Coach vagyok és tréner, így rengeteget vagyok emberek körül. A munkám az, hogy motivációt, inspirációt és energiát adjak másoknak, éppen ezért muszáj töltekeznem, muszáj energiával töltődnöm hogy tudjak adni belőle. Muszáj néha hogy békét leljek valamiben, illetve valahol.
Ehhez pedig muszáj néha kicsit ki- és elvonulnom, ki a természetbe, el az emberek és a barátok elől is. Pár óra már elég kedvenc helyeim egyikén hogy megint újult erővel térjek vissza. De ez a pár óra kell.
Ha nincs meg, akkor el-és lefáradok, nyúzott leszek, aggresszív és hisztis. Ha észlelem ezeket a „tüneteket”, tudom, hogy senkinek sem jó ez az állapot, így aztán mindenféle lelkifurdalás nélkül vonulok ki néha-néha a világból. Több kedvenc helyem is van, attól függően hogy mennyire tudok elszakadni, mennyire tudok messzire elmenni otthonról. Vannak jól „bejáratott” nagyon közeli (Margit-sziget) és távolibb (Nagymaros) helyeim, közös bennük az, hogy leginkább vízparton vannak. A Dunát bámulni a legjobb kikapcsolódás – ahogy a hajók elhúznak előttem, azon gondolkodom, vajon milyen lehet rajtuk az élet. Legnagyobb élményem egyszer holdvilágos éjfélkor egy kivilágított luxushajó volt, amelynek fedélzetén idős emberek táncoltak. Sosem felejtem el a látványt, ahogy elvonult előttem a fényes hajó majd eltűnt a Duna-kanyarban. Kedvenc helyeimen általában apró csodák történnek velem, ilyen csoda volt ez a hajó is.
Tehát kell, hogy legyen kedvenc helyed. Olyan hely, ahol egyedül is jól érzed magad (sőt), ami garantáltan feltölt energiával. Ha nincs még ilyen helyed, keress egyet minél hamarabb! Ez lesz a menedéked.
Honnan ismerhető fel a kedvenc helyed?
Kedvenc helyeden egyedül is jól érzed magad
Kedvenc helyeden képes vagy kikapcsolni, elmélkedni és ellazulni
Kedvenc helyeden igazán jelen tudsz lenni, élvezni tudod a pillanatot
Zaklatottan
Észrevetted már, hogy egy nap alatt hányan próbálnak „betüremkedni” az életedbe? Hányan zavarnak, zaklatnak már kora reggeltől egészen éjszakáig? Vajon a kapott telefonhívásoknak hány százaléka tényleg annyira fontos, hogy miatta kizökkenj aktuális lelkiállapotodból vagy abból a munkából, amit éppen végzel? Rossz szokásunk, de szinte mindenhol ezt tapasztalom: mintha a telefonáló, hívó fél fontosabb lenne mint az, aki valóban jelen van. Baráti beszélgetés közben is már csak a megszokás miatt is felveszik a felek a telefonjukat, ezáltal kiszakadnak a párbeszédből, és nehezebb felvenni utána a fonalat. Figyelemhiányosak vagyunk mindannyian. Próbáld ki, hogy kikapcsolod a mobilodat egy teljes napra. Hogy elképzelni is nehéz? Pedig nem is olyan régen volt, hogy senkinek sem volt mobilja.
Házi feladat
Tehát: tegyél meg két apró lépést lelki békéd érdekében:
Találd meg a kedvenc helyedet, és ha ott vagy, feltétlenül kapcsold ki a telefonod!
