A sikeres kommunikácó elengedhetetlen az élet összes területén. Legyen az kommunikáció a párkapcsolatban, kommunikáció a munkahelyen vagy otthon, ha nincsenek meg az alapvető kommunikációs készségeink, könnyen kudarcot vallhatunk. A nem megfelelő kommunikáció vitákat gerjeszt, indulatokat szít még azokban a helyzetekben is, amikor szándékaink teljesen ártatlanok voltak, nemhogy még akkor, amikor konfluktust vállalunk fel.
Klienseim körében tapasztalom, hogy az egyik legnehezebb kommunikációs feladat közölni másokkal a saját problémánkat. Amikor úgy érezzük, hogy a másik nem megfelelően bánik velünk, nem azt kapjuk, amit megérdemelnénk, vagy átlépték a határainkat. Mégis, hogyan közöljük, ha bajunk van?
Probléma kommunikációja? használd az Én-nyelvet!
„Nem az a baj, amit mondasz, hanem az, ahogy mondod” – ez a veleje az erőszakmentes kommunikációnak és az én-nyelv használatának. Panaszainkat olyan formában fogalmazzuk meg, hogy az a másik számára befogadható legyen. Ezzel a kommunikációs trükkel a másikat rávesszük arra, hogy a mi szempontunkból lássa a dolgokat, ne pedig a vita kezdetekor sündisznóként vegye fel a védelmi pozícíót.
Én-nyelv vs. Te-nyelv a kommunikációban
A Te-nyelv és az Én-nyelv között egy apró de ugyancsak lényeges különbség van: az én-nyelv az én saját helyzetemről szól, míg a te-nyelv arról, hogy mit rontott el a másik.
- „Te ezt csináltad,
- „Te miattad van ez,
- „mert Te mindig…
- „Ha Te ezt vagy azt csinálnád végre…”
Ha megfigyeled, a fenti kommunikációs fordulatokban csak a másikról van szó. Támadás mindegyik mondat, amiből értő beszélgetés már nem nagyon lesz, hiszen a másik automatikusan beáll védekező pozícióba.
- Kritizálás
- Hibáztatás
- Szidás
- Utasítás
- Számonkérés
Ellenben ha az Én-nyelvet használod, a következőképpen kommunikálod a gondokat:
- „Én úgy érzem, hogy…
- „Nekem ez így esett…
- „Amit tettél, az rám így hatott…
Tehát a kommunikáció során arra helyezzük a hangsúlyt hibáztatás helyett, hogy megértetjük a másikkal, hogy milyen következményei és hatásai voltak ránk nézve annak, amit mondott vagy tett.
Az én-nyelv használatának eredménye a kommunikációban: ha fontosak vagyunk a számára, bezárkózás és automatikus önvédelem helyett oda fog figyelni, megpróbálja megérteni a problémánkat és változtatni fog.
Próbáld ki, neked hogyan működik? Próbáltad már? Írd meg a tapasztalataidat!
[…] az érdekeinket. A sikeres kommunikáció elsajátításához a legjobb tehát, ha gyakoroljuk az asszertív kommunikáció alapjait, és tudatosan gyakoroljuk azt a mindennapjainkban. Először nézzük meg, hogy mi is az […]
Az életem során mindhárom kommunikációs stílus megvolt-megvan nekem.
Kezdetben volt az agresszív stílus (na nem durván, csak amennyire egy csecsemő-kisgyermek képes érvényesíteni az akaratát, érdekeit; aztán jött a „sötét” kamaszkor – a passzív kommunikációs stílussal és minden vele járó tragikummal együtt. Fiatal felnőttként éreztem rá az asszertiv kommunikáció ízére és tanultam-gyakoroltam, s alkalmazom most is. És kiléptem a fénybe… 🙂
És jól érzem magam, és a környezetemben is sokan…
Anna
Úgy gondolom bizonyos helyzetekben könnyebb használni az én nyelvet, másikban jóval nehezebb. Én akkor találom nehéznek, amikor úgy érzem nincs a kezemben az irányítás, amikor függök valakitől (pl. felettestől), vagy várok valakire, valamire. Ebben az esetben a kiszolgáltatottság miatt nehéz nekem én nyelven kommunikálni, inkább hallgatok, ami viszont az önbecsülésem rovására megy.
De nem is mondta senki, hogy mindig én-nyelven kell kommunikálni… 😉