Vonzás törvénye, egy nagy frászt!

 

 

 

A „Zöld-Trabant” hatás

 

Általános iskolás koromban a buszos osztálykirándulásokon egy „Zöld Trabant” nevű játékot játszottunk. A játék lényege, hogy mondunk egy színt, egy autótípust és 1-10-ig egy számot. Például: zöld, Trabant, 3. Ezek után a figyeltük a körülöttünk levő forgalmat, és ha valaki meglátott egy olyan színű és típusú autót (itt pl. egy zöld Trabantot), amit kijelöltünk, akkor felkiáltott, hogy „Zöld Trabantot látok, szerencsét találok”, és megmutatta a többieknek, hogy hol a kérdéses autó. Ilyenkor kapott egy pontot. Aki először összegyűjtött annyi pontot, amennyiben az elején megállapodtunk (jelen esetben 3), az nyert, és ő mondhatta a következő színt, típust és számot.

A játékban az volt a meglepő, hogy sokszor tettük nehézzé a játékot azzal, hogy általunk ritkának gondolt színű és típusú autót jelöltünk meg, de valahogy mégis mindig meglepően gyorsan összegyűjtötte valaki a győzelemhez szükséges pontokat. A figyelmünk annyira fókuszált volt, hogy a kérdéses színű és típusú autón kívül szinte semmilyen más autót nem is láttunk meg.

Nevezzük ezt most a „Zöld-Trabant” hatásnak. De hogy mi köze ennek a vonzás törvényéhez, az az alábbiakból kiderül!

 

 

 

A vonzás-törvényének káros működése

 

Az önismerettel, önfejlesztéssel és személyiségfejlesztéssel foglalkozókkal szemben sokak fejében ott lapul a gyanú – és lássuk be, nem minden alap nélkül –, hogy a mondandójuk alaptétele az, csak hogy hinni kell, és minden jó lesz. Elég, ha elhiszem, hogy gazdag vagyok és már gazdag is leszek. Elég, ha elhiszem, hogy sikeres vagyok, és már sikeres is leszek. Elég, ha elhiszem, hogy boldog vagyok, és már boldog is leszek. Ráadásul ez olyan agresszíven fogalmazódik meg, mint egy vallási tétel, amivel kapcsolatban már kérdésekkel előállni is „istenkáromlás”.

 

Bár a BoldogságTervezést úgy próbáljuk megvalósítani, hogy elég sokféle világnézetű ember számára befogadható legyen, mégis kár lenne tagadni, hogy a magasabb boldogságszint tartós elérése egyfajta önfejlesztést, személyiségfejlesztést, önismereti munkát is takar.

A „Le a zebrákkal!” cikkünk kapcsán azonnal ki is derült, hogy a fenti előítélet minket sem került el. Látszik, hogy a téma fontos, ezért ma egy gondolati utazásra invitálunk Téged. Rhonda Byrne Titok című könyve által népszerűvé vált „Vonzás törvényét” fogjuk kivesézni. Azért ezt, mert rendkívül népszerű, és kapcsolódik hozzá egy szerintünk nagyon káros, de közkeletű értelmezés, ami rengeteg embert frusztrál. De hogy a fürdővízzel együtt ne dobjuk ki a gyereket is, megmutatjuk, hogy milyen értelmezésnek látjuk értelmét. De kezdjük az elején: mi is a vonzás törvénye?

 

A vonzás törvénye: a hasonló a hasonlót vonzza.

 

Lefordítva ezt a hétköznapi életünkre ez annyi tesz, hogy ha pozitív gondolataink vannak, akkor pozitív dolgok fognak velünk történni, ha pedig negatív gondolataink vannak, akkor negatív dolgok fognak velünk történni. Eszerint tehát akármi is történik veled, körülötted, azért Te vagy a felelős. Kirúgtak? A Te hibád, bevonzottad! Megbetegedtél? A Te hibád, bevonzottad! Egy balesetben megrokkantál? A te hibád, bevonzottad! Meghalt egy hozzád közel álló ember? Az Ő hibája, bevonzotta! Így viszont teljesen lehetetlenség elválasztani az ocsút a búzától. Nem tudjuk megállapítani, hogy mi valóban a mi felelősségünk és mennyiben, és mi nem az; ez pedig teljesen ellehetetleníti, hogy az életünkért valóban felelősséget vállalhassunk.

Az Univerzum elrendezi a többit- valóban?

Természetesen mondanunk sem kell, hogy a vonzás törvényének ilyetén olvasata minden tudományos alapot nélkülöz. Most hagyjuk is az olyan kérdések boncolgatását, hogy mondjuk szabályosan közlekedve egy részeg sofőr miatt balesetet szenvedsz, a hogy lesz a te hibád?! Vagy hogy mi van, ha lezuhan a repülőd? Sokan akarták, hogy lezuhanjon, és a Te pozitív gondolatod nem volt elég vagy kifejezetten Te vonzottad be a zuhanást? Vagy hogy ha egy amerikai egyetemen diák vagy, és egy vadidegen levadulva szíven lő Téged (több más diákkal egyetemben), akkor azért Te miért is vagy felelős?! A legfőbb gond ezzel a felfogással mégis inkább az, hogy csak nagyon speciális peremfeltételek esetén hasznos. Sok embernél viszont kifejezetten káros lehet. Hogy miért?

