A Magyar Vállalkozónők Egyesülete (MAVAN) felkérésére egy nagyon fontos témában adtam elő a klubnapjukon. „Mit lehet tenni, ha úgy érzed, senki sem támogat?” volt a címe az előadásnak és ahogy az várható volt, roppant élénk beszélgetést kezdeményezett a résztvevők között. A vállalkozónők sokszor maradnak egyedül üzleti terveikkel és ötleteikkel és úgy érzik, nem kapják meg a megfelelő támogatást és érzelmi hátteret a családjuktól. Pedig az, hogy áll-e mellettünk, mögöttünk valaki, sokszor jobban meghatározza egy vállalkozás sikerességét, mint az összes marketing-sales és pénzügyi tudás együttvéve. Ha úgy érzed, céljaidban nem támogat a környezeted, most kapsz pár ötletet arra nézve, hogy hogyan tudnál változtatni ezen.
Szabotál a családom
Először fontos tisztázni azt, hogy szabotálnak-e téged a céljaid elérésében? Figyeld meg a következőket:
- Nem érdeklődnek az ötleteid és vállalkozásod iránt
- Megmagyarázzák, hogy miért nem fog működni az, amit kitaláltál
- Mások előtt sosem beszélnek a terveidről
- Sosem hallgatnak végig, amikor beszélnél a vállalkozásodról
- Cikinek tartják, amit csinálsz
- Sosem tudják pontosan, mit csinálsz
- Rémtörténetekkel és mások kudarcaival traktálnak
- Megpróbálnak rábeszélni, hogy hagyd abba
Két választásod van
Az első kérdés, amit fel kell tenned magadnak: „Mi az én felelősségem abban, hogy nem támogatnak, és hogyan érjem el azt, hogy támogassanak?” A mártírkodásnak és önsajnáltatásnak semmi értelme, változtatni kizárólag úgy lehet, ha felelősséget vállalsz a kialakult helyzetért. Ha reálisan megvizsgálod a jelenlegi helyzetet és alaposan körbejárod a fenti kérdést, két eredményre fogsz jutni. Az egyik, hogy lehetséges, hogy nem a megfelelő partnerrel vagy együtt. Ekkor a felelősséged az, hogy benne maradsz-e a párkapcsolatban vagy sem. (Figyelem, ha erre jönnek a kifogások hogy miért lehetetlen kilépni, akkor az áldozati szerepben vagy – hiszen aki felelősséget vállal magáért az nem kifogásokat, hanem megoldásokat keres). Ha úgy gondolod, mégsem a párkapcsolattal van baj, akkor a másik opció az, hogy nem jól kommunikálsz. A környezeted talán nem ért meg, de nem azért, mert nem érdekli őket, hogy mi van veled, hanem azért, mert nem megfelelően közölted velük, hogy mit szeretnél. A hatékonyabb kommunikációhoz adok most ötleteket és szempontokat.
KÉRD a támogatást!
Roppant egyszerűen hangzik, mégis, csak nagyon kevesen képesek arra, hogy kérjék a segítséget, és a támogatást. A legtöbb esetben inkább csak elvárjuk, hogy a másik támogasson bennünket, hiszen neki „látnia, tudnia kellene, hogy mire van szükségünk.” Ekkor az történik, hogy a vállalkozónő csak vár, vár és vár, és valahogy sosem kapja meg azt a figyelmet és támogatást, amit ő gondol, hogy meg kellene kapnia. Gondolatolvasás helyett egyenes, őszinte kommunikációval közöld, hogy mit szeretnél. Tanfolyamainkon nagyon sokszor találkozunk azzal, hogy a nők képtelenek segítséget kérni és elfogadni, miközben ők mindenki másnak segítenek. Ez sokszor önértékelési problémán alapszik, az illető nem akarja a környezetét zavarni és terhelni a saját problémáival. Pedig a helyzet az, hogy a környezet valószínűleg szívesen segítene, ha tudná, hogy pontosan miben kellene.