Írd meg hozzászólásban, hogy mi a Te kedvenc helyed, vagy ha még nem volt, a cikk hatására kitaláltad-e hogy hol van és milyen érzés volt ott lenni!【LIXIL】【CW-KB23】【KAシリーズ】 貯湯タイプ リモコン操作 手動ハンドル式 CW-KB23
95幅 ベビーベッド から デスクとしても使える多機能家具<RUNRUN> るんるん【檜】【日本製】【産地直送価格】
『 パラソル 』ガーデンパラソル 日よけ 日除け ビーチパラソル テラスパラソル 日本製 業務用家具 店舗用 高品質 高級 アルミ 250 約260 シェード 撥水加工 オーニング おしゃれ オシャレ
ペアリング プラチナ 結婚指輪 プラチナ Pt900 2本セット マリッジリング 天然 ダイヤモンド 日本製【NEWショップ】 【ペアリング】【プラチナ】【リング】【結婚指輪】
*ドルフィン*ハーフキッチン[IHヒーター200V] 間口120cmタイプ
5個セット 土鍋 団らん朽葉10号鍋 [ 35.9 x 31 x 18.7cm 4,500cc ] 料亭 旅館 和食器 飲食店 業務用
激安160匁カラーフェイスタオル木綿地付 1ケース(50ダース600枚入)
★RPI-AP56GHJ6 【今ならリモコンプレゼント!】 日立 業務用エアコン 省エネの達人プレミアム てんうめ高静圧タイプ シングル56形 (2.3馬力 単相200V ワイヤレス)
【あす楽】ふとんダニクリーナー レイコップ 3点Eセット、景品、二次会 景品、目録、ゴルフコンペ、忘年会、新年会
[送料無料]結婚指輪 ハワイアンペアリング ホワイトゴールドk18 イエローゴールドk18k18wg k18結婚記念リング ミル打ち ハワジュ hawaii 2本セット18k 18金ブライダルジュエリ
Én a Duna-partra szoktam kimenni a Kossuth tér-Széchenyi tér környékén, mert az 10 perc gyalog otthonról. (Persze az igazi egy homokos tengerpart volna pálmafákkal, függőággyal és ragyogó napsütéssel, de ezt csak képzeletben és a Second Life -ban tudom megvalósítani.)
Viszont télen fázom a szabadban, tudtok valami jó helyet télre is?
A hálószobámban, délután, redőnyt leengedve, sötétben becsukózva érzem magam jól,és elmélkedek,kikapcsolok,és próbálok feltöltődni. Néha el is alszom, és arrólálémodok,amiről gondolkodtam, nagyon sokszor mosollyal ébredek,és ez jó érzés. Megkönnyebülés a napi gondok,fáradtság után.
Éva:Ha télen fázol,akkor az csak annyit jelent,hogy nem öltöztél fel rendesen…-)Szerintem télen is a természetben a legjobb.Főleg amilyen enyhe telek vannak mostanában.
Én mindig a természetbe megyek feltöltődni,mert nincs is jobb,mint az erdőben vagy a hegyekben mászkálni egy jót.És ha van kutyus a családban,akkor legalább Ő is meg van sétáltatva.
Nekem a városon belül is vannak kedvenc helyeim.Egy park,a patakpart,a tó…De vannak kedvenc épületeim is,melyeket látva jó érzés fog el.És kinn a kertben van az öreg diófa,amit meg szoktam simogatni.Csak hogy érezze a törődést…-)
Nekem is a Dunakanyar a kedvencem, ahová időről időre visszatérek. (Kivéve pont Nagymarost, mert ott lakik a rokonságom. Aranyosak, de nem épp relax közeg!) Tehát a kedvencem a Szentendrei-sziget. Hétvégén a mobilomat ki szoktam kapcsolni, és éjszaka is, nyolctól nyolcig. Tavaly öt hétig nem kapcsoltam be (a netet se), és – láss csudát – a világ remekül működött így is… az összes kis bizniszem megvárt, a barátaim se szerettek kevésbé, sőt. 🙂
Mielőtt olvastam volna a hozzászólásokat, az első ami beugrott, a hálószobában az ágyam. Örömben, bánatban, álmodozni. De valójában sok vándorlás utána kedvenc helyemen élek, a régi szülői házban. Ahol néha megsimogatom a falat is. És a kertem, meginni a reggeli kávét, megcsodálni a növényeimet, este nézni a csillagokat. Naponta hálát adni mindezért. Másik kedvenc helyem, a fenyves a közelemben. Na, még a Balaton és egyéb vizek nézése, vagy a vízen lebegni.