 

Ha a bevonzást valami misztikus mágiaként értelmezik, amiben csak kérni kell a dolgokat az univerzumtól, és az megadja azokat, akkor a „megoldás” egyszerű lesz: csak képzeld el, amit szeretnél! Vizualizálj! Minél jobban, pontosabban el tudod képzelni, annál nagyobb valószínűséggel kapod meg az elképzelt dolgot az univerzumtól. Ám minél erősebben gondolsz arra, hogy mit nem szeretnél, annál több eséllyel fog az is megtörténni veled. Kell egy szép piros sportkocsi? Magasabb fizetést szeretnél? Családi házban élnél? Boldog szeretnél lenni? Semmi gond, nincs más dolgod, mint bevonzani azt! Gondolj rá sokat, tedd a képzeleteddel „valóságossá”! Vizualizáld! Így kérheted az univerzumtól, és az végül megadja neked!

 

Sajnos azonban, ha a vonzás törvényére egyfajta ezoterikus vagy mágikus tanként tekintünk, ahogy azt sokan teszik, akkor a világunkban a cselekvés helyét átveszik a gondolatok és a vágyálmok. Így az életünk központjába a célkitűzés és a megvalósítást lehetővé tevő tettek helyett a vágyálmok kerülnek. Nem kérdés, hogy az ábrándozásba menekülés időlegesen emelni tudja a boldogságérzetünket, szerintünk azonban az esetek túlnyomó többségében ez nem helyes cél. Arról sem szeretnénk vitát nyitni, hogy hány embernél működik ez a fajta szemléletmód. Nyilván van, aki szentül hiszi, hogy ez működik, és már „bizonyítékot” is talált rá. Vajon miért?

“De jó! Elég, ha csak vizualizálok!”

 

 

A vonzás törvénye újratöltve

 

Ha nagyon le szeretnénk egyszerűsíteni a dolgokat, akkor azt mondhatnánk, hogy két dolog dönti el, hogy mi lesz velünk:

  1. A külső környezet (ez hatással van a szemléletmódunkra, de a szemléletmódunk határozza meg, hogy miképp éljük meg ezt a környezetet)
  2. A szemléletmódunk (amivel a külső környezetet értelmezzük, és amit alakít a külső környezet)

Láthatjuk, hogy ez egy kicsit tyúk-tojás kérdés, de azért annyira nem, hogy ne legyen értelme róla beszélni. Ami a külső környezetet illeti, nyilván nem egyenlő feltételeket kaptunk az élettől. Hogy egy hazánkban szeretett focis hasonlattal éljünk: van, akinek nem egyszerűen lejt a pálya, hanem elég a labdát egy szakadékba lelöknie, az ellenfél 200m széles és 50m magas kapuja pedig a szakadékban van elfektetve. Így persze nem nehéz gólt rúgnia. És nyilván van olyan is, akinek előbb fel kell másznia a szakadék tetejére a labdával úgy, hogy a kezével nem ér a labdához, és az után tud csak gólt rúgni. Nem kérdés, hogy egészen más feltételekkel indul az életnek egy amerikai felsőosztálybeli csemete, mint harmadik országbeli szegény gyerek. (És itt nyilván az anyagiakon is messze túlmutatnak a különbségek.) A kérdés azonban nem az, hogy varázsütésre semmissé tudjuk-e tenni az adott körülményeket. Ami adott, az adott. A kérdés az, hogy miképp tudunk azokkal dolgozni, hogy mégis elérjük a céljainkat. És ez az, amiben a felelősségünk igazán rejlik.

 

Vagyis nem azért vagy felelős, hogy a részeg sofőr mit csinál, hanem azért, hogy ha túléled a balesetet, akkor utána mit kezdesz a helyzettel! Hogyan reagálsz rá? Milyen módon alakítja ez a szemléletmódodat? Megerősíti a hitedet, hogy milyen veszélyes hely a világ és mennyi őrült van az utcán? Vagy azt a hitedet erősíti meg, hogy tényleg milyen szerencsés vagy, hiszen egy karcolás nélkül megúsztad? Az előbbi esetben nagyobb szorongással és több félelemmel éled majd tovább az életedet, az utóbbiban pedig nagyobb bátorsággal, ami komoly hatással lesz a későbbi életedre! Ez már tényleg a Te felelősséged. A vonzás törvényét is sokkal előremutatóbb és hasznosabb a felelősség felől értelmezni.

