„Nekem minden nőm lelki sérült volt!”, „Engem minden férfi átvert” – ha egy kliensem ilyen mondatokat ejt ki a száján, akkor elkezdem nagyon hegyezni a fülem. Hogy lehet az, hogy valaki állandóan ugyanabba fut bele?
Biztos vagyok benne, hogy neked is van olyan ismerősöd, aki állandóan ugyanabba a hibába esik élete során. Állandóan „idióta nőket” szed össze, állandóan erőszakos partnerekbe botlik, mindig összevész a főnökével és emiatt kirúgják, minden barátjában hasonló dolgok miatt csalódik.
Mintha lenne az illetőben egy állandóan ugyanoda mutató iránytű, mintha valami rontott program vezérelné a cselekedeteit a problémák felé. Nem véletlen, hogy a coaching üléseken egyik fontos feladatom kideríteni, hogy vannak-e a kliens életében efféle mintázatok. Mert ha igen, akkor azzal dolgozni, foglalkozni kell!
Szerencsére van egy nagyszerű elemző eszközünk, illetve koncepciónk a fenti mintázatokra: Eric Berne megalkotta nekünk a sorskönyv- és játszmaelméletet.
Mi az a sorskönyv?
A sorskönyv az életünket vezérlő hiedelem, mögöttes program, amely fájdalmakat, veszteségeket és kudarcot gyűjt be ahelyett, hogy a józan eszünk szerint cselekednénk. A játszmaelméletet nagyszerűen magyarázó F. Várkonyi Zsuzsa a sorskönyv tulajdonságait a következő 4 pontban foglalja össze:
- „tudattalanunkban tárolunk olyan hiedelmeket, amelyek óriási erővel törekednek önmaguk ismételt igazolására;
- ezek a hiedelmek döntési helyzetekben is képesek kikapcsolni a józan gondolkodást, mérlegelést;
- életünk első néhány évében (…) készítjük el azt a forgatókönyvet (sorskönyv), amely életünk számára irányadó lesz;
- csakis (…) az önismeret terápiás fejlesztése szabadíthat meg ettől a tudattalan, önártó programtól” (A lélek dolgai c. könyvből)
Sorskönyvi üzenetek – tehát önártó hiedelmek – lehetnek a következők: „Ne nőj föl!”, „Ne érezz fájdalmat/dühöt/szégyent!”, „mindig a másik igényeit helyezd a magad elé!, „Mindent ki kell bírnod!”, „Csak a hibátlan munka és viselkedés az elfogadható!”, „Ne bízz senkiben”, „Ne engedj közel magadhoz senkit!”
Meg van írva?…
Mik azok a játszmák?
Röviden: olyan veszít-veszít szituációk, amelyben a résztvevők az egymásra való odafigyelés és nyílt kommunikáció helyett saját belső hiedelmeiket vetítik a másikra és belső programjukat próbálják megvalósítani. Tehát a belső sorskönyvüket teszik életük forgatókönyvének az alapjává. A játszma során a sorskönyvnek megfelelően különböző szerepekbe helyezkedhetnek: lehetnek az Áldozat, a Megmentő, vagy az Üldöző szerepben.
Pár példa játszmákra. Közismert a „halálba dolgozom magam értetek” című: amikor a „szegény, szerencsétlen” anyuka halálba gürizi magát a vasárnapi ebéddel, holott ezerszer meg lett neki mondva, hogy a család elmehetne étterembe is, hiszen a kisfia jól keres, és egyébként sem szereti, hogy édesanyja ennyit dolgozik. Anyuka ilyenkor az Áldozat szerepében tetszeleg, ugyanakkor bármikor átléphet az Üldöző szerepébe, amikor a kisfiát elkezdi szapulni azzal, hogy nem foglalkozik vele és egyébként is, azt hiszi, pénzzel mindent meg lehet oldani.
Játszma a „mert én hülye vagyok szerintetek” kezdetű szólam is, amikor az Áldozat szerepében tetszelgő családtag alig várja, hogy beleköthessen valamibe, majd sértődötten elvonulhasson a közös program helyett (tévézni vagy aludni).
Szintén klasszikus játszma a „mi van veled?” „semmi” kezdetű párbeszéd, amelyet sokszor órákig ismételgetnek a felek, amíg az egyik kiböki, hogy mi baja van.