Az én kedvenc helyem Délegyháza. Vannak a napimádók, de
jómagam vízimádó vagyok. Igyekszem korán menni, akkor még alig vannak a parton. Ha lemegyek, két – két és fél órán keresztül nem jövök ki a vízből, csak úszom, csak lebegek, csak elmélkedek és töltődöm. Az ismerőseim szörnyülködnek, hogy nem fáradok el ilyen sokáig a vízben? Hát nem. Sőt. Valójában a két óra eltelte után sem a fáradtság miatt megyek ki, hanem általában szomjas vagyok, vagy nagyon megsütött a nap és egy kicsit be kell vonulnom az árnyékba. Onnan bámulom a hatalmas vízfelületet, a hattyúkat, a vízi kacsákat – és megnyugszom. Arról álmodom, hogy egyszer lesz egy közvetlen vízparti házam egy ehhez hasonló tó mellett, vagy megveszem ezt a tavat 🙂
Nagyszuleim kertvegeben van egy oreg almafa ami harom agra oszlik, az egyiknek tamaszkodva a kozeli hegyeket lehet latni. Imadok ott lenni es bamulni a tavolba, hallgatni kozben a madarak csicsergeset es elvezni a hegyi levegot a csendet ahol biztos senki nem zavar .Jol erzem magam a szuleimnel a tornacon is a viragok kozott , a lakasomban is .Imadom a hegyeket es a tenger hullamait is.Neha, ritkan mindenikbol van reszem de nem annyi amennyire szuksegem volna.Sajnos sok olyan kozeli hely van ahova egyedul nem merek elmenni, esetleg a parkba, ahol viszont nem lennek egyedul de feltoltodesnek ez is remek hely.
Mivel én egy határ-menti kis településen élek,ha túl gyakran nem is,de ilyenkor ősszel,minden évben lemegyek egy napra sétálni,csipkebogyót gyűjtögetni.
Szóval ha nagyon egyedül akarok lenni,akkor csak lemegyek a kertek alá és sétálok egyet.
Ez az én kedvenc nyugi helyem.
/Sajnos mostanában már igazolvánnyal szabad mászkálni arrafelé.múltkor futottak is utánam a kis katonák,hogy igazoljam magam:)
Én a szomszédasszonyomnál érzem úgy magam, mintha a földi paradicsomban lennék, szó szerint, mert gyönyörű növényei vannak, mellettük csicsergő, vidám színekben pompázó papagájok, egyszerű, tiszta környezet vesz körül, kellemes hangja van, törődik velem amikor nála üldögélek a vendégszéken és persze nagyon sok közös témánk van, vele bármiről el tudok beszélgetni és oda sose viszem át a telefonom. Nagyon finoman és választékosan beszél, érződik a kultúra a hangjából, sok sok könyve van és sok újdonságot olvas. Nála szeretek üldögélni, feltöltődni.
Hálát adok a sorsnak, h ilyen szomszédom van.
Amikor beköltöztem az „új” vályogból épült igazi parasztházunkba azt éreztem: hazaértem. Szeretek itthon lenni, örülni, ha kinn meleg van, mert a szobám hűvös, ha kinn hideg van a szobám meleg és nem kell vagyonokat fizetnem a fűtésre. Mégis, van, amikor úgy érzem igazi kikapcsolódásra van szükségem kimegyek a falu határába egy kis patakhoz, ahol a nagy kövek „vízesést” készítettek… sehol senki, csak a csend ölel körül… nagyon jó. Néha, a szobámban ülve „mozizok” és úgy ülök a patak parton.
