„Mindig az aktuális megmérettetés mutatja meg, hogy az illető ereje mekkora” (Csernus Imre)
Éppen egy egyhetes görögországi önismereti tábort szervezek, egy hét múlva van az indulás. Bár szerveztem és vezettem Műhelyeket, tréningeket és elégedett klienseim vannak, mégis, egy egyhetes tábor más tészta: izgulok is miatta.
Vajon jó idő lesz-e? Tetszeni fog-e a résztvevőknek a program? Elérem-e a legelején kitűzött célomat a táborral?
Bennem van a természetes „vajon elég jó vagyok-e?” félelem. De emellett a félelem mellett van bennem egy egészséges vizsgadrukk is, amit nagyon szeretek. Ez az a drukk, amit egy nagyobb kihívás előtt érzel, legyen az első búvárélmény, jogsi vizsga, állásinterjú, vagy olyan változás, amitől tartasz.
Kihívások – mit kezdesz velük?
Kihívások állandóan vannak az életünkben, mind szakmai, mint magánéleti területeken. Kérdés, hogy mit kezdünk velük? Hagyjuk, hogy maguk alá gyűrjenek, inkább tudomást sem veszünk róluk vagy szembenézünk velük és igyekszünk átlépni a saját árnyékunkat?
A szőnyeg alá söprés ideig-óráig működik csupán. Rengeteg olyan emberrel találkozom, aki már évek óta tudta, hogy baj van például a párkapcsolatával és mégsem tett semmit. A társ lelépett, őt pedig „meglepetésszerűen” érte a szakítás-válás, pedig mélyen legbelül sejtette ő, hogy nagyon nagy baj van. De nem tett semmit, mert szóba hozni szexuális-jellembéli-egyéb problémákat egy látszólag minden-rendben-van, felszínen tettetős légkörben egészen egyszerűen félelmetes.
A félelmekkel azonban lehet mit kezdeni. Szerencsére. Beszélgessünk most egy kicsit arról, hogy mit tehetsz a félelmeid leküzdéséért?
Szembenézni a félelmeinkkel
A következőkben összeszedtem pár pontot arra nézve, hogy hogyan küzdhetsz meg a félelmeiddel:
1. Nyugi!
Nemrég vettem részt életem első búvármerülésén. Az egyik szabály nagyon tetszett, és úgy gondolom, remekül alkalmazható bármilyen stresszhelyzetre. Ez pedig a következő: ha baj van, három lépésben kell megoldani. Első lépés: állj meg. Ne kapálózz, ne gabalyodj bele még jobban a szituációba, ne rontsd tovább a helyzetet. Második lépés: lélegezz (mélyeket.) A gyors légzés csak még jobban ráerősít a pánikra. Harmadik lépés: gondolkodj és cselekedj. Miután lenyugtattad magad, lesz erőd végiggondolni a helyzetet és a lehetőségeket.
2. Mi a legrosszabb, ami történhet?
Képzeld el a legrosszabbat ami történhet veled az adott szituációban. Az „és akkor mi van?” kérdéssel bogozd ki a helyzetet és a következményeket.
3. Ne menekülj!
Megfigyelés, hogy ha szembenézünk a félelmeinkkel, akkor kevésbé tűnnek ijesztőnek, mint amennyire elképzeltük. Egy kínos beszélgetés a főnökkel, egy operáció, egy párkapcsolati tisztázás: hónapokig retteghetünk rajtuk, pedig a legtöbbször jobb túllenni és megbirkózni a félelmekkel és cselekedni végre. Valahol olvastam egy idézetet, ami valahogy így szólt: „Életem során olyan dolgoktól rettegtem, amelyek 90%-a sosem következett be. Micsoda időpazarlás”
4. Beszélj róla!
Az általam vezetett önismereti foglalkozások egyik legnagyobb hozadéka a résztvevők számára, hogy végre nem érzik magukat egyedül az általuk kínosnak gondolt problémákkal és meg tudják osztani őket más, hasonló helyzetben lévőkkel. Nagyon fontos, hogy félelmeinkről tudjunk beszélni. Persze nem az állandó nyavajgást értem ezalatt, hiszen a félelmek kimondása pusztán az első lépés, ha nem követi cselekvés és megoldás, akkor leragadunk bennük.