Ha viszont egy szó nélkül a nő elkezd vállalkozni, mindenféle összejövetelekre járni és nem mondja el tisztán és érthetően, hogy épp milyen utat jár végig mondván, hogy a másik úgysem értené meg, a partner joggal érzi úgy, hogy őt kihagyják valamiből. Ekkor alakulnak ki a frontvonalak, ahol beszélgetés helyett szurkálódás megy („már megint nem velem foglalkozol, sosincs időd semmire”), és ezek a frontvonalak idővel csak mélyülnek. Egy vállalkozónő ezt úgy fogalmazta meg, hogy „úgy érzem, két külön csónakban evezünk, és közben fogjuk egymás kezét hogy valamennyire egymás mellett haladjunk. Ki tudja, meddig tudjuk fogni”. Mások úgy érzik, „külön utakon kezdtek el járni, elfejlődtek egymás mellől.” Ennek nem kellene így lennie. Nyilván nem lehet elvárni, hogy a másik az üzlet minden részletét értse, és nem is ettől lesz működő egy párkapcsolat. A támogatás lehet akár „csak” érzelmi jellegű is, szakmai segítséget máshonnan is lehet szerezni.
Add el az ötletedet!
A vállalkozóknak muszáj tudni eladni a vállalkozásukat. Három percben az üzleti találkozókon, még kevesebb idő alatt egy, a honlapra tévedő ügyfélnek, szép csomagolás, kifogáskezelés, árprezentáció és hasonlók kellenek a sikerhez. Minden egyes vállalkozó rengeteget gondolkozik és dolgozik azon, hogy a lehető legkívánatosabbá tegye termékeit és üzletét. De vajon ugyanezt megteszi-e akkor, ha a vállalkozását és annak ötletét a közvetlen környezetének, barátainak és családjának kell eladnia? Ahhoz, hogy a főleg alkalmazottakból álló környezet megértse, mik a tervek és ötletek és főleg, hogy a vállalkozónő mellé is álljon, legalább ugyanolyan alaposan kell kigondolni és megtervezni az „értékesítést”, mintha ügyfelekkel beszélnénk. Tehát:
- Magyarázd el érthetően és alaposan, hogy miért szeretnél vállalkozni
- Magyarázd el ennek előnyeit és hátrányait egyaránt
- Mondd el, hogy miért fontos ez neked és a családnak
- Mondd el, hogy pontosan miben és hol kérsz segítséget és támogatást a családtól
- Derítsd ki a félelmeiket és kezeld azokat. Mitől félnek, min aggódnak, miért nem akarják, hogy vállalkozz? Vedd elő az összes kifogáskezelési ismeretedet!
Családi személyiségfejlesztés
Sokat segíthet a megértésben az, ha a párodat elviszed egy-egy szemléletformáló képzésre, vagy olyan társasága, ahol a vállalkozói létről és kérdésekről esik szó. Megerősítő lehet ugyanazt külső forrásból is hallani, amit Te már említettél neki.
Lépd át a saját nemi sztereotípiáidat!
Ha vállalkozni akarsz, akkor több időre lesz szükséged, főleg, ha munkahely mellett kezdesz hozzá. Itt az ideje megvizsgálni a családi munkamegosztást. Kiegyenlített a háztartás-vezetési feladatok száma közted és a párod között? Ha nem, vajon miért nem? A hagyományos nemi szerepek szerint – amelyekhez még mindig sokan ragaszkodnak – a háztartás vezetése a nő dolga, még akkor is, ha ugyanannyit dolgozik ő is, mint a férfi. Ha vállalkozni kezdesz, a két műszak mellé a harmadikat már csak nagyon nehezen tudod elvinni, ezért ésszerűsítsd az otthoni teendőket. Beszéld meg a pároddal, ki mit csináljon és osszátok be a feladatokat. Egyszerűsíts, ha megteheted, kérd takarítónő segítségét, szerezz be jobb háztartási gépeket. Közben pedig figyelj oda saját belső elképzeléseidre arról, hogy mi lenne a dolgod és nőként mennyit kellene magadra vállalnod a feladatokból.
Sheryl Sandberg, a Facebook ügyvezetője ír egy érdekes jelenségről Dobd be magad című könyvében. E szerint a nők afféle kapuőrökként működnek, ha a hagyományos női feladatokról, gyerekek ellátásáról van szó: mivel úgy gondolják, hogy úgyis ők tudják a legjobban elvégezni ezeket a feladatokat, ezért a férfiakat „te ezt úgysem tudod jól megcsinálni” felkiáltással elhajtják, és magukra vállalnak szinte mindent. Eközben persze panaszkodnak, hogy mindent nekik kell csinálniuk. Sok nőtől hallom, hogy ő nem érzi jól magát, ha a párja főz, mert az „hogy néz ki, ha egy férfi főz”. Ha vállalkozni akarsz, ideje átgondolni az otthoni status quót és a fejedben élő előítéleteket arról, hogy kinek mi a feladata.