Talán öt perc, de megnyugtat, felfrissít, gondolatokat indít. Jó dolog, ha van hová „menekülni” a világ elől… 🙂
Nekem a lakásom ez a hely alapvetően. Bár inkább úgy kellene mondanom, hogy ahol a legtöbbször vagyok visszavonult. Ezen kívül Dobogókő, ahol beavattak a „Szent Korona Kinyújtott Keze” Koronámmal. És amúgy bárhol ki tudok kapcsolódni, ha szükséges. Bár ez ritka.
Az ALFÖLD! Anyukám háza a szántóföldtől kb. 50 lépésre van. Ha gondom volt, vagy töltődésre vágytam kimentem oda. Búza volt főleg a szántóföldön. Imádtam a kalászokat mielőtt beérnének. Csodaszépek. Volt egy pici domb és onnan messzire ellátni. A legközelebbi ház is jó messze van, ha kiáltasz sem hallja meg senki, maximum a kutyád néz értetlenül. Ott, ha kitárod a karod szó szerint ráfekhetsz a szélre, nem dőlsz el, megtart. Kifúj belőled minden negatív gondolatot és bút. Onnan nem messze egy villámcsapott fa, amelynek az egyik fele él és az ég felé tör, a másik fele a földön. Azon üldögéltem sokat. Aztán elköltöztem otthonról. Pestre. … Sokáig nem volt pihenőhelyem. Aztán megleltem a városligetben A DOMBot. Úgy látszik vonzódom a dombokhoz. Mindig odasüt a nap. Sok kutya, békés emberek beszéde, moraja. Ha becsukom a szemem elalszom erre a morajra. A városban tömegben lehet a legjobban egyedül lenni. Már jó ideje ez kapcsol ki, hisz a tévét kikapcsoltam. Rájöttem, hogy nem kapcsol ki 🙂
a temészet az igazi barátom gyermekkorom óta.Ott érzem jó magamat leginkább.Falun élek,itt mindég akad számomra látni való.Imádom szagulni a frissen vágott fü,lucerna illatát.A szántáskor nézni a sirályokat,akik boldogan rőpködve keresgetik élelmüket!Sétákat teszek a határba figyelem mekkorát nőnek a nővénnyek,milyen kártevőket látok.Nem viszek magammal mobilt sose,mindég megtalált a természet járás után is mindenki,aki akart.Itt tudok lazitani,kikapcsolodni,nem kell mennem meszire.Legtőbbször kutyáim is jönnek velem,nagy a hely játszani szoktam velük a széles düllőuton.Igy aztán nem jut eszmbe más, néha buta amivel már foglalkoznom se kellene.
Jobbnál jobb kedvenc helyek, és igazán hangulatosan írjátok le őket!
És a mobilt is sikerül kikapcsolni? 🙂
Sajnálom azokat az embereket, akik keresnek, majd elmenekülnek arra választott bizonyos helyre, ahol jól érzik magukat, mert Én mindenhol jól érzem magam. Természetesen találkoztam már olyan hellyel, vagy szituációval, ahol, vagy amelyből negatív sugárzást észleltem, ekkor egyszerűen egy kicsit tovább mentem.
Én mindenhol azt keresem, és általában meg is találom, hogy hol és hogyan tudom abban a helyzetben, amelyben éppen vagyok, valami jót tenni, vagy az ott talált jót, valamivel még jobbá tenni, fejleszteni. Mindenben keresem a jót, -nem a magam számára – hanem mindannyiunknak. Megjegyzem Én boldognak érzem magam.
A boldogságot kereső embereknek pedig azt tanácsolom, hogy először fogadják el magukat és szeressék önmagukat. Becsüljék meg amijük van, mert mindenüket ajándékba kapták, és azt illik megbecsülni.