5. Vissza az alapokhoz.
Amikor félelmetes élethelyzetben vagyunk, fontos nem megfeledkezni az alapokról. Ne ronts tovább a helyzeten, figyelj oda a testedre. Igyál elég vizet, egyél rendesen, ha nem tudsz aludni, mozogj! Nagyon sokat javíthatsz a dolgokon azzal, hogy az alapok rendben vannak.
6. Jutalmazd magad!
Ha sikerült szembenézni a félelmeiddel, sose felejtsd el megjutalmazni magad. Megfigyeléseim szerint az emberek többsége nem jutalmazza önmagát, és elfelejtkezik apróbb-nagyobb sikereiről. Mostantól kezdve ígérd meg magadnak: a legapróbb sikereidet is justalmazni fogod!
7. Az élet egy kaland
Akárhány éves is vagy, az életedet mindig meg tudod tölteni újdonságokkal. Egy új könyv, tanfolyam, levelezőtárs színt vihet szürkének érzett életedbe. Ehhez azonban bátorság is kell. Kérned kell, keresned, kutatnod, nem pedig elvárnod másoktól, hogy megtaláljanak és szórakoztassanak. Az életed egyszeri és megismételhetetlen, de a cselekmények benne (házasság, szülés, válás, halál) már mind-mind megtörténtek egyszer, máshol, valaki mással. Ez a felismerés megkönnyebbülést hozhat és erőt a gyógyuláshoz.
Mi volt a legutóbbi félelmed, amivel szembenéztél és amit legyőztél?
Írd meg!
###TOTO カウンター式洗面器 セット品番【L830CRU+TEN77G1】はめ込み丸形洗面器 セルフリミング式 台付自動水栓(単水栓) 壁排水金具(Pトラップ)
テラモト エアロカートZ 黄
【取寄せ】 ディズニー Disney US公式商品 ミッキーマウス ドゥニーバーク Dooney & Bourke トートバッグ バック 鞄 かばん 手提げ バッグ [並行輸入品] Best of M
オリバーガル【Like a Lady Boss】
インテリア・家具 東リ クッションフロアP ビアンコカララ 色 CF4139 サイズ 182cm巾×8m 【日本製】
仏壇 和の輝き パシャ 18号 上置 小型仏壇【モダン仏壇 上置型 モダン ミニ】/仏具用品 仏壇用品 ミニ仏壇 上置型仏壇 上置き仏壇 現代仏壇 家具調仏壇 ミニ 小型 仏壇仏具 コンパクト お仏壇
2017年開梱設置机 学習机 デスク 天然木アルダー ナチュラル無垢材 自然塗料 ☆☆☆☆ 堀田木工国産 ムービー2070デスク本体※5月上旬入荷予定
【ルイ?ヴィトン】モノグラム★ボストンバッグ キーポル55 M41424【中古】/mI196/22648
結婚指輪 ペア プラチナ/ピンクゴールド ペアリング ガファル&ガファルダイヤ【ペア価格】 結婚記念日 プロポーズ 金婚式 筆記体.日本語.ハート.刻印可能 Pt900K18PG製 鍛造 プロポーズ
『ポイント5倍』【日東工業】PNL6-08-P62Jアイセーバ協約形プラグイン電灯分電盤主幹60A(NE 68NA 3P 60A)動力回路2個付き電灯分岐回路数8 色ライトベージュ
A beszélj róla! pont-al nagyon egyetértek. Amikor csak magunkban őrlődünk a problémáinkkal, félelmeinkkel nagyon hajlamosak vagyunk egyre nagyobbnak és egyre félelmetesebbnek látni őket. Hatalmas megkönnyebbülés, mikor végre valakivel beszélhet az ember és kiderül, hogy más is küzd ezzel! A probléma, félelem rögtön kisebbnek látszik, hiszen nem vagyok vele egyedül! Sőt, ha még az a másik ember nem is érzi ezt akkora problémának, az meg főleg sokat segíthet rajtunk. Rádöbbenek, hogy minek is rágódtam ezen ennyit? Hiszen ez semmiség! 🙂
Sajnos még mindig gyötör egy helyzet, ami nagyon egyedi. Lehetőségem volt arra, hogy a barátnőm fiát alkalmazzam a cégünknél. Későbbiekben lehetővé tettem, hogy a bemutatóterem melletti vendégszobát is használja, ott lakjon. Mindezt ingyen. A köszönet a gondatlanság volt és egy alkoholos állapotában felgyújtotta a házat. Tönkrement az épületben működött cégem és sok éves munkám eredménye, megtakarítása, a ház.