De ugyanúgy játszmázik az az egyedülálló édesanya, aki egész életét a gyereknevelésre tette fel és amikor megérzi, hogy a kisfiát „elvihetik tőle”, azonnal rosszul lesz: randik előtt, barátnő bemutatása után, stb. Az ő játszmája: „Nekem csak te vagy, kisfiam” szólammal kezdődik általában.
Fontos tudni, hogy minden játszma enyhe manipulációval kezdődik. Például az utolsó játszmában szereplő anyuka először csak kéri a kisfiát, hogy maradjon inkább otthon vele, ahelyett, hogy elmenne randizni vagy bulizni. Ha a kisfia bedől anyuci Áldozat szerepének és annak megfelelően felveszi a Megmentő szerepet, a játszma durvul, míg egy idő után már rosszullétekbe, vagy akár öngyilkossági fenyegetőzésbe torkollik. Fontos tudni, hogy a játszmában mindkét félnek valamilyen sorskönyvi érdeke bennmaradni. Ha a fiú nem akar játszmázni, a manipulációt már csírájában elfojthatja és leállíthatja: ellenszegülhet, kiállhat magáért, stb. Ha nem teszi meg, az azt jelenti, hogy felvette a szerepet és hallgatólagosan beleegyezett a játszma végigjátszásába.
Te milyen játszmákat játszol?
Kiút a játszmákból
Ahogy F. Várkonyi Zsuzsa is írja, van kiút a játszmázásból: méghozzá annak felismerése, hogy miért játszmázunk, illetve természetesen annak észrevétele, hogy velünk játszmáznak. Ehhez önismereti munka és tudatosság szükséges. A BoldogságTervezés Akadémián pontosan ilyen típusú munka zajlik. Természetesen ez a munka, annak felismerése, hogy miben vagyunk benne, hogy egyes játszmákra mennyi időt elpazaroltunk, nem mindig kellemes. Viszont ez a felismerés az első lépés a változtatás felé, és ebben segítünk mi a tréningen. A biztonságos „laboratóriumi” környezet, tehát az, hogy ismeretlenek előtt és ismeretlenekkel gyakorolhatunk, játszhatunk, segít és felkészít arra, hogy a tréningen túli életünkben is felismerjük a bennünket érő manipulációkat, saját sorskönyvi üzenetünket és játszmáinkat. Mondanom sem kell, kemény munka, de hihetetlenül izgalmas a résztvevők és a trénerek számára is!
Szerinted te milyen játszmákat játszol? Mi a sorskönyvi üzeneted?
Köszönöm szépen a cikket. És azt is hogy lehetővé teszitek, hogy az érintettek felismerhessék, és „orvosolhassák” veletek ezt az érdekes problémát. Hogy kicsi korban kialakul ez, arra mutatnak egyes óvodai vagy játszótéri megnyilvánulások, ahol a kicsik alig nőttek ki a földből már szüleiket utánozva, vagy a tesótól hallottakat ismétlik „élethűen”, hogy az ember nem tudja, nevessen, vagy sírjon-e… 🙂 Anna.
[…] Zsuzsától olvastam, hogy bizony, az állandó késés is lehet játszma és manipuláció. (A játszmaelméletről már írtam, ha nem ismered ezt a fogalmat, érdemes ezzel az írással kezdeni az […]
[…] valahogy nem jönnek össze neki a párkapcsolatok, mintha mindegyik egy mintára lenne megírva. (Óvakodj a mintázatoktól – erről itt írtam cikket) “Azt sem tudom, milyen egy jó párkapcsolat” – […]
Ha sors, akkor nem változtatható meg. Ha megváltoztatható, akkor nem sors.
A változáshoz kell a szabad akarat. Ha elfogadom, hogy létezik szabad akarat, akkor nem létezhet sors.