Lépj be közösségekbe!
Természetesen vállalkozónőként érdemes a lehető legtöbb támogatást és segítséget kérni céljaid megvalósításához. Ne szigeteld el magad – attól még, hogy a közvetlen környezetedben nincsenek hozzád hasonló üzletasszonyok, még léteznek ilyen közösségek. Keresd meg őket, járj el klubnapokra, csatlakozz online fórumokhoz! Sok sikert kívánok!
Tisztelt Soós Viktória!
Érdekes témát feszeget. Engedjen meg egy-két gondolatot. Az egyenjogúság nem vitás, de a biológiai különbségek sem. Az önmegvalósítás és az utód vállalása, nevelése nehezen egyeztethető össze, különösen csonka családban.
A biológiai óra ketyeg, a férfi pedig szülni nem tud.
Késő lesz 50 évesen feltenni majd a kérdést: megérte-e?
Tisztelettel és üdvözlettel:
Vincze Péter
hát ez elég soviniszta hozzászólás, egy olyan férfié aki valószínűleg SOHA nem támogatta a párját semmiben, hanem csak elvárta, hogy kiszolgálja őt….
igenis lehet a nőnek is karrierje és képzelje el van olyan is, hogy a férfi van otthon a gyerekekkel mert a nő jobban keres
és vannak gyerekek akik apa nélkül nőnek fel boldogan – mert ugyebár az apa inkább váltogatja a „barátnőket” mintsem felelősséget vállaljon bármiért az életben
Kedves Erzsi!
Ami engem illet, Ön téved. 33 év házasságban én mindig támogattam feleségem, aki engem nem kiszolgált, hanem a klasszikus értelemben fenntartotta a családi tűzhely melegét. S ezt legszebb feladatának tekintette. Amikor felneveltük 2 lányunkat, jelentkezett főiskolára, és 50 évesen diplomát szerzett. Mind lelkileg, mind anyagilag végig támogattam ebben.
Talán csodálkozni fog, de életem egyik legszebb időszaka volt, amikor 2 éves lányommal 2 hónapig én lehettem otthon, pelenkáztam (mint addig is), gondoztam, míg nejem veszélyeztetett terhesként bent feküdt a terhespatológián.
Az Ön hozzáállása szintén soviniszta, ha nem tud férfit másképp elképzelni, mint ahogy leírta. Higgye el, hölgyem, vannak rendes férfiak is. Valószínűleg rossz tapasztalatai vannak, amit szívből sajnálok.
A család lényege pedig éppen az, hogy ne legyen csonka. Sajnos a mai családok zöme az. Ugye Ön sem gondolja, hogy ez így van jól?
Sikeres vállalkozást kívánva, tisztelettel üdvözlöm.
Kedves Péter!
Szerinted tehát egy nő ne vállalkozzon? Szerencsére számos példa van arra, amikor vállalkozónők össze tudják egyeztetni a családot és a vállalkozásukat, persze ehhez egy megértő és rugalmas partner kellett.
Az önmegvalósításnak nem egyenes következménye a csonka család! Az igaz, hogy ezzel szokták riogatni a sikeres nőket, hogy a „helyükön maradjanak”.
Kedves Admin!
Bátran vállalkozzon, s legyen sikeres. De vessen számot azzal, hogy esetleg a legszebb női feladatnak nem, vagy csak túl későn fog majd megfelelni. Nem a hímsoviniszta férfinak, hanem Önmagának! A túl nagy korkülönbség szülő és gyermeke között pedig nem egészséges. Nem értik meg egymást.
Természetesen nem zárja ki a sikeres (vagy sikertelen) vállalkozás a gyermek világra hozását és felnevelését, csak ez sajnos keveseknek sikerül.
Kérem figyelje meg: a hölgyek legnagyobb része a gyermekvállalás szempontjából aktív korban „keresi önmagát”, teng-leng. Az én lányaim is! 35 éves kor fölött pedig a fejlődési rendellenességek száma ugrásszerűen megnő.
