“Nekem minden nőm lelki sérült volt!”, “Engem minden férfi átvert” – ha egy kliensem ilyen mondatokat ejt ki a száján, akkor elkezdem nagyon hegyezni a fülem. Hogy lehet az, hogy valaki állandóan ugyanabba fut bele?

Biztos vagyok benne, hogy neked is van olyan ismerősöd, aki állandóan ugyanabba a hibába esik élete során. Állandóan “idióta nőket” szed össze, állandóan erőszakos partnerekbe botlik, mindig összevész a főnökével és emiatt kirúgják, minden barátjában hasonló dolgok miatt csalódik.

Mintha lenne az illetőben egy állandóan ugyanoda mutató iránytű, mintha valami rontott program vezérelné a cselekedeteit a problémák felé. Nem véletlen, hogy a coaching üléseken egyik fontos feladatom kideríteni, hogy vannak-e a kliens életében efféle mintázatok. Mert ha igen, akkor azzal dolgozni, foglalkozni kell!

Szerencsére van egy nagyszerű elemző eszközünk, illetve koncepciónk a fenti mintázatokra: Eric Berne megalkotta nekünk a sorskönyv- és játszmaelméletet.

 

Mi az a sorskönyv?

 

A sorskönyv az életünket vezérlő hiedelem, mögöttes program, amely fájdalmakat, veszteségeket és kudarcot gyűjt be ahelyett, hogy a józan eszünk szerint cselekednénk. A játszmaelméletet nagyszerűen magyarázó F. Várkonyi Zsuzsa a sorskönyv tulajdonságait a következő 4 pontban foglalja össze:

  1. “tudattalanunkban tárolunk olyan hiedelmeket, amelyek óriási erővel törekednek önmaguk ismételt igazolására;
  2. ezek a hiedelmek döntési helyzetekben is képesek kikapcsolni a józan gondolkodást, mérlegelést;
  3. életünk első néhány évében (…) készítjük el azt a forgatókönyvet (sorskönyv), amely életünk számára irányadó lesz;
  4. csakis (…) az önismeret terápiás fejlesztése szabadíthat meg ettől a tudattalan, önártó programtól” (A lélek dolgai c. könyvből)

Sorskönyvi üzenetek – tehát önártó hiedelmek – lehetnek a következők: “Ne nőj föl!”, “Ne érezz fájdalmat/dühöt/szégyent!”, “mindig a másik igényeit helyezd a magad elé!, “Mindent ki kell bírnod!”, “Csak a hibátlan munka és viselkedés az elfogadható!”, “Ne bízz senkiben”, “Ne engedj közel magadhoz senkit!”

 

Meg van írva?...

Meg van írva?…

Mik azok a játszmák?

 

Röviden: olyan veszít-veszít szituációk, amelyben a résztvevők az egymásra való odafigyelés és nyílt kommunikáció helyett saját belső hiedelmeiket vetítik a másikra és belső programjukat próbálják megvalósítani. Tehát a belső sorskönyvüket teszik életük forgatókönyvének az alapjává. A játszma során a sorskönyvnek megfelelően különböző szerepekbe helyezkedhetnek: lehetnek az Áldozat, a Megmentő, vagy az Üldöző szerepben.

Pár példa játszmákra. Közismert a “halálba dolgozom magam értetek” című: amikor a “szegény, szerencsétlen” anyuka halálba gürizi magát a vasárnapi ebéddel, holott ezerszer meg lett neki mondva, hogy a család elmehetne étterembe is, hiszen a kisfia jól keres, és egyébként sem szereti, hogy édesanyja ennyit dolgozik. Anyuka ilyenkor az Áldozat szerepében tetszeleg, ugyanakkor bármikor átléphet az Üldöző szerepébe, amikor a kisfiát elkezdi szapulni azzal, hogy nem foglalkozik vele és egyébként is, azt hiszi, pénzzel mindent meg lehet oldani.

Játszma a “mert én hülye vagyok szerintetek” kezdetű szólam is, amikor az Áldozat szerepében tetszelgő családtag alig várja, hogy beleköthessen valamibe, majd sértődötten elvonulhasson a közös program helyett (tévézni vagy aludni).

Szintén klasszikus játszma a “mi van veled?” “semmi” kezdetű párbeszéd, amelyet sokszor órákig ismételgetnek a felek, amíg az egyik kiböki, hogy mi baja van.

De ugyanúgy játszmázik az az egyedülálló édesanya, aki egész életét a gyereknevelésre tette fel és amikor megérzi, hogy a kisfiát “elvihetik tőle”, azonnal rosszul lesz: randik előtt, barátnő bemutatása után, stb. Az ő játszmája: “Nekem csak te vagy, kisfiam” szólammal kezdődik általában.

Fontos tudni, hogy minden játszma enyhe manipulációval kezdődik. Például az utolsó játszmában szereplő anyuka először csak kéri a kisfiát, hogy maradjon inkább otthon vele, ahelyett, hogy elmenne randizni vagy bulizni. Ha a kisfia bedől anyuci Áldozat szerepének és annak megfelelően felveszi a Megmentő szerepet, a játszma durvul, míg egy idő után már rosszullétekbe, vagy akár öngyilkossági fenyegetőzésbe torkollik. Fontos tudni, hogy a játszmában mindkét félnek valamilyen sorskönyvi érdeke bennmaradni. Ha a fiú nem akar játszmázni, a manipulációt már csírájában elfojthatja és leállíthatja: ellenszegülhet, kiállhat magáért, stb. Ha nem teszi meg, az azt jelenti, hogy felvette a szerepet és hallgatólagosan beleegyezett a játszma végigjátszásába.

Te milyen játszmákat játszol?

Te milyen játszmákat játszol?

Kiút a játszmákból

 

Ahogy F. Várkonyi Zsuzsa is írja, van kiút a játszmázásból: méghozzá annak felismerése, hogy miért játszmázunk, illetve természetesen annak észrevétele, hogy velünk játszmáznak. Ehhez önismereti munka és tudatosság szükséges. A BoldogságTervezés Akadémián pontosan ilyen típusú munka zajlik. Természetesen ez a munka, annak felismerése, hogy miben vagyunk benne, hogy egyes játszmákra mennyi időt elpazaroltunk, nem mindig kellemes. Viszont ez a felismerés az első lépés a változtatás felé, és ebben segítünk mi a tréningen. A biztonságos “laboratóriumi” környezet, tehát az, hogy ismeretlenek előtt és ismeretlenekkel gyakorolhatunk, játszhatunk, segít és felkészít arra, hogy a tréningen túli életünkben is felismerjük a bennünket érő manipulációkat, saját sorskönyvi üzenetünket és játszmáinkat. Mondanom sem kell, kemény munka, de hihetetlenül izgalmas a résztvevők és a trénerek számára is!

Szerinted te milyen játszmákat játszol? Mi a sorskönyvi üzeneted?