Ha ezen túljutottak, már nem a maguk boldogságával fognak törődni. Nem akarnak majd valahová, vagy valamibe, valamihez elmenekülni hanem azzal fognak foglalkozni, hogy ahol éppen vannak, valamilyen jót és hasznost tehessenek. Ha ezt teszik, akkor lesznek igazán boldogok, elégedettek magukkal, és nem fognak keresni elmenekülési alkalmakat.
Na szépen vagyunk, úgy tűnik, le lettünk sajnálva 🙂
Érdekes dolog a menekülés: vajon menekülésnek számít minden film, minden könyv, amit elolvasunk?
És mi a nem menekülés?
Igazad van a magad részéről, sajnálhatod azokat az embereket, akiknek hosszabb vagy rövidebb ideig el kell menekülni, hogy fel tudjanak töltődni.
Aki sokat ad magából, és sokaknak ad magából, azoknak igen is, hogy fel kell töltődni. És azoknak is, akiknek a környezete olyan, hogy csak kapni tud, mégpedig sokat. Mert szinte elpusztul ha nem kap. Ennek az oka bármi lehet.
Egyébként igazán feltöltődni Isten által teremtett helyen lehet. Minél régebbi, minél ősibb az a teremtett hely, annál inkább feltölt energiával.
Bocsánat, nem a te hozzászólásodhoz akartam írni. Rosszul sikerült.
Isten az egész földet teremtette ergo feltöltődni bárhol lehet.
Igazad van a magad részéről, sajnálhatod azokat az embereket, akiknek hosszabb vagy rövidebb ideig el kell menekülni, hogy fel tudjanak töltődni.
Aki sokat ad magából, és sokaknak ad magából, azoknak igen is, hogy fel kell töltődni. És azoknak is, akiknek a környezete olyan, hogy csak kapni tud, mégpedig sokat. Mert szinte elpusztul ha nem kap. Ennek az oka bármi lehet.
Egyébként igazán feltöltődni Isten által teremtett helyen lehet. Minél régebbi, minél ősibb az a teremtett hely, annál inkább feltölt energiával.
Én pedig téged sajnállak, mert fogalmad sincs róla mi is az a boldogság. Nem ismerlek, de annyit le tudtam szűrni a hozzászólásodból, hogy az életed egy folyamatos megalázkodás, behódoltság és csak azért magyarázod be magadnak, hogy boldog vagy így, mert már nincs erőd ahhoz, hogy kitörj és lásd, az élet szép. Aki csak a mások boldogságának tud örülni, egyedül van még akkor is, ha sok-sok ember veszi körül. Neked ez a „szenvedélybetegséged”, ezzel pótlod azt a űrt, amit a saját boldogságod hiánya teremt.
Kedves Andrea és a többi hozzászóló!
A BoldogságTervezés Program nem arról szól, hogy másokat elemezzetek, kritizáljatok, sajnáljatok, hanem sokkal inkább arról, hogy saját magatokat elemezve fejlődjetek.
Abból tanultok és kaptok a legtöbbet, míg a másik kritizálásával csak önnön felsőbbrendűségeteket (hiszen aki kritizál az mindig a másik felett érzi magát abban a dologban) igyekeztek bizonyítani.
„hiszen aki kritizál az mindig a másik felett érzi magát abban a dologban”
Ez is zebra gondolkodás!!!!!! 😀
Javítok: általában, illetve: aki ilyen módon kritizál.