A megértő, rugalmas partnernek pedig szintén ketyeg a biológiai órája.
Tisztelettel üdvözli egy 60 éves, első házasságában élő, felesége főiskolai tanulmányait támogató és finanszírozó, családját a mai napig eltartó férfi
Kedves Viki!
Ott voltam tegnap én is. Erre számítottam, hogy szinte mindenki a férjét, párját fogja megemlíteni, hogy nem rugalmas, stb. 25 év házasság után döntöttem úgy, hogy vállalkozni fogok. A házasságom tönkre ment és új párom vezetett be a vállalkozói tudatba, létbe. Több sikeres cége volt már életében. Ő az első pillanattól tanítgatott, foglalkozott velem, mire figyeljek, hogyan tárgyaljak. A halála után itt maradtam „egyedül” de nem teljesen. Tegnap a papírlapra feltettem középre magamat ábrázoló tárgyat és szorosan köré 4 másikat hasonló méretűt. Önkéntelenül de rájöttem, hogy mind az öten vagyunk annyira fontosak egymásnak, hogy támogatnak. Az életem változtatásával ők látják valószínűleg azt az erőt amit a párom által magamba szívtam és tudják, hogy egyedül is megcsinálom. Ezért nem panaszkodhatom pedig üres zsebbel, munka nélkül maradtam és nekem kell dönteni mindenről mert csak én tudom mi a jó nekem. Tanácsokat elfogadok persze de őket nem ugyan az motiválja mint engem ezért körültekintően kell döntéseket hoznom, és hinni a sikerben anélkül nem megy.
Viki!
Ja és tudod hogy találtam meg a párom? 2 éve a Boldogságtervezés program házi feladatát megcsináltam. Abból állt, hogy kérjek meg egy barátot, hogy jellemezzen engem külső, belső tulajdonságok alapján. És Őt kértem meg rá amiből született egy 5 oldalas iromány így megtudtam, mit gondol rólam. Pár hét múlva összejöttünk. Ezért örökre hálás vagyok Neked Viki!
Kedves Bea!
Nagyon köszönöm, hogy ezt megosztottad velünk! Ki gondolta volna, hogy mikre jók a házi feladatok! 🙂
33 éve vállalkozó vagyok. A második férjem már így ismert meg. Amiért régen csodált, ti., hogy megálltam a lábamon egyedül is, később hibámul rótta fel. „Mindig mész” – mondta, ha indultam árusítani a saját készítésű dolgaimat.
Fizikai munka az enyém, az árusítás különösen /szerintem huszonéves fiataloknak való/, de bírtam, bírni akarom a mai napig is, a „nyögdíjam” mellett. Tavaly nyár végén odalett a jobb karom: részleges szalagszakadás, nyáktömlő gyulladás, mészfoltok. Jószerivel használni sem tudtam.
Az ortopédorvos maximális kíméletet, gyógytornát, és fürdőkezelést javasolt. Amikor a panaszaim enyhülni kezdtek, indultam vissza dolgozni. Arra kértem a férjemet: segítsen, amíg egészen meg nem gyógyulok. A nehéz sátorvasak, ládák kocsiba rakását kértem tőle a szűk garázsban. A vásárban már a kollégák segítettek, szó nélkül. Mindössze kétszer volt erre hajlandó, duzzogva, mérgelődve. Aztán azt kérdezte: „most te leszel a főállású beteg, mint az anyád, és mindenkinek körülötted kell ugrálni?”
Gondolhatjátok, mit éreztem. Összetört a lelkem. Szívós akaraterővel szinten tartom a vállam sérüléseit, de sohasem tudhatom, mikor újul ki egy újabb megerőltetéstől. Hát, ennyit arról, hogyan is áll nálunk a „támogatlak, és melletted vagyok” szituáció. Mire számíthatnék, ha tényleg nagy baj lenne? Gy.
