Az üzletember nyakig ült az adósságban és teljesen reménytelennek látta a helyzetét. A hitelezők a nyakán voltak és a szállítók is már türelmetlenül követelték a pénzüket. Elcsigázottan ült a parkban, arcát a kezébe temetve, és azon tűnődött, hogy vajon tehet-e bármit, amivel megmentheti a cégét a biztos csődtől.

Aztán egyszer csak leült mellé egy öregember.

– Ej, de el vagy kámpicsorodva! Mi nyomja úgy a szívedet?

Az üzletember felnézett az öregemberre, és – rá nem jellemző módon – keserves hangon elmesélte neki a búját. Az öregember végighallgatván az üzletember kétségtelenül reménytelennek tűnő helyzetét, elmosolyodott.

– Ha csak ennyi a baj, azt hiszem, tudok neked segíteni.

Előkapta a csekkfüzetét, megkérdezte az üzletember nevét, írt egy csekket, majd átnyújtotta, mondván:

– Tessék, fiam! Vedd el ezt a pénzt. Tekintsd ezt kölcsönnek. Találkozzunk ennél a padnál ugyanezen a napon egy év múlva, és majd akkor visszafizetheted nekem.

Az öregember azzal sarkon fordult, és amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnt a park fái között. Az üzletember lenézett a kezében lévő csekkre, és hirtelen levegőt sem kapott a döbbenettől. A csekk fél millió dollárról szólt, és az öregember, a csekk aláírója pedig nem volt más, mint maga John D. Rockefeller, a világ leggazdagabb embere!

– Atya világ, – gondolta – hiszen ezzel a csekkel egy szempillantás alatt rendezni tudom az összes adósságomat!

Aztán elgondolkozott. Ha magától Rockefellertől kapott kölcsönt, akkor nem is lehet olyan rossz a cége. A vén, dörzsölt róka biztosan nem adott volna pénzt, ha nem lenne biztos benne, hogy a pénzét visszakapja. Ezért először úgy döntött, be sem váltja a csekket. Betette a széfjébe, és a pénz adta biztonság tudatában újult erővel vetette bele magát az üzlete megmentésébe.

Újdonsült erejével és optimizmusával jobb feltételeket alkudott ki a beszállítóival, ki tudta tolni a hitelek fizetési határidőit, és jó néhány nagyobb üzletet is nyélbe ütött. Néhány hónap elteltével sikerült kikászálódnia az adósságból és az üzlete újból nyereségesre fordult.

Pontosan egy évvel később visszatért a parkba, pontosan ahhoz a padhoz, ahol először találkozott az öreggel.

– Az az átkozottul dörzsölt vén kurafi – gondolta magában, tele hálával és várakozással. Meg is jelent az öreg, a megbeszélt időpontban, ám ahogy vissza akarta neki adni a csekket, és elkezdte volna mesélni a sikereit és az eredményeit, hirtelen két fehér köpenyes ápoló határozott léptekkel odalépett az öreghez, megragadta, és szelíden, de határozottan elkezdte elkísérni. Az üzletember meglepetten állt, kezében a csekkel, amikor egy harmadik ápoló odalépett hozzá.

– Kérem, uram, remélem nem zargatta önt ez az úr. Nem nagyon szereti az otthont, ezért állandóan kioson ide a parkba, és mindenkinek azt meséli, hogy ő Rockefeller. Ezt leszámítva viszont teljesen ártalmatlan. – Ekkor lepillantott az üzletember kezében lévő csekkre, és sóhajtva folytatta, – Azt a csekket pedig jobb, ha meg se próbálja beváltani. Higgye el, megkíméli magát néhány kellemetlen pillanattól a bankban.

VÉGE

A történetért cserébe csak annyit kérünk, oszd meg velünk lent a hozzászólások között, hogy számodra mi a történet tanulsága! Több szem többet is lát, és másképp is látja ugyanazt alapon! (Kérünk, előtte ne olvasd el, hogy mások mit írtak, nehogy aztán amiatt ne írj semmit! 🙂)

Turbózd fel az önbizalmadat!

Ha szeretnél március 28-29-én egy intenzív önbizalomfejlesztő tréningen részt venni, amiben kiscsoportos coaching eszközökkel két napon keresztül fókuszálunk az önbizalomépítésed rejtelmeire és az önbizalmadat romboló automatizmusaid felismerésére, akkor sokat ne gondolkozz, mert egy évben csak egyetlen ilyen tréninget tartunk! A részletekért és a jelentkezéshez kattints a képre!