Azóta az egyébként és korábban ideálisnak tartott kapcsolat agonizál, a gyereknek azóta sincs munkája, közben a barátnőm is állás nélkül maradt, nagyon nehezen élnek és ezek mind, úgy együtt tönkretették a kapcsolatunkat. Én a fiam segítségével újrakezdtem és kezdem látni az alagút végét, de a megromlott kapcsolatból valahogy ki kellene keveredni. Számtalan beszélgetést kezdeményeztem, de parázs veszekedések lettek belőle. Nem akarom a kapcsolatot most abbahagyni, mert elég sok támogatást vesznek igénybe. Nem hálát várok, a leégett házat visszacsinálni nem lehet. De valamilyen emberi kapcsolat ismételt kialakítása jó lenne, de nem tudom, hogy kellene kezelnem ezt a helyzetet. Nem akartam vádaskodni, még a biztosító pénzt sem tudtam felvenni, mert a tűz ok vizsgálat megállapította volna a gondatlanságot a kimutatott alkoholszint miatt, a kárérték alapján pedig 3 év letölthetőnél kezdődött volna. Nem akarok a részükről hamuszórást sem, csak egy alapos beszélgetést, a helyzet tisztázására, de minden kezdeményezésem dugába dől. Így viszont lehetetlen emberhez méltóan rendezni a kapcsolatot, nehezíti az egészet, hogy nem egyszerű helyzetükben egyre több segítségemre szorulnak. Mit tegyek. Változtatni kellene. Nekem nincs szivem kilépni a kapcsolatból, neki nincs hajlandósága, bátorsága a jövőről és a mikéntről beszélni. Félelmem egyre nő, mert nem látom a kiutat, pedig nagyon nem vagyok egy tutyi-mutyi pasi. Van ötletetek?
Kedves László!
Rengeteg kérdés merül fel a hozzászólásod kapcsán, amelyek tisztázására nem alkalmas egy blog.
Ez tipikusan egy olyan probléma, amit nem lehet sem átlátni, sem megoldani itt. Alaposan át kellene ezt beszélni-rágni, erre való a life coaching, tehát a személyes konzultáció amikor csak a Te problémáddal foglalkozunk.
Kedves László!
Segíteni csak annak lehet, aki elindul valamerre, netán tudja mit akar. A leírásból arra lehet következtetni, hogy a hölgy és fia valószínűleg bűntudatból nem hajlandó szembesülni a tényekkel és némi felelősséget felvállalni a tetteikért. Felnőtt emberek, ha ezek után nem arra törekednek, hogy hogyan lehetne segíteni a kialakult helyzeten, hanem negatívan viselkednek, de a támogatást továbbra is elfogadják, nem érdemlik meg a rájuk pazarolt energiát. Ilyen viselkedés után a kapcsolat már sosem lesz az igazi. Túl kellene lépned és új kapcsolatokat kezdeni.
Féltem szembe nézni,azzal,hogy az eddig velem egy háztartásban élő,Kisfiam hiányát,hogy fogom meg szokni,miután el költözött,tőlem.Egyedül maradtam 2 hétig sírtam.Aztán megráztam magam,és irányt változtattam.Elcsendesedek,relaxálok,konyha kertet gondozok,és sokat sétálok,és amikor az időm engedi,le ülök a gép elé,és beszélgetek a gyermekemmel. Meg kellett szoknom, és most már jókedvű,és nyugodt vagyok.
Kedves Mindenki! Hát a cikk után szabadon én is 20 évig ( jól olvastad ) pusztán a félelmeim miatt mindig azt a megoldást kerestem, ami megmenti a házasságomat. Pedig észrevehettem volna, hogy a megoldás nem a megmentésben van. Aztán az élet vagy a Jó Isten úgy döntött. nyakamba zúdítja a félelmeimet ( mi lesz ha egyedül maradok? Megtudok-e állni a saját lábamon? El tudom-e látni a gyermekemet? Mi lesz ha mondjuk lebetegszem? El tudom-e látni magam? Vajon lehet.e szex nélkül élni? Egyáltalán hol fogok lakni? stb..) Egy szép napon aztán feltettem magamnak a kérdést: akkor most ezzel együtt szembe kell néznem a problémáimmal, és mi volt ebben a félelmetes?