 

Van egy célod, egy álmod? Szeretnél valamit megvalósítani? Igenis „bevonzhatod” azt. De nem azzal, hogy reggelente mantrázod a varázsigét, hogy majd sikerül. Hanem azzal, hogy felelősséget vállalsz a megvalósításért, és ha kis lépésenként is, de következetes módon teszel érte. Ahogy egyre többet teszel a célodért, úgy tanulsz egyre többet arról, hogy hogyan érheted azt el, úgy nyílnak meg új lehetőségek, úgy segítenek neked a környezetedben lévő emberek, úgy keresed egyre több dologban azt, hogy miképp segíthet az téged a célod elérésében, és végül valóban „vonzani” kezded a megoldásokat. De nehogy már az univerzum kegyének tulajdonítsuk azt, amiért keményen megdolgoztunk! Amiért kockázatot vállaltunk, amiért kiléptünk a komfortzónánkból, amiért hajlandóak voltunk elismerni, hogy jelenleg kevesek vagyunk, hogy jelenleg nem tudunk eleget a továbblépéshez, amiért hajlandóak voltunk tanulni, amiért hajlandóak voltunk bizonyos hiedelmeinket feladni, amiért hajlandóak voltunk a fogalmi kereteinken változtatni, és amiért hajlandóak voltunk tenni! Vonzás törvénye, egy nagy frászt! Még hogy „titok”! Egy túróst!

 

Vagyis a vonzás-törvénye kevésbé misztikus dolog, mint ahogy azt sokan hiszik. Sokkal ésszerűbb és kézzelfoghatóbb, ha ezt egyfajta „Zöld-Trabant” hatásként értelmezzük. Ha sokat foglalkozol valamivel, akkor az az életed egyre több területén visszaköszön. Nem azért, mert addig az nem volt ott, hanem azért, mert addig nem volt a kognitív szűrőd arra kalibrálva, hogy észrevegye.

 

 

De mi van a szélsőséges helyzetben lévőkkel?

 

Talán a fentiekből is látszik, hogy nem állítjuk, hogy a szélsőséges helyzetben lévők egyenlő feltételekkel képesek egy adott cél elérésére, mint az átlag. A negatívan szélsőséges helyzetben lévőknek jóval többet kell tenniük, mint az átlagnak, a pozitívan szélsőséges helyzetben levőknek meg jóval kevesebbet. A lényeg azonban mégis ez: a célok helyzettől függetlenül elérhetőek! A céljaink eléréséhez pedig elengedhetetlen, hogy higgyünk az elérésének lehetőségében, mert onnantól kezdve változik meg a kérdésfeltevésünk. Ha úgy véled, nem érhető el a célod, akkor a legfontosabb kérdésed az lesz: „Miért nem születtem jobb helyre?” vagy „Vajon elérhető egy ilyen cél számomra?”. Ha viszont elkötelezed magad a célod mellett és felelősséget vállalsz a megvalósításért, akkor a legfontosabb kérdésed az lesz: „Hogyan érhetem el ezt a célt és mit kell tennem érte?”. Ekkor pedig már az apró lépések is örömöt okoznak. Minél több apró eredményt érsz el, a világ annál nagyobb szeletét érzed a hatalmadban, ami erőt ad a további lépésekhez.

 

Tetszik vagy sem, ha van interneted, és ezt a cikket olvasod, a helyzeted távolról sem olyan rossz. Lehetnek nehézségeid? Hát persze? Nehezíthetik ezek az életedet? Hát persze! Tagadni kell ezt? Dehogy is! Annak semmi értelme! Attól, hogy eltagadjuk, a nehézségeinket, a mumusaink még ott vannak. Sőt, ha eltagadjuk őket, csak rosszabb helyzetbe sodorjuk magunkat, mert nem a szemünk előtt akadályoznak minket, hanem láthatatlanul. De el kell fogadni, hogy ezek miatt a nehézségek miatt nincs lehetőséged tenni valamit – bármilyen apróság is legyen – a célodért? Természetesen nem! Ebben rejlik a felelősségünk! Lehet, hogy nem éred el holnap a célodat, mert számos körülménnyel kell előbb megbirkóznod, de minden nap tehetsz érte egy apró lépést! És minden apró lépés egyre könnyebbé teszi a következőt!

Ideje elkezdeni dolgozni a céljaidért!

 

Nyilván a témát lehetne tovább vesézni, mert számos dolgot nem érintettünk. Ha kérdésed, hozzáfűzni valód van, akkor ne fogd vissza magad! Ám hogy elejét vegyük a parttalan vitáknak ez ügyben: nyilván a fizikai-törvényekbe ütköző célokra a fentiek nem lesznek igazak, ha ilyen céljaink vannak, akkor a fogalmi kereteink szorulnak módosításra.  Természetesen van olyan, hogy valaki az élete folyamán nem kerül olyan helyzetbe, hogy felismerhesse a saját felelősségét, senki nem mondja el neki, nem mutat rá, nem szolgál neki pozitív példákkal, ezért nem tud a fentiekről elgondolkozni, nem tud tanulni, és nem tudja a fogalmi kereteit átszabni. De ha ezt a cikket olvasod, akkor Te biztosan nem tartozol ebbe a körbe. 🙂