Én 8-éve vagyok Özvegy,és dolgozom folyamatosan kint, Németországban,,de ez azt vonja maga után,hogy sajnos nem tudok kapcsolatot kialakítani,,mert hol itt vagyok,hol kint vagyok.. Természetesen volt itt kint egy kapcsolatom, de mivel itt nagyon sokat dolgozom,és akkor még Ő sem volt szabad,de mire szabad lett vége is lett. Új reményekkel indulok neki az Új évnek mint szingli,és egy új minőségi őszinte kapcsolatot remélek..Talán akkor megváltoztatom az életemet, és otthon maradok. De mivel otthoni munka lehetőségek nagyon alacsony szintűek meggondolom a lépéseimet..!!
Szervusztok!
Egy vállalkozásindítással is foglalkozó „guru” tanácsára pusztán kíváncsiságból elvégeztem egypár „teszt”feladatot: megpróbáltam a kályhánál kezdeni. 🙂 Rászántam egy álmatlan éjszakámat, és kiterítettem magam elé egy nagy darab papirost, és elkezdtem morfondírozni. Közben véresen őszintén de még annál is komolyabban megfontolgattam néhány kérdést. Miért kezdjek bele a vállalkozásba? Mert szeretem, van küldetéstudatom, annyira akarok magamon és másokon segíteni? Vagy kényszervállalkozó lennék: nem értek máshoz? Annyira kell a pénz? Őszintén magamba néztem, és magam körül. Milyen ember vagyok? Kitartó? Elszánt? Következetes? Kik vesznek körül? Megbízok bennük? Szeretem-e őket? Akarom a javukat? Találok-e köztük szövetségest? Haszonélvezőt? Kíváncsiak a munkámra? Elismerik, szeretnek-e azért amit csinálok? Hajlandók segíteni? És ha valami kudarc ér, számíthatok-e valamiféle együttérzésre, konkrét segítségre? Idő: mennyi van nekem, mire tudom és hogyan beosztani? Van-e, hiányzik-e valami ismeret, amit bővítenem-pótolnom kell, esetleg „házon kívül” is. Otthoni feladataim (ha vannak 🙂 ) mennyire sérülnek? Szerintem ezeket a kérdéseket, és még sok mást előre kellene megfontolni, de ha menet közben is megtesszük, és őszintén – magunknak nem hazudva – válaszolunk rá… Akkor nem érhet nagy meglepetés bennünket. Se egyedül, se párostul Aláhúznám még egyszer, az őszintén magunkhoz, szövetségest keresve és okosan beosztva az időt. Exem szerint ideje mindenkinek arra van, amire akarja hogy legyen… Mint mindig ebben is van igaza. Kezdőknek mindenképpen, már vállalkozásban dolgozóknak újra és gyakran elő kellene venni ezt a „kérdőívet”. Csak úgy – saját lelkünk megnyugtatása végett is… (Persze, a guru még azt is tanácsolta, hogy fél szemünket tartsuk a piac többi résztvevőin, a trendeken, a másik fél szemünket a lehetőségeken és mindig a céljainkon – a harmadik szemünk az utat vizslassa, mert különben hasra eshetünk… ) Üdv.: Anna.
Kedves Hölgyeim!
Örömmel találtam rá erre az oldalra és olvastam, hogy van a vállalkozó gondolkodású hölgyeknek külön fórum és lehetőség az önfejlesztésre.
Leszögezném, hogy férfiember vagyok, aki valami okból kifolyólag nagyon jól megérti magát a nőkkel. Talán azért, mert édesanyám egyedül nevelt? 🙂
Jómagam egy rakás vállalkozókat segítő képzésen vettem részt. Hiányoltam a hölgyek nagyobb számú részvételét már azokon a rendezvényeken is.
Kívánok minden hölgynek nagyon sok sikert a vállalkozásához.
Marketinggel és értékesítéssel foglalkozom immáron több mint egy évtizede. Ha valaki elakadna, szívesen ajánlom fel megszerzett tapasztalataimat.
Kérem, ne gyanúsítsanak meg önreklámozással, egy fillért sem kérek egy kötetlen beszélgetésért!
Egyszerűen szeretek ötletelni és problémákat megoldani.
(Ha ott tartok majd, hogy nem lesz már szabadidőm hasonló érdekes feladatokkal csak úgy foglalkozni, akkor majd elgondolkozom, hogy pénzt kérjek a „tanácsadásért”.)
Sok sikert, kedves Hölgyeim!
Üdvözlettel,
Roland
Fantasztikusan jól megszerkesztett bejegyzés. A wbszájt nagyon érdekes.