„Túl kövér vagyok”, „Túl sovány vagyok”, „Túl alacsony vagyok”, „Túl magas vagyok” – a negatív testkép nagyon nagy akadályozó tényezője a sikernek, az élet szinte minden területén.
Főleg a nőkbe oltják bele, hogy hogyan is kellene kinézniük, illetve azt is, hogy a korral együtt hogyan csökken az értékük – nem könnyű ezzel együtt élni. De már tini- és huszonéves korban is nagy problémákat okoz az önelfogadás.
Két maradandó élményem van a testképemmel kapcsolatban. Az egyik, amikor egy workshop keretében egy lengyel képzőművész kiöntötte a testemet gipszből, a másik pedig a tavaly előtti görög tábor pucér (éjszakai és kizárólag női) fürdőzése. Mindkét élmény felszabadító volt: tessék, ez az én testem, ilyen vagyok, így vagyok tökéletes és minden pont úgy jó ahogy van! Biztos vagyok benne, hogy az éjszakai fürdés során az összes többi nő is ugyanezt gondolta, súlytól és kortól függetlenül. Hatalmas erő van a gátlásoktól megszabadulásban – ha akár csak pillanatokra is megtapasztalod azt, milyen lenne elvárások, korlátok és belső akadályok nélkül élni. Milyen lenne az, ha el tudnád fogadni magad a hibáiddal együtt és azt tudnád mondani rájuk, hogy „na és akkor mi van?”
Ez a „na és akkor mi van?” az egyik betonbiztos alapja az önbizalomnak is. Na és akkor mi van, ha felszedtem két kilót? Na és akkor mi van, ha ejtettem egy hibát a prezentációmban? Na és akkor mi van, ha nem jött össze egy párkapcsolat? Na és akkor mi van, ha elbaltáztam egy lehetőséget?
És ha már pucérkodás és testkép, íme egy videó, ami feldobja a napodat 🙂
Sziasztok!
Ismét egy jó, felszabadító és gyógyító cikket olvashattam. Köszönöm. Belegondoltam: igen egy ilyen gondolatsor lehet az első lépcső, ami saját személyiségének elfogadásával sikerre vezetheti az embert, útját könnyebbé teheti. Ez lenne az első lépcsőfok… Mert bizony van még sok, amit meg kell taposni a „feljebb” jutáshoz. Mert hát azért kívánatos valamilyen fejlődés is, aminek kiindulópontja lehet ez a (rövid ideig tartó) nézőpont is. Ugyanis lehet egy olyan „emberhalmaz”, team/társaság, amibe belecsöppenve, nem az „ilyen” ember az ideális társ, tehát, ha kicsit is azt akarod, hogy „foglalkozzanak veled”, odafigyeljenek rád, törődjenek veled, az ő „igényükre” is figyelemmel kell lenned, javítanod/építened kell magadon. És milyen jó, hogy csak egy prezi elszúrásán kell könnyen túltennem magam. Ugyanis ha egy tollvonásomon híd vagy ház összeomlása vagy netán emberi élet/sors múlik, hát később nem nagyon mondogathatnám nagy lelki nyugalommal,hogy „na és…?” Anna