A karmát nem szabad összekeverni a sorssal, teljesen más a jelentése, érdemes utánanézni, persze hiteles forrásból. A karma, bár a fő oka az ismétlődő születésnek és halálnak, a szabad akarat által megváltoztatható. Az viszont nem mindegy, hogy milyen eszközöket alkalmazunk. Például nem elégséges hozzá, hogy elhatározzuk, hogy megváltozzon, és transzcendentális tudás nélkül nem is fog változni. A transzcendentális tudás nem egyenlő az ezotériával, mint amennyire nem egyenlő a karma a sorssal, vagy a szabad akarat a pozitív gondolkodással. Attól még szabad az akarat, hogy nem tudatos. A tudatalattiban lévő mintázatok nem hiedelmek, hanem előző életeink lenyomatai. A finom fizikai test tárol minden olyan információt, ami előző életeinkben megtörtént velünk, vagy kialakult szokásunk volt. A karmánk is ezen a memóriakártyán van, és fogantatáskor ezt a csomagot kapjuk ajándékul. Ebben a csomagban nincs semmi olyan, amit ne érdemelnénk meg. Mindennek mi vagyunk az okai, és bár vannak jócskán fel vett szokásaink, jellemünk java része mégis csak innen származik. Viselkedésünkön tanulással változtathatunk viszonylag könnyen. Jellemünkön már igen nehéz, mert olyan természeti törvények szolgáltatják az alapját, mint a karma és a kötőerők.
Rothne, a Sorskönyv Eric Berne elnevezése az említett dolgokra. Pont azért játszik a „sors” szóval, merthogy nem hisz abban, hogy létezik.
Köszönöm, ez nekem nem jött le a leírtakból. a könyvet nem ismertem.
Az anyaggá vált lelket ha már anyaggá vált, onnantól fogva az anyagi természeti jelenségek befolyásolják, azok törvényei „igazítják”, térítik el vagy befolyásolják más módon. Ha valamire igen a válasz, akkor az a „folyamatábra” indul be, aszerint fut le a program, ha az elágazás engedi mert van, akkor úgy és olyan formában folyik tovább az esemény, nem „lelki” ráhatásra. Ezek a dolgok a DNS-ben vannak elraktározva, innentől fogva az (és más) vezérel és nem a lélek. Ha a test „befejezte” az anyagi útját, visszakerül oda, ahonnan jött. Nem keverednek a dolgok. Szerintem… Anna.
Tetszik a cikk és nem csak most hallottam a Sorskönyv elméletéről. Van két könyv is ami ehhhez a témához kapcsolódik: „Az emberi játszmák” és a „Sorskönyv”.
Én a munkahelyi konfliktusokban találkozok rengeteg játszmával, ami eddig nekem fel sem tűnt, hogy ezek ilyen apró játékok lennének. Én szívesen részt vennék egy ilyen tréningen. Nekem biztos lenne mit tanulni. Sokat segítene a hétköznapokban.
Főleg a játszámázás kivédése érdekelne.
Színház az élet…
A hozzászólásokban olvastam olyan elképzeléseket, amikkel egyáltalán nem tudok egyetérteni. De hát mindenki azt gondol a világ dolgairól, amit csak akar. Gondolat-szabadság van! Nekem mindebből az a legfontosabb, amit leszűrtem magamnak, hogy az életünk első szakaszában milyen benyomások érnek, az nagyon lényeges befolyással lehet a további életünkre. Ezért az unokáimmal igyekszem minél többet foglalkozni. Nagyon vigyázok arra, hogyha velem vannak, akkor olyan „élményekben” legyen részük, olyan dolgokat tanuljanak tőlem, ami a további életükre kedvezően hasson! A legkisebb unokám most 3 éves! Nem mindegy, hogy milyen benyomások érik ilyen pici gyerekkorban az unokámat! Nagyon érdekes ez a téma, örülök, hogy elolvastam! Ervin
Igen, kedves Ervin. Én is úgy gondolom, hogy nem kell mindenkinek mindent elfogadnia, vagy egyetértenie vele. Ezzel én is így voltam addig, amíg meg nem tapasztaltam a fentiek igazságtartalmát, racionalitását. Attól, hogy nem mindenki ért vele egyet, azok még örök igazságok maradnak. A fentieket nem én gondolom így, hanem több ezer éves hiteles forrásból származnak. Ilyen rövid eszmefuttatásból nem is lehet ennek a tudománynak a lényegét megérteni, ez való igaz. De sokkal tartósabb eredményeket lehet vele elérni, mint némely/bármely ezoterikus vagy pszichológiai irányzattal.
Egyébiránt semmiben nem vitatkoznék Önnel.
Nagyon szépnek tartom azt a törekvését, hogy mindenből a legszebbet, legértékesebbet kívánja adni, mutatni az unokáinak. Nekem is két unokám van, maximálisan egyet értek Önnel. Kívánom, hogy amint cseperednek, a világ is ezt a szebbik felét mutassa csak nekik! Legyen bennük nagyon sok öröme! 🙂