Árpád!
Ha javítani akartál a dolgokon, az nem félelem az már cselekvés és valahol bátorság is.
SOK évi házasságból léptem ki előbb kilátástalannak láttam a helyzetemet ,teljesen új életet kezdtem nem a sebeimet nyalogatom , pozitívan állok a dolgokhoz ,mindennek igyekszem a jó oldalát nézni.
2 évvel ezelőtt, egy gasztroenterológiai vizsgálaton, 3 polypot diagnosztizáltak nálam.
Imádkoztam, hogy amikor vissza lell mennem kontrollra, addigra tűnjenek el, annyira, hogy mintát se tudjon venni az orvos, ne kelljen a szövettan miatt is izgulnom.Amikor eszembe jutott a 3 polyp, elűztem az elmémből a félelmet és a fenti imakérést, megvallás
formájában kijelentettem.Szinte láttam magam előtt, hogy az orvos csodálkozik, hogy eltűntek!
Szó szerint úgy történt, ahogy nap-mint nap megvallottam.Ezzel újrakondícionáltam az agyam, végülis a tudatalattim egyetértett velem, és meggyógyultam!!!!
Ez recept!Ajánlom mindenkinek!!
DORKA
2012-09-06 at 10:15
Kedves Magda!
A történeted a polipokkal nagyon elgondolkodtató.
De hogy sikerült,hogyan,milyen technikával tudtad megtenni,hogy
elűzted az elmédből a félelmet,amikor eszedbe jutottak a polipok?
Mert a fenti 7 lépés pont a szembenézést preferálja,míg Te inkább tagadtad magadban ezzel.
Vagy rosszul értem?
D.
Reply
Legutóbbi félelmem tavaly volt, mikor kiderült, hogy egy jóindulatú fültőmirigy daganattal meg kell operálni. Úgy győztem le, hogy nekivágtam a műtétnek, ami jól sikerült. Amit írtál a párkapcsolatokról, nálam két esetben is megtörtént: nem mertem szembenézni a problémával. Nagyon nehéz. A férjem végül is elhagyott, ebből a traumából kigyógyultam. A másik kapcsolatot én zártam le, de bizony már hamarabb kellett volna.
Két felnőtt, családos , ill. elvált fiam van. Az idősebbik 19 évesen elkerült a családtól, mivel főiskolára ment tnaulni és kollégiumba lakott. Nagyon korán /legalább is szerintem/ 20 évesen megismerkedett a későbbi feleségével és 10 évi házasság után született meg a ma 10 éves unokám. Kiderült, hogy az én fiatal korában nagy baráti körrel bíró fiam a felesége befolyására visszahúzódó, egyetlen baráti családdal, vagy ismerőssel soha nem találkozik, az élete abból áll, hogy dolgozik, a gyermekének segít a tnulásban /amikor a gyermeke hajlandó tanulni/ és alszik. Nagyon féltem, hogy mi lesz az unokámból, ha ilyen légkörben nő fel. Ezt nagyon hosszú halogatás után bezséltem meg a fiammal, Aki azt válaszolta, hogy ne gyötörjem magam, mivel ez már az Ő élete és bár tőlem minden alapot megkapott a sikeres élethez, azt Ő rontotta el és Neki is kell helyrehozni. Szerencsére az unokám annak ellenére, hogy szinte egész nap egyedül van és nincsenek barátai sem, az iskolában jó eredményt ért el. Sajnos a társasági életben nem igazán tud beilleszkedni, mivel az Neki szinte ismeretlen. Sajnos Én is elég magányosan nőttem fel /családon belül/, de az életben sikerúlt boldogulnom. Abban bízok, hogy az Unokám is meg fogja találni a helyét az életben, mert nagyon szeret dolgozni és soha nem unatkozik, ami esetleg rossz irányba vinné el. Beláttam, hogy itt Én nem tudok segíteni.
Gyakorló anyukaként sokat kellett foglalkoznom a kisgyermekkori félelmekkel is…
Igen szerencsésnek érezhetem magam, hogy mindkét szülőm szeretetét és maradéktalan bizalmát élvezhettem, akármilyen kicsi vagy nagyobb problémámmal megkereshettem bármelyiküket, ha eltért valamely dologban a véleményük, azt is elmagyarázták, miért fontos az ő véleményük, és miért fontos az, hogy szófogadó, jó kislány legyek. Nem voltam lázadozó kamasz, ha valami nem tetszett, nyugodtan, higgadtan meg tudtuk beszélni, érveltek és nem kiabáltak velem. Bíztam ítélőképességükben, mert láttam, hogy tudásukban megalapozottak, ésszel érvelnek és nem önkénnyel, haraggal, vagy lekezelően bántak velem. Ha valamit még sem értettem meg, elmondták, hogy meggondolhatom a dolgot, irányt mutattak , mire figyeljek, ha így sem jött össze valami épkézláb ellenérv, azt mondták, aludjunk rá egyet, de a saját érdekemben hallgassak az okos szóra. S ha most még nem is, de majd a jövő megmutatja kinek lesz igaza.
Ez a gyermekkori tapasztalás erősítette meg bennem, hogy vitatkozni lehet, de nem kell kiabálni, csapkodni, hanem ha nem tetszik egy vélemény – ha lehet – , le kell ülni, elgondolkodni, utánanézni dolgoknak, és megkell hányni-vetni azokat.
És ha valaki hozzám fordul (kisgyermek, saját vagy idegen), sohasem válasz nélkül hagyni, hanem az ő szintjén kell elmagyarázni neki a dolgokat, és kicsi korban lehetőleg törekedni kell arra, hogy minden kételyét eloszlassunk, ne maradjon bizonytalanságban, fel kel ajánlani az együttgondolkodás lehetőségét, s ha nem ért valamit, a megvigasztalást, feloldódást is képesnek kell lenni nyújtani neki.
Később – ha a zaklatottabb kamaszkor küszöbére ér, és fiatal felnőttként is – kevesebb „zűr” lesz vele…
Én energetikai mérnöknek tanulok Miskolcon, nagyon jó életem van (anyagiaktól eltekintve) szerető család, akikkel megtalálom a közös hangot, nagyszerű haverok. Azonban mindig nehezen ment a kommunikáció, a kezdeményezés idegenekkel. Fontos lépést tettem, mikor külföldi levelezőtársakat kerestem, és nagyon pozitív élményeim vannak erről. Egynek én írtam, kettő nekem írt és azóta tartjuk a kapcsolatot.
(Középiskolában és egyetemen rengeteget változtam szociális szempontból, ami jót tett nekem.)
Az álmomtól ez persze messze van, hogy egy rendes lányt találjak, aki megértene és ha megismernénk egymást, egy pár lehetnénk, de első lépésnek jó volt az idegenekkel való beszélgetés terén. Úgy érzem, egyre inkább társasági ember lettem az egyetem alatt.
Egyébként hasznosnak találom az oldalt nagyon 🙂
Örülök, hogy Magyarországon foglalkoznak / vagy próbálnak foglalkozni az emberek érzéseivel. Elég meggyötört és pesszimista ország ez sajnos, de én szeretem. Ha ilyen oldalak létrejönnek, akkor van kiút 😀 🙂
Tiszteletem, egy fiatal mérnök hallgató, akinek már csak egy dolog hiányzik az életéből 🙂 😀
Üdv mindenkinek, én is tanácsért fordulok ehhez a forumhoz, bár elég fura dolgok történtek velem. Én külföldön élek és bekerültem kórházba, mivel olyan dolgot tettem amivel veszélyeztethetem saját magam egészségét. A körházból már kiengedtek de minden olyan más, skizofréniával kezelnek, de úgy árzem még a szokásaim is teljesen mások mint a balesetem előtt. Eddig is visszahúzódó természetű voltam és most sem találom a helyem, de valahogy a társaság nem hiányzik, a család viszont igen. De hogy találjak családot, ha nem megyek társaságba? Nem félek már az emberektől, csak nem nagyon érdekelnek, nem utálom őket, sőt szeretném is őket,
meg csinálnák dolgokat nekik, csak valahogy nem tudok figyelni rájuk. Nekem most ez lenne a félelmem, erre mit lehet javasolni kedves olvasók, szerkesztő.
Kedves Irén!
Az általunk képviselt life coaching módszer nem alkalmas skizofréniával kezelt betegekkel való foglalkozásra. Az első lépés számodra az, hogy szakember segítségével javítod a helyzetedet. Biztosan kell járnod kezelésre és pszichológushoz/pszichiáterhez, ők tudnak segíteni neked ebben.
Jobbulást kívánunk!
Kedves Boldogságtervező!
Szerintem van az „aktív félés” és a „passzív félés”. Utóbbinál az ember nem csinál semmit, vagy csak pótcselekszik, elkerül. Az aktív félés esetén pedig félve ugyan, de cselekszik. Azt is gondolom, hogy a félelem egyiktől se fog teljesen elmúlni, de „aktív félés” esetén enyhe drukká szelídül. Mert az embernek lesz gyakorlata, tapasztalata. Szerencsés vagyok, mert gyerekkoromban sok gyakorlatot szereztem félésből (ezt régen traumatizált gyerekkornak neveztem volna), most már látom az értékeit is: jó sokszor le kellett győznöm, tehát tudom hogy le tudom győzni. Meg olyat is csináltam már, hogy volt a helyzet és elborított a félelem (egy erdőben voltam, külföldön, éjszaka, egyedül és el is tévedtem, meg a lámpám is elromlott – nem így terveztem, így sikerült), és megálltam és száttártam a karom és hagytam, hogy teljesen átjárjon ez az érzés, és végigbizsergett a fülem tetejétől a talpamig, és nagyon fura volt, hogy nem akarom „legyőzni”, kivételesen. Nagyon gyorsan átbizsergett rajtam ez a testi érzés, és most már nem is annyira legyőzni való ellenség. (A Hold pedig kisütött és észrevettem a többi túrázó elemlámpájának a fényét és csodálatos volt az éjszakai erdő…) Szóval egy csomó tapasztalatom van félésből, és már nem ellenség, inkább az új, szokatlan dolgok természetes velejárója. Ide értve mondjuk a rablóval való találkozást, egy könyv kiadását, vagy a főnökkel való konfrontációt is. 🙂
Kedves Magda!
A történeted a polipokkal nagyon elgondolkodtató.
De hogy sikerült,hogyan,milyen technikával tudtad megtenni,hogy
elűzted az elmédből a félelmet,amikor eszedbe jutottak a polipok?
Mert a fenti 7 lépés pont a szembenézést preferálja,míg Te inkább tagadtad magadban ezzel.
Vagy rosszul értem?
D.
Kedves Dorka!
Olvasd el a Titok c. könyvet és maradéktalanul megérted Magdát.
🙂
Kedves Dorka!
Kicsit megkésve válaszolok, mert üdülni voltam.
Nekem, sokat segített a hitem.Majdnem 20 éve, hogy istentagadóból, egy jó egyházhoz kerültem, és az addigi nyomorult életem győzedelmessé vált.Persze mire oda jutottam, addigra sok mindent „összeolvastam”.A mi egyházunk, megtanította a pozitív életszemléletet.Azt, hogy a félelem, önmagunk elleni bűn, merénylet, ugyanis létrehozod azt, amitől félsz, vagyis, amiben hiszel.Az van meg NEKED, amiben hiszel.Amitől félsz, abban bizony hiszel.ELLENSZERE:”KICSUKOD” az elmédből a félelmet keltő gondolatokat és a vágyott állapotot vetíted magad elé.Teszed ezt addig, amíg magad is el nem hiszed, hogy úgy van.Pl-ul: A boldogságot választom, a boldogság szokás, szokásom, hogy boldog legyek! gazdag legyek, egészséges legyek stb./Dr.Josef Murpfy: A tudatalattid csodálatos hatalma/Ajánlom mindenkinek az imát, mert megkapja a láthatatlan segítséget, a csodát! Aki viszont ezt elutasítja, az próbálkozhat az előbbi filozófus könyvével amiből megtanulhatja a fortélyokat.
kedves Magda… szeretnem priviben felvenni a kapcsolatot…ha lehetséges..Kôszônôm
sziasztok!Az én félelmem lassan két éve tart!Irtozom és félek a temtésektöl és a fekete ruhás emberektől!Lassan ott tartok,hogy nincs kedvem kimozdulni sem a lakásból!Kisfiam születése után kezdődött!Nagyon nehéz gyerekkorom volt elvesztettem édesanyám,egyedül neveltem az öcsém,édesapámra nem számíthatam mert alkohol fűgő volt!Ezt azért írom le mert talán ez hozzta ki ezt belőlem!Már nem tudom mit tegyek!segitséget kérek!
Jó estét! Az én félelmem az, ha emberek közé megyek, főleg idegenek közé oktalanul elkezd vörösödni a fejem de ha hozzám szólnak akkor is… Ezért sokszor akad olyan problémám, hogy inkább nem keresem az emberek társaságát, mert tudom, hogy úgy is vörös lesz a fejem…. 🙁
Szia Fanni! Nem vagy egyedül a problémáddal! Vannak akiknek a keze izzad, másoknak verejtékes lesz az arcuk, mások vörösödnek ha zavarba jönnek. Lehet, hogy úgy kezdődött az egész, hogy elkezdtél ezeken a helyzeteken gondolkodni, és túlsokat sikerült rajta pörögni? Szerintem az megoldás lehet, ha nem foglalkozol vele, és egyszerűen megpróbálod. Ha tudod, hogy nincs mit veszíteni (max nem sikerül), semmi tétje nincsen, akkor miért ne kísérletezhetnél azzal, hogy új emberekkel beszélgetsz? A másik ember reakciója nem te vagy, tehát nem kell magadra venned, bárki bármit mond, az csak az ő véleménye.. Értékes ember vagy, és ha belenézel a tükörbe, akkor nézd meg mindig, hogy aznap éppen mi az az érték amit felfedezel magadban:) Remélem segítettek a gondolataim..:)
Sziasztok! En jelenleg egy kulonos bemutatotol felek, egy kisebb csoport elott. Mindig is tartottam az ilyen helyzetektol, amikor is egyedul kell vegig vigyek egy gondolatmenetet tobb ember elott. Felek a kritikatol. Es mivel tudom, hogy vannak akik altal nem vagyok jo szemmel nezve, mindig felelemmel elem meg az ilyen helyzeteket, habar tudom hogy ez nem segit. Ezen a fajta felelmen szeretnek tultenni…
Van egy nagyon régi trükk, vesd be!
Amikor ott állsz a közönség előtt, képzeld el őket pucéran. Ezek után már biztos nem fogsz félni tőlük! 🙂
èn félek a betörésektöl… hogy vki betör es elveszi s picinet èn neg tehetetlen leszek … mas más forgato könyvek jatszodlan ke a fejembe.. hogy győzem le?…
Sziasztok ! Nekem halálfélelmem van raadasul a daganatos betegségben való meg halászok rettegek … mit tudnék tenni ? Állandóan járok verkepet csináltatni , ultrahangok miegymás mindig rendben minden mégis gyotor állandóan a felelem, sokszor szapora szívverés es pici sűrű légzés, pánik mikor eszembe jut es szomorú leszek… nem nagyon tudok örülni dolgoknak mert ugy vagyok vele, hogy minek is? hisz bennem van ez a rossz érzés … Mit tegyek ? igy elem mindennapjaim
Üdv mindenkinek,
Az én félelmem, hogy elveszítem azt a lányt akiről a kezdetektől tudom, hogy az igazi. A környezetünk végett a kapcsolatunkra az elején hatalmas terhek nehezedtek, így kicsit kihűltek a dolgok, de tudjuk, hogy mi vagyunk a legkülönlegesebbek egymásnak.
Ahogy most ő, úgy én is másoknál kerestem a vigaszt, viszont én szexuálisan, ő érzelmileg menekül, ami talán mégjobban fáj, de tudom, hogy minden jelenlegi érzelme téves, csak táplálkozni szeretne amit a kapcsolatunkra nehezedő terhek miatt nem tudott, de ez mind elmúlt, ha újra hazatérünk a lehetőségeim azóta hatalmas kapukat tártak.
Viszont félek, hogy elveszítem, félek hogy hogyan alakulnak a dolgok és meg nem történt rémképeket látok előre, plusz rágódok a múlt szép történésein és szomorú dolgain, hogy mással van. De igazából én is voltam mással, ez már az ego kérdése, hogy sérelemként vagy odavezető útként tekintünk ezekre.