így már jó? 🙂
Amikor megtaláltam a kedvenc helyem (Balaton-felvidék, Vászoly), én is azt éreztem, amit egy hozzászóló : „hazaérkeztem”. Sőt, láttam materializálódni azokat a dolgokat, amikről csak álmodtam, és csak az én képzeletemben léteztek. Érdekes volt szembesülni azzal, hogy : „Jé, ilyen tényleg létezik!” Legutoljára, amikor ott jártam, még a telefont is sikerült mellőznöm (elromlott), és miután hazatértem, még 3 hétig nem vettem másikat. Teljesen jól elvoltam nélküle… Ja , és tervezem, hogy amint lehet, a kedvenc helyemre költözöm, még ha az az ország másik végén van, akkor is! Ha a Sors is úgy akarja, akkor úgyis összejön! És érdekes, de az Univerzum egyre több olyan lépést tesz, ami ez irányba mutat…Néha elgondolkozom, hogy milyen lenne, ha Mindenki megtalálná a számára megfelelő helyet, társat, munkát…
Kedves Mindenki! Azt gondolom jó a feladat. Nekem az jutott az eszembe, hogy gyakran előfordul velem a következő: sokszor ha elgondolkozom eszembe jut egy hely ahol szívesen lennék, de mindig elhessegetem a gondolatot mondván: messze van , pénzbe kerül stb.. Tehát azt hiszem önkéntelenül ráéreztem az igényemre csak nem figyelek rá eléggé. ( vagy másokat fontossabbnak érzek, mint saját magamat és ez sem jó ) Tehát irány Keszthely.
Az én kedvenc helyeim: Mátraháza, és a települést körülvevő erdők. Sokáig lehetőségem volt évente többször is elutazni a Mátrába. Aztán egyik évben rábukkantam egy Bakonybél nevű kis hegyi falura. Annak az egész településnek olyan mérhetetlen pozitív kisugárzása van. Az ott élő emberek arcán is csak derűt és nyugalmat láttam. Nem messze attól a háztól, ahol Cseh Tamás élt, van egy Kálvária domb. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy sétáljon fel a domb tetejére. Ildikó barátnőmmel, amikor egy hétvégére a nagymamákra bíztuk a gyerekeinket, olyan lelki élményben volt részünk ott fenn, azon a kis fennsíkon, amit szerintem egyikünk sem felejt el soha. Valami különös varázsa van annak a helynek. Amikor ott jártunk éppen szemerkélt csendesen az eső, de a fák ágai és levelei megóvtak minket a megázástól, és a helybéli családok által készíttetett szép faragott padok egyikén ülve percekig csak hallgattuk a békesség hangját. Amikor megszólaltunk, akkor is csak suttogva, és mind a ketten éreztük hogy ennek a helynek van valami varázsa, ami egyszerűen csodálatos, és megmagyarázhatatlan.
Persze itt a városomban is vannak jó helyek. A kis csónakázó tó partján szeretek üldögélni, és etetni a kacsákat és a hattyúkat. És van sok park is, ahol jó nézni a szaladgáló gyerekeket, jó érezni, hogy egy nagy egész része vagyok.
Hát ezek az én kedvenc helyeim. Sokan úgy hívják ezt az élményt, hogy „tökéletes pillanat”.
Amikor az ember lecsendesíti a lelkét, és valami végtelen nyugalmat és szeretet érez.
Kívánok mindenkinek sok tökéletes pillanatot.
Sok kedvenc hely akad. Azt hiszem, ez is fejben dől el, hogy hol, mikor érzem jól magam. Persze vannak sokkal jobbak, ahol érzem az energia áramlását, de azt szinte mindenhol el lehet érni, hogy legalább ne szívja le az energiát a környezet.
A mobil időnkénti mellőzése kifejezetten jó, csak el kell fogadnunk, hogy nem is vagyunk annyira fontosak, pótolhatatlanok mások számára. De az is jó, ha csak saját csatornán kommunikálunk: kicsit intenzívebben gondolunk valakire: s ő egyszer csak felhív. A gondolat erejét sokféleképpen lehet szolgálatunkba állítani . Jó töltődést kinek-kinek a maga módján!
