséről, ő azon túlmenően, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, a következőkkel vigasztalt. Nem zsörtölődjek az Urral, hanem adjak hálát Neki, hogy nekünk ajándékozott 27 év boldog családi életet. Közösen örülhettünk a gyerekeinknek, aki már felnőttek. Gondoljam el, hogy sokan néhány évi házasság után már annyira elhidegülnek egymástól, hogy annak örülnek, ha már nem is kell látniuk egymást! Szeretetlenségben élik le egymás mellé kényszerülve, vagy különváltan az életüket. micsoda ajándék volt az Istentől, ami boldog 27 évnyi házaséletünk. Hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez egyszeriben elkergette lelkem fájdalmát, de azt őszintén merem állítani, hogy segített ez a beszélgetés abban, hogy idővel fel tudjam magamban dolgozni, a feleségem elvesztése okozta bánatom. Mindig van, aminek lehet örülni az életben és ha az örömtelei dolgokra koncentrálunk, sokkal könnyebb a fájdalmas eseményeken is túl tenni magunkat! Biztos volt Istennek az életemmel még valami terve, azért maradtam én életben, és az is nagy igazság, ha bezár előttünk egy ajtót, többet is nyithatóvá tesz számunkra, hogy tovább tudjunk haladni az életünkben! Ervin

  5. Piros 2013-10-13 at 09:08 - Reply

    Sziasztok!
    Kár, hogy nem tudtam erről a Görögországi táborról. Hányan voltatok? MIlyen korcsoport? Lesz hasonló?
    Köszi

    • BoldogságTervezés 2013-10-14 at 10:57 - Reply

      Szia!
      Osszesen 43-man voltunk, teljesen vegyes korcsoporttal. Jövőre is lesz tábor, addig a Boldogságtervezés Akadémia programjain tudsz résztvenni!

Leave A Comment

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.