A lényeg, hogy ebben a holtidőben szeretnék kiegyensulyozottan és bölcsen, ésszel cselekdni, fejlődni.. hogy mikor itt az idő készen álljak.
De szorongva kelek és úgy fekszem.. sokszor jó a közérzetem és meg is nyugszom, de ez a ritkább eset.
Minden véleményt köszönök szépen
Üdv,
26f
SZiasztok!
Én a repüléstől félek! Eddig Europán belül rövid utakat tettünk meg a családdal, ezeket kisebb-nagyobb nehézségekkel toleráltam, De most munkaügyben tengerentúlra kellene repülnünk a férjemmel. Amióta ezt megtudtam teljes káosz az életem. A repülőjegyeink megvannak, szállás elintézve… de nem tudom képes leszek e végigcsinálni ezt az utat.
Esetleg lenne valakinek valami hasznos tanácsa amivel csökkenthető lenne ez a szorongás, félelem?
Üdvözlettel:
Mona
Kedves Mona!
A repülés csodálatos dolog, a felhajtóerő fizikai törvénye alapján működik, a jó pilóta a gépet lehozza akkor is, ha túl sok balesetre lettél figyelmes eddig a hírekből, az autók és autósok is okozói a tragédiáknak, mégis egyre több autót adnak el, mert autózni is öröm.
Engem anyukám féltett, mégis a MALÉV Repülőklubjában levizsgáztam aerodinamikából és hideg téli napokon megtanultam a műszaki dolgokat is hogy levizsgázhassam belőle, akkoriban a Honvédelmi Szövetség révén lehettünk e nemes dolog kitüntetettjei, sok-sok társadalmi munkáért cserébe, régen nem a pénz volt az értékmérő eszköz.
Téged azonban nem is annyira a magasság mint inkább a távolság rettent el.
Örülj, hogy fentről látod majd a felhőket, a városokat, a folyókat, a hegyeket, ha dugul a füled, szopogass cukorkát.
Kellemes utat kívánok!
Sziasztok!
Az én történetema következő.Pár éve kiraboltak az akkori munkahelyemen egy kocsmába.jelenleg bőrdiszműveskent dolgozom de fel akarok mondani.vissza akarok menni melozni oda ahova kiraboltak dolgozni! A félelmem az esti egyedüllét! Érdemes visszamennem és belevágni ujra? Le fogom győzni a fèlelmeimet igy???
Kedves Làszló!
Én sajnos nem tudom megfogalmazni mitől félek egyszerűen csak félek erős vizsgadrukkal pàrosulva. A szívem a torkomban ver, a légzésemet nehéznek érzem, izzad a tenyerem, sűrűn van hányingerem, néha àjulàs érzésem is van (bàr még sosem àjultam el) , időnként zsibbadàst érzek a végtagjaimban. Ha ezeket a tüneteket érzem, megpróbàlok lassan és mélyeket lélegezni, vagy sétàlni eggyet, esetleg folyamatosan mondogatom magamban,hogy jobban vagyok. Remélem tudsz esetleg valami megoldàst mondani nekem, ugyanis ezeket a tüneteket néha elviselhetetlennek érzem, főleg ha mind egyszerre jelentkezik. A normàlis életben és a munkàmban is hàtràltatnak ezek a rosszullétek, melyek van, hogy mindennap jelentkeznek, màskór pedig napokig tünetmentes vagyok.
Én sajnos nem tudom megfogalmazni mitől félek egyszerűen csak félek erős vizsgadrukkal pàrosulva. A szívem a torkomban ver, a légzésemet nehéznek érzem, izzad a tenyerem, sűrűn van hányingerem, néha àjulàs érzésem is van (bàr még sosem àjultam el) , időnként zsibbadàst érzek a végtagjaimban. Ha ezeket a tüneteket érzem, megpróbàlok lassan és mélyeket lélegezni, vagy sétàlni eggyet, esetleg folyamatosan mondogatom magamban,hogy jobban vagyok. Remélem tudsz esetleg valami megoldàst mondani nekem, ugyanis ezeket a tüneteket néha elviselhetetlennek érzem, főleg ha mind egyszerre jelentkezik. A normàlis életben és a munkàmban is hàtràltatnak ezek a rosszullétek, melyek van, hogy mindennap jelentkeznek, màskór pedig napokig tünetmentes vagyok.