Már majdnem elkeseredtem, hogy nekem nincs ilyen kedvenc helyem, amikor eszembe jutott egy kép. Néhány éve, amikor a harmadik gyermekem „kirepülésére” készültünk, és arra, hogy sajnos a megüresedő lakást kisebbre kell cserélni, akkor készítettem egy képsort az ablakból. Négy képet egymás mellé ragasztva akartam a látványt magammal vinni az ismeretlenbe. Csak zárójelben mondom, hogy a fiam nem költözött el, sőt azóta az új barátnője is velünk lakik.
Szóval, én szeretek itt lakni. Ez a lakás a kedvenc helyem. A tizedik emeletről elém tárulnak a Budai hegyek, sőt a Pilisi hegyekből is néhány, és jó idő esetén látható az ablakból a Naszály sárga foltja, ahonnan a követ kitermelték. Mindezt Csepelről.
Nem vagyok a lakás rabja, nincs múzeumi rend /de azért mindennek tudom a helyét/, és ha alkalmam nyílik rá, inkább a gyönyörű „tejszínhabokat” nézem a kék égen. Csodálatosak a napsütötte, hófehér gomolyfelhők, ahogy változtatják az alakjukat. Órákig el tudom nézni, ahogy tornyosulnak, gomolyognak, habosodnak. Az olyan megnyugtató. Úgy bele tudok merülni ebbe az élménybe, hogy se a vezetékes, se a mobil telefon hangját nem is hallom. /Pedig nincs halláskárosodásom!/
A mobilomat nem csak éjjelre kapcsolom ki, hanem ha nem lenne alkalmas fölvenni, pl. uszodában, orvosi rendelőben, irodalmi előadásokon stb., akkor is. Akinek fontos vagyok /gyerekeim/, azok küldenek egy sms-t, és utána fölveszem velük a kapcsolatot, és nem izgulnak, mint ha egyszerűen nem venném föl, ha csörög.
Szép napsütést és jó hangulatot kívánok mindenkinek!
Kinga
Gyermekként, fiatal felnőttként „kiköveteltem” magamnak az egyedüllétet. Voltak helyek, ahol teljesen kikapcsolhattam, feltöltődhettem. Felnőttként megváltozott minden. Gyakorlatilag mára ott tartok, hogy csak akkor lépek ki a lakásból, ha kiviszem a szemetet. Négy gyermekemmel, a vejemmel, az unokámmal és a párommal élek, ergo mindig van vkinek vmi problémája, amit „csak én tudok megoldani”, amit csak velem tud megbeszélni. A nap 24 órájából 24 szolgálat (szó szerint). Voltak kitörési kísérleteim, miszerint elmegyek a boltba, ami tőlünk durván 6 km-re van, de le lettem szerelve, hogy majd aki éppen a városban van, hazafelé beugrik és hoz mindent, ami kell. Volt, hogy csak úgy elmentem volna sétálni (nagyon szép környéken lakunk) már volt is pár jelentkező, aki szívesen elkísér. Kikímélnek, segítenek, csak a lakásból ne lépjek ki. A lakásban sem tudom magam, ne adj’ Isten 1-2 órára elszigetelni, mert szól a tévé, megy a számítógép, kölökegerek veszekszenek és ha mégis ki tudom vonni magam a „gyülekezetből”, 2 perc múlva vki kopog, hogy csak nincs vmi baj, hogy úgy elvonultam. Ilyenkor jön egy kedves mosoly és egy nagy levegő. A telefon nem lenne gond, alapjában véve az enyém nem igazán van kihasználva … mindig elérhető közelségben vagyok – bárkinek (^^,) .
Egy kedvenc helyre elvonulni, jól hangzik. Azt hiszem nekem bárhol jó lenne, ahol egy kicsit egyedül lehetnék. Három kicsi gyermekem van, nem tudom őket csak úgy ráhagyni valakire, nincs kire. Szóval nálunk nagy a nyüzsi. Este, amikor az összes gyerek alszik, van egy kis nyugalom, de olyankor vár az összes házimunka is.
Szóval szépen hangzik a dolog, de nem igazán találom rá a